Zoltán László (Budapest, 1904. szeptember 19. – Budapest, 1976. április 2.) idegsebész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1953), Zoltán Imre (1909–2002) nőgyógyász, egyetemi tanár bátyja.
Élete Zoltán (Weinstein) Ármin Ernő (1871–1943) fővárosi hivatalnok és Pollák Hermin (1873–1930) gyermekeként született. Szüleivel kitért a katolikus vallásra. A Széchenyi István Reálgimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol 1928. október 27-én avatták orvosdoktorrá. 1925. február 1-től 1927. november 30-ig a II. számú Kórbonctani Intézetben Krompecher Ödön mellett dolgozott.
1928. október 1. és 1929. október 15. között Korányi Sándor belgyógyászati klinikáján alkalmazták, 1928. október 15-től 1930. szeptember 1-ig a Szent István Kórház sebészeti osztályán működött Winternitz Arnold mellett. 1930-tól a II. számú Sebészeti Klinika munkatársa volt mint gyakornok, illetve tanársegéd, végül adjunktus. Ez idő alatt Bakay Lajos munkatársa volt. 1935-ben Humboldt-ösztöndíjasként hat hónapot Németországban töltött. 1939-ben két hónapig London és Edinburgh sebészeti intézeteit látogatta. 1942. szeptember 1-jétől zsidó származása miatt megfosztották állásától.
1947 augusztusától a III. számú Sebészeti Klinikán Hedri Endre mellett az idegsebészettel foglalkozott. 1948-ban az Egészségügyi Világszervezet ösztöndíjasaként járt Londonban és Skandináviában, s ugyanebben az évben kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karához klinikai főorvossá. A következő évben a Sebészeti műtéttan, különös tekintettel az idegrendszer műtéteire című tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítették.
1952-ben megbízták K. G. Terian szovjet sebészprofesszorral együtt az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet megszervezésével, melynek 1954-től első igazgatója lett. Főleg az agydaganatok sebészeti és kemoterápiás kezelésével, a baleseti agysérülésekkel, az arcidegzsábával, az epilepszia műtéti kezelésével és a csigolya-tuberkulózissal foglalkozott.
A Magyar Idegsebészeti Társaságnak megalakulásától megalakulásától kezdve elnöke volt, valamint több külföldi idegsebészeti társaságnak levelező tagja. Tagja volt az Ideggyógyászati Szemle szerkesztő-bizottságának. Száznál több tudományos közleménye jelent meg. Fiatalkorában tagja volt a Budapesti Orvosok Kamarazene-Egyesületének és hegedűn játszott.
Felesége Mocznik Irma volt, akit 1933. szeptember 16-án Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül.
Az Új köztemetőben helyezték végső nyugalomra.
Művei
A sérülés utáni agytályogokról és azok korszerű kezeléséről (Orvosok Lapja, 20., 1946) A gerinccsatornában lévő idegen testekről (Orvosok Lapja, 16., 1947) Idegsebészi tapasztalatok külföldön (Orvosok Lapja, 5., 1949) A hydrocephalusok műtéti megoldásának kérdése, különös tekintettel a Torkildsen műtétre (ventriculocysternostomia) (Fényes Istvánnal, Orvosi Hetilap, 24., 1949) Az agy és gerincvelő neurológiai és neurochirurgiai vonatkozásai (Fényes Istvánnal, Orvosi Hetilap, 20., 1950) Extraduralis intraspinalis cysta (Faragó Istvánnal, Orvosi Hetilap, 20., 1951) Az agydaganatsebészet fontosabb kérdései (Orvosi Hetilap, 45., 1951) Koponya és agysérülések (Hedri Endrével, Orvosi Hetilap, 27., 1953) A surgicel használhatósága az idegsebészetben (Deák Györggyel, Orvosi Hetilap, 44., 1963) A korai diagnózis jelentősége és lehetőségei az agydaganatok sebészetében (Orvosi Hetilap, 42., 1964)
Díjai, elismerései
Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952) Munka Érdemrend arany fokozata (1975)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar ideggyógyászok Kategória:Magyar sebészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek