A laktobacillus védőoltások a bakteriális vaginózis és a trichomoniázis kezelésére és megelőzésére szolgáló védőoltások. A vakcinák hatóanyaga olyan specifikus, elölt laktobacillustörzsek szuszpenziójának keveréke, melyek nem képesek a hüvely nyálkahártyájának domináns kolonizációjára, a hüvelyi kórokozók kordában tartására. A vakcinákban szereplő törzseket trichomonasos és bakteriális hüvelygyulladásokat kísérő laktobacillusflórából tenyésztették ki. A védőoltások szisztémás és hüvelyi mukozális immunitást alakítanak ki az elégtelen védelmi funkciójú laktobacillustörzsekkel szemben: a klinikai hatásossággal korrelációban álló specifikus ellenanyagok termelődése kimutatható mind szérumból, mind a hüvelyváladékból. Az immunstimuláció hatására a kórokozókkal szemben alacsony ellenállóképességű laktobacillustörzsek visszaszorulnak, normál hüvelyi laktobacillusflóra alakul ki, mely védelmet nyújt a patogén mikroorganizmusokkal szemben. A nyolcvanas évek eleje óta két különböző összetételű, törzskönyvezett, vényköteles laktobacillus védőoltás került kereskedelmi forgalomba. A Gynevac kereskedelmi néven forgalmazott, magyar gyártmányú, ma már nem kapható vakcina öt törzset tartalmazott. А Gynatren (korábban SolcoTrichovac) nevű, német gyártmányú vakcina, valamint a vele azonos összetételű, szerb gyártmányú Lactovakcina-Torlak nyolc, az előzőektől különböző törzset tartalmaz.
Orvosi felhasználása A laktobacillus vakcinák terápiás indikációja és elsődleges felhasználási területe a bakteriális vaginózis és a trichomoniázis kezelése, helyi vagy szisztémás antimikrobiális gyógyszeres kezelést kísérő kiegészítő terápiája, illetve a recidívák és reinfekciók megelőzése. Másodsorban olyan kórképekben alkalmazzák, melyekben (krónikus) hüvelyi fertőzés húzódik meg az előtérben álló panaszok mögött. Ilyen alkalmazási területet jelent a felszálló nőgyógyászati gyulladások, a meddőség, az ismétlődő spontán vetélés, a koraszülés, a krónikus húgyúti fertőzések és a méhnyak-diszpláziák egyes eseteinek kiegészítő kezelése és megelőzése.
Hatásossága Bakteriális vaginózis Helge Rüttgers, a Heidelbergi Egyetemi Női Klinika főorvosa randomizált, kettős vak, placebóval kontrollált kísérletben 192 nagyrészt krónikus bakteriális vaginózisban szenvedő nőbetegen vizsgálta a Gynatren laktobacillus vakcináció hatékonyságát a reinfekciók megelőzésében. Valamennyi beteg hüvelyi tetraciklin-amfotericin B kezelésben részesült. A véletlenszerűen kiválasztott 95 nőből álló verum csoportban az antimikrobiális kezelést Gynatren-vakcináció egészítette ki, míg 97 nőbeteg placebóval lett beoltva. Egy hónappal a kezelés megkezdését követően a Gynatrennel kezelt nők 85%-a, míg a placebót kapott nők 83%-a tünetmentes és klinikailag gyógyult volt (a hatfokozatú Jirovec-skálán az I. tisztasági fokozatba tartozó hüvelyflórát mutatott). Három hónappal a terápia megkezdését követően 78% volt a gyógyultak aránya a Gynatren-csoportban és 60% a placebó-csoportban. Hat hónappal a kezdést követően 76% valamint 40%, és végül 12 hónappal a kezelés kezdetét követően 75% és 37% volt továbbra is gyógyult a verum- illetve placebo-csoportban.
Egy további tanulmányban Rainer Boos és Helge Rüttgers az egyedüli terápiás módszerként alkalmazott SolcoTrichovac vakcináció hatásosságát vizsgálta. A résztvevő 182 bakteriális vaginózisban szenvedő nőbeteg 70%-a krónikus, nagy gyakorisággal visszatérő hüvelyfertőzésekkel küzdött, és előzőleg gyakran hónapokig hüvelyi vagy szájon át szedhető antimikrobiális gyógyszeres kezelésen esett át, sikertelenül. A tanulmány idejére nekik az antimikrobiális terápiák szüneteltetését javasolták. A súlyos tünetekkel járó esetekben polikrezulént adtak hüvelyi alkalmazásra. A laktobacillus vakcinációt megelőzően valamennyi beteg hüvelyflórája II-III. tisztasági fokú volt a Jirovec-skálán (bakteriális vaginózis híg, illetve sűrű/gennyes folyással). Két hónappal a vakcinációt követően a betegek 83%-ának hüvelyflórája normalizálódott (I. tisztasági fok), míg hat hónappal az oltási sorozat befejeztével a betegek 71%-a mutatott továbbra is egészséges hüvelyi környezetet.
