A Száz vers Szerb Antal által összeállított, máig népszerű antológia. Először 1944-ben jelent meg, a második kiadás 1957-ben hagyta el a sajtót. Hasonló címmel korábban is jelentek meg versválogatások, ahogy Szerb Száz versének megjelenését követően is, ez utóbbiakat jellemzően a Szerb-antológia ihlette.A Szerb kötetben fordítóként megjelenő Kardos László által összeállított Száz vers válogatott idegen versek eredeti szövege és magyar fordítása (Budapest, Magvető Könyvkiadó, ). Lackfi János Száz vers: kínai, indiai, görög, latin, angol, francia, német, olasz, spanyol, román, dél-amerikai, orosz, skandináv és szláv költők válogatott költeményei magyarul (Budapest, Helikon Kiadó, 2010, ).
Keletkezése Szerbnek az antológiára vonatkozó leveleibőlLevél Gulyás Pálnak (Bp., 1943. aug. 15.), levél Löbl Ödönnének (Bp., 1943. szept. 8.), levél Sík Sándornak (Bp., 1943. szept. 19.) és két levél Nemes Nagy Ágnesnek (Bp., 1943. okt. 6., illetve Bp., 1943. okt. 24.) kitűnik, hogy az anyag összeállítása 1943. augusztustól októberig tartott. Az író ekkor már munkaszolgálatos volt, de még Budapesten tartózkodhatott. Könyvtárba járni így nem volt módja, ezt mások végezték helyette, többek között a fiatal Nemes Nagy Ágnes, aki a következőképp emlékezett vissza: „Valami félelmetes képessége, érzéke volt a versekhez. Azt tudom, hogy a lágerben minden szabadidejében a Száz vers antológiával foglalkozott. Sanyarú sorsa közepette is a versek éltették, boldogították. S állítom, nagyban hozzájárultak ezek a versek az életbe vetett hitének megtartásához. Ahhoz, hogy egyszer megmenekül a fogságából, és a kötet megjelenik majd.” Szerb Antalt 1944 késő őszén Magyarország északnyugati határához vezényelték munkaszolgálatra, soha többé nem tért vissza Budapestre, és nem foghatta kézbe a Száz verset sem.
A nyomdai és kötészeti munkálatok novemberben zajlottak, így a Száz vers a következő hónap elején megjelent.A karácsonyra szánt könyveket szokás volt a következő évre datált kiadással megjelentetni. Az első kritika 1943. december 10-én látott napvilágot a Magyar Nemzetben. A második kiadás 1944 első harmadában jelent meg. Nem csak betűtípusában, papírjában és kötésében tért el az elsőtől, hanem – néhány javítás és pár szövegromlás mellett – abban is, hogy az első nyomás még nem tartalmazta azokat a néhány soros költőéletrajzokat, amelyeket az 1944-es kiadás már igen. Az első folyóirat-recenzió a Katolikus Szemle 1944. márciusi számában olvasható.
A Szerb Antal-kutatók egybehangzó véleménye, hogy a Száz versnek két kiadása is megjelent 1943–44-ben. Ám az 1957-ben megjelent kiadás magát másodiknak nevezte, és az azóta megjelentek is e szerint számozódnak. Az első és valódi második kiadás pontos körülményeinek megállapítását nehezíti, hogy a kiadó több borítóval is megjelentette a művet. Az apróbb korrekciókon túl – amelyek a második nyomásra jellemzőek – a két kiadás mellett nyomós érv szól. Csak a második kiadásban szerepelnek a költők életrajzai – ezekkel, valószínűleg, Szerb nem készült el az első nyomás idejére. Az életrajzok igen tömörek; a legtöbbet idézett mindössze három szó: „Ő volt Goethe”.
Az antológiában százegy verset talál az olvasó. A mottóként szereplő Dickinson-versnek azonban szinte sohasem olvasható a fordítása. Ennek oka, hogy Szerb Somlyó Györgyöt bízta meg a munkával, aki nem készült el időben. Jóval később mégis lefordította,Végül is azt hiszem, előbb / Költők – aztán a Nap – / A Nyár – Isten az Égbe fönn – / A lista ennyi csak. / De visszanézve – úgy tűnik, / Az első: mind a négy – / A többi mind fölösleges, / Költők – ennyi elég. így 1999 óta ott lenne a helye a Száz vers kiadásaiban.
Száz vers