Karel Píč, (Litomyšl, 1920. december 6. – Litomyšl, 1995. augusztus 15.) eszperantó nyelven alkotó cseh író, költő, eszperantista, az Eszperantó Akadémia tagja.
Életútja 1920. december 6-án Litomyšlben született. Tanulmányait félbeszakította a második világháború és a munkatábor. A háború után Poličkában lett tisztviselő. Minden szabadidejét az eszperantónak és az irodalomnak szentelte. A La Litomiŝla tombejo (A litomyšli temető) című önéletrajzi regényében írta le életét, amelyet a német Iltis kiadó adott ki, több művéhez hasonlóan. Az 1980-as években kéziratait az NSZK-ba csempészve tudta csak kiadatni műveit. Számos neologizmust vezetett be és használt az eszperantó nyelvben.
1995. augusztus 15-én szülővárosában hunyt el.
Művei bélyegkép|jobbra|250px|Sírja a litomyšli temetőben Novellák Ekkrioj de Georgino (Grúzia könnyei) Fabeloj el transe (Mesék a másik oldalról) La Davida harpo (Dávid hárfája) Aboco (ABC) Angoro (Gyötrelem) Regények La Litomiŝla tombejo (A litomyšli temető) Ordeno de verkistoj (Az Írók Rendje – posztumusz 1997-ben jelent meg) Mistero de tri unuoj (Három ember rejtélye) La Bermuda triangulo (A Bermuda-háromszög) Klaĉejo (Pletykafészek) Cikkek La granda superstiĉo (A nagy babona) Esszék Kritiko kaj recenzistiko en Esperanto (Kritika és a recenzió művészete az eszperantóban) La interna vivo de Esperanto (Az eszperantó belső élete) Esperantaj neologismoj (Eszperantó Neologizmusok, Esperantista 1949)
Jegyzetek
Kategória:1920-ban született személyek Kategória:1995-ben elhunyt személyek Kategória:Cseh eszperantisták Kategória:Cseh költők, írók