A két röviden vázolt tanulmányon kívül még számos további vizsgálat igazolta a laktobacillus vakcinák eredményességét bakteriális vaginózis kezelésében mind terápiás, mind kiegészítő, az újrafertőződések megelőzését célzó módszerként alkalmazva.
Trichomoniázis Mario Litschgi, a Bázeli Egyetem Női Klinikájának főorvosa vizsgálta a SolcoTrichovac laktobacillus vakcina hatásosságát mind a trichomoniázis kezelésében, mind a visszaesések megelőzésében. Az utóbbi vizsgálatot 114 trichomonas-fertőzött nőbeteg részvételével megszervezett randomizált, kettős vak, placebóval kontrollált kísérletben folytatta le. A nők 66%-ának kórtörténetében visszatérő vulvovaginitis szerepelt. Valamennyi nőbeteg és a szexuális partnereik a trichomoniázis hagyományos kezelési módszerének számító szájon át szedhető és/vagy helyi nitroimidazol kezelésben részesült. 61 nőbeteg ezenkívül SolcoTrichovac oltást is kapott, 53 beteg placebóval lett beoltva. A gyógyult betegek között az első oltási alkalmat követő 4 hónapban 39,6% volt a visszaesők aránya a placebo-csoportban, és 2% a SolcoTrichovac-csoportban. A következő megfigyelési időszakban, mely a terápia kezdetét követő 4. hónaptól a 12. hónapig tartott, a placebó-csoport 33,3%-át kellett ismételten szisztémás nitroimidazol terápiában részesíteni visszaesés miatt, míg a verum-csoportban nem volt új visszaeső. John Robert William Harris, a Londoni Egyetem St Mary's Kórháza Praed Utcai Klinikájának igazgató főorvosa ugyanezt a kérdést vizsgálta egy további randomizált, kettős vak, placebó-kontrollált kísérletben 198 fős női betegcsoportban. A szisztémás nimorazol-terápiát kiegészítő kezelés kezdetétől számított 4 héten belül gyógyult betegek közül a placebó-csoport betegeinek 21,6%-a esett vissza a 8 hónapos megfigyelési időszak során, míg a SolcoTrichovac-kal kezelt csoportban 3,1% volt a visszaesők aránya ugyanez idő alatt.
Dragomir Mladenović, a Belgrádi Egyetem Női Klinikájának igazgatója és Radivoj Grčić, ugyanezen intézmény Klinikai Kutatási Osztályának osztályvezetője 1976 és 1978 között kétéves megfigyelési időtartammal vizsgálta a Lactovakcina-Torlak eredményességét a klinika 200 trichomonas-fertőzésben szenvedő nőbetegén. A vizsgálatban résztvevő valamennyi beteg korábban sikertelen szisztémás és helyi trichomonas-ellenes kezelésen esett át. A 7 x 109 fenollal inaktivált baktériumsejtet tartalmazó szuszpenzióból kéthetes időközönként három alkalommal 0,5 ml-t adtak az alkarba, mélyen szubkután vagy intramuszkulárisan. A terápia kezdetén az akut tünetek enyhítésére helyi antiszeptikus, illetve probiotikus kezelést alkalmaztak. A primer vakcinációt egy évvel követően a betegeket emlékeztető oltásban részesítették. A megfigyelési időtartam során 188 beteg, azaz a betegcsoport 94%-a tartósan gyógyult: ők valamennyi kontroll vizsgálaton klinikailag tünetmentesnek mutatkoztak, és a Trichomonas vaginalis tenyészetből a továbbiakban nem volt kimutatható. További tanulmányok igazolták a laktobacillus vakcina hatásosságát trichomonas fertőzés (konvencionális trichomonacid terápiát) kiegészítő kezelésében és a visszaesések számának csökkentésében.
Hüvelyi candidiasis A gombás hüvelygyulladást kiváltó Candida fajok az egészséges nők 60%-ában is előfordulnak kis csíraszámban. A normál hüvelyflóra laktobacillusainak antagonizáló hatása a gombákra kisebb mint a bakteriális kórokozókra, és valószínű, hogy a mikrobiális egyensúly fenntartásában, a gombák túlszaporodásának gátlásában egyéb tényezők is közrejátszanak. Tény, hogy a laktobacillusflóra összetételének immunterápiás modulálása krónikus gombás hüvelyfertőzések kezelésében kevésbé eredményes mint a bakteriális és trichomonasos eredetű gyulladások esetén. Verling 42 nőbetegen vizsgálta a SolcoTrichovac laktobacillus immunizáció hatásosságát krónikus hüvelyi candidiasis kezelésében. A vizsgálati csoportba olyan betegeket választott, akik nem reagáltak a szokásos helyi antimikotikus/antiszeptikus kezelésre, mint pl. az amfotericin B, a nisztatin és a povidon-jód. A laktobacillus vakcinával történő kezelés befejezése után egy hónappal a betegek 17%-a volt gyógyult, és további 44%-nak jelentősen enyhültek a tünetei. Egy további, 50 fős nőcsoportban végzett tanulmányban a Gynatren-immunstimulációt antimikotikus kezeléssel egészítették ki. A csoport valamennyi betege krónikus gombás hüvelygyulladásban szenvedett; a résztvevőket a recidívák gyakoriságától függően 3 illetve 5 adagos oltási séma szerint kezelték. A 3-adagos oltási sémát alkalmazva 75%-kal, az 5 adagos oltási sémát alkalmazva 84%-kal csökkent a recidívák gyakorisága.
Felső genitális traktusbeli fertőzések és meddőség A női meddőségek 30-40%-ában a petevezetők gyulladása, elzáródása áll a háttérben. További gyakori ok az endometrium krónikus gyulladása, mely nehezíti a megtermékenyített petesejt beágyazódását. Ezek hátterében sok esetben az alsó genitális traktusból kiinduló, felszálló fertőzés következtében kialakuló akut vagy krónikus kismedencei gyulladás áll. Kiemelkedő jelentőséggel bír tehát a hüvelyi fertőzések megelőzése, tartós gyógyítása.
Újhelyi Károly, a vakcina feltalálója, az Országos Közegészségügyi Intézet védőoltásokat kutató és előállító osztályának osztályvezető főorvosa és munkatársai 1969 és 1973 között 1000 colpitises nőt kezeltek kísérleti, monovalens (egy laktobacillus törzset tartalmazó) oltóanyaggal. A kezelt beteganyagban 39% volt a különböző mértékű felszálló gyulladások előfordulása, melyek az immunizáció hatására 89%-ban tartósan gyógyultak (a rendelkezésre álló 1-3 évre terjedő megfigyelési idő alatt ezeknél a betegeknél nem fordult elő exacerbatio). Az Újhelyi és munkatársai által vizsgált betegcsoportban 13,8%-ban állt fenn meddőség. Ide sorolták a primer és szekunder sterilitással jelentkező asszonyokat, valamint a házasságban élő idős nulligravidákat, amennyiben colpitis kimutatható volt. A primer sterilitás miatt kezelt betegek 53,7%-ában, a szekunder sterilitás miatt kezelt betegek 58,9%-ában következett be terhesség, illetve szülés a megfigyelési idő alatt. A védőoltások hatására létrejött terhességek közül spontán megszakadt 7,4%.
1978-ban Philipp György és Újhelyi Károly az endocervicitis által okozott meddőség vakcinációs kezeléséről tartott előadásukban 212 meddő házasságban élő nőbeteg oltásáról számoltak be. A gyógyulási folyamatot kolpofotogramokkal és cytofotogramokkal szemléltették. A kezelt nőbetegekből primer sterilitásnál a vakcináció után 146 betegből terhes lett 79, és szült 71. Szekunder sterilitásnál 66-ból terhes lett 32, szült 27.
Lázár Erika, a Kazincbarcikai Városi Kórház nőgyógyásza és munkatársai 1976 és 1982 között végzett vizsgálataik során megállapították, hogy a meddőség miatt kezelt nőbetegeik között a laktobacillus vakcináció hatására az esetek 30%-ában minden egyéb kezelés nélkül 6 hónapon belül létrejött a terhesség. A meddő nők további 22%-a peteérést serkentő hormonális kezelés és laktobacillus védőoltás együttes alkalmazása mellett esett teherbe fél éven belül.
Intrauterin fertőzések és koraszülés