Jenbach Béla, eredetileg Jakobovits vagy Jacobowicz (Miskolc, 1871. április 1. – Bécs, 1943. január 21.) magyar származású osztrák színész, szövegíró. Nővére, Jenbach Ida német nyelvterületen játszó színész, forgatókönyvíró.
Élete A szövegíró Jakobovits Éliás és Hoffman Resi (Róza) házasságából született. Szülei 1866. március 21-én keltek egybe Miskolcon. A frigy idején 27 éves apa gálszécsi lakos volt, aki minden bizonnyal a miskolci születésű Hoffman Rózával kötött házassága után költözött a borsodi megyeszékhelyre. A házaspárnak öt gyermeke született: 1867-ben Miklós, 1868-ban – a később osztrák dramaturgként és forgatókönyvíróként nevessé vált – Ida, 1871-ben Béla, 1872-ban Berta és 1874-ben Ármin. A Mindszent tér 12. alatt laktak, több család is élt az udvarban. Anyjuk nevelte őket, az apa máshol dolgozott, csak a pénzt küldte havonta a családjának. Már gyerekkorában érdeklődni kezdett a színház iránt, nővérével, Idával jártak a színházba. A fiú színész akart lenni, ezért 18 évesen Bécsbe ment, ahol kiválóan, akcentus nélkül elsajátította a német nyelvet. (1881-ben Jakobovics Éliás Bécsbe költözött, vele tartott egész családja is.)
Elvégezte a színiakadémiát, és a Burgtheaterben kezdett játszani. A nevét ekkor változtatta Jenbachra. Egy barátja tanácsára librettóírással kezdett foglalkozni. A Café Sperl nevű kávéházban – amely a bécsi művészek törzshelye volt – találkozott Kálmán Imrével, és számára írta meg Leo Steinnel közösen a Csárdáskirálynő (akkor még Éljen a szerelem címmel) német nyelvű szövegét. A Johann Straussról elnevezett színházban már a bemutató előtt hetekkel minden jegy elkelt, az operett hatalmas sikert aratott. Jenbach a harmadik felvonásába beírta szülővárosát, Miskolcot is. Nevéhez ezen kívül még több operett szövegkönyve is fűződik (többnyire társszerzőkkel).
bélyegkép|balra|Jenbach Béla szobra a Miskolci Nemzeti Színház szoborparkjában Felesége a katolikus Anna Brandstätter színésznő volt, egy lányuk (Lydia) született. Az Anschluss után sem akart emigrálni, 1940-től azonban már bujkálni kényszerült egy a Kaunitzgasse közelében lévő pincében. Egészsége megromlott, gyomorrákkal kórházba került és 1943-ban elhunyt. Felesége csak nyolc nappal élte túl, ő 1943. január 29-én halt meg mellrákban.
Jenbach Béláról 1955-ben Bécs Hietzing negyedében utcát neveztek el. Miskolcon 2024. május 11-én, Miskolc város ünnepén avatták fel mellszobrát a Miskolci Nemzeti Színház szoborparkjában, Szanyi Borbála alkotását.
Művei bélyegkép|Jenbach Béla sírja Lila dominó, 1912 (Emerich von Gattival), zene: Charles Cuvillier Egy nap a paradicsomban, 1913 (Leo Steinnel), zene: Edmund Eysler Csárdáskirálynő, 1915 (Leo Steinnel), zene: Kálmán Imre A hollandi menyecske, 1920 (Leo Steinnel), zene: Kálmán Imre A kék mazur, 1920 (Leo Steinnel), zene: Lehár Ferenc Diadalmas asszony 1923 (zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij zenéinek felhasználásával Josef Klein) Clo-Clo (Apukám), 1924, zene: Lehár Ferenc Paganini, 1925 (Paul Kneplerrel), zene: Lehár Ferenc A cárevics, 1927 (Heinz Reicherttel), zene: Lehár Ferenc Die Fahrt in die Jugend, 1933 (Ludwig Hirschfelddel), zene: Eduard Künneke
Fordítás
Jegyzetek
Források
Kategória:Miskolciak Kategória:Librettisták Kategória:1871-ben született személyek Kategória:1943-ban elhunyt személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Zsidó származású magyarok