Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecsei Tájvédelmi Körzetben, Bajót külterületén található egyik barlang. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik volt.
Leírás
A Gerecse hegységben, Bajót külterületén lévő Öreg-kő meredek, sziklafalakkal tagolt K-i oldalában, erdőben, 286,1 m tszf. magasságban van a barlang É-ra tekintő, természetes jellegű, szabálytalan alakú, 2,5 m széles, 2 m magas és vízszintes tengelyirányú bejárata. Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejáratától 7 m-re, annak bejáratától kissé lejjebb van a Bajóti Ördög-lyuk bejárata. A Bajót központjából a Jankovich-barlanghoz vezető, kék barlangjellel jelzett turistaút mellett helyezkedik el az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejárata. Ezen az úton haladva, az Öreg-kői-forrás után, az út jobb oldalán lévő sziklafalak kezdeténél található Bajóti Lepkés-barlangot elhagyva, a bozótos és meredek hegyoldalon kell felmenni az Öreg-kői 2. sz. zsomboly sziklafal tövében nyíló bejáratához.
Avar, növénytörmelék van felhalmozódva a barlangbejárathoz közeli részeken lévő agyagos aljzaton. A barlangfalak itt nagyon algásak, mohásak, és sok felirat van a jobb oldali részen. Befelé emelkedő bejárati folyosójának, mely a bejárathoz viszonyítva magasabb, elülső 10 m-re 1,2–2,5 m széles, 1,5–3,5 m magas, de beljebb sokkal szűkebb. (A bejárati folyosóban már nincs elegendő természetes fény, ezért lámpával kell itt világítani.) A szép oldott gömbüstökkel díszített, poros járatban megfigyelhetők pusztuló cseppkőbekérgezések, kis állócseppkövek és cseppkőlécek. Festett felirat itt is található, de vannak rongált kis függőcseppkövek is. A meredekebb résznél, bal oldalon (alaposabban körülnézve) látszanak kis méretű tetaráta medencék és kis farkasfogas zászlók (ezek egyelőre épek). Innentől alacsonyodik a belmagasság, majd következik egy átbújó, ami felett van egy ablak. Az alul négykézláb átjárható, felül pedig átmászható rész után, a folyosó 10. és 12. méterénél kezdődik két (függőleges) kis akna (azaz egy kettős akna), amelyek 2,5 m után összeolvadva vezetnek a barlang 9 m mélyen fekvő alsó részébe.
A kettős akna felett található egy cementált kőtörmelékkel záródó kürtő, míg az aknák felett átmászva, néhány méteres kis járat vezet a felső rész végpontjára, ahol a falak már nedvesek. Pókok, rovarok, rókaürülék, pusztuló cseppövek és montmilch figyelhetők meg errefelé. Érdemes lecsúszni a kettős akna bejárat felőli letörésén, ahol látszanak száradási repedések. Néhány méterrel lejjebb egyesül a két ág, egy falba vert ácskapocshoz ki van kötve egy régi kötél, amit valószínűleg az alkalmi barlanglátogatók használnak kapaszkodásra. Jobbra indul egy szűk kis kuszoda, aminek el van tömődve a vége, arra (régebben) ismertek voltak szűk járatok, amit Juhász Márton szóbeli közlése alapján tudunk. Tovább lefelé megint található egy jobb oldali ág, itt már vizesek a falak, az agyagos aljzatot pedig kőtörmelék, szemét borítja. Innen még néhány métert lehet lefelé mászni, majd a barlang bontott végpontja következik. Borsókövek látszanak a falakon, de vannak kormozott feliratok is, az aljzatot pedig kőtörmelék, fatörmelék borítja. Az akna egyszerű sziklamászással járható.
A barlang felső triász vastagpados mészkőben (Dachsteini Mészkő Formáció) lévő ÉÉK–DDNy irányú törésvonalak mentén jött létre. Formakincse alapján megállapítható, hogy karsztvízszint alatti termálkarsztos üregtágulás miatt (karsztvízszint alatti oldódás miatt) keletkezett. Felső részén láthatók szép gömbüstös és gömbfülkés oldásformák, viszont alsó része kimondottan hasadékjellegű. A felső részen falait kisméretű, de változatos cseppkőképződmények, az alsó részen pedig (kis foltokban) borsóköves kiválások ékesítik. Általában nedves az alsó végponti része. Általában nem észlelhető a barlangban légmozgás. Nyáron és ősszel levegőjének szén-dioxid tartalma elérheti a 4–5 tf%-ot is. Az engedély nélkül megtekinthető barlangban csak elektromos lámpával szabad világítani.
Gyakran látogatják rókák a barlangot. A barlangban megfigyeltek kis patkósdenevéreket és közönséges denevéreket. A barlang (az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján) kis faj- és egyedszámú állandó téli és alkalmi nyári denevérszálláshelynek tekinthető.
1982-ben volt először Öreg-kői 2. sz. zsombolynak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában II. sz. aknabarlang (Leél-Őssy 1954), II. sz. zsomboly (Leél-Őssy 1954), Bajóti 2. sz. zsomboly (Polacsek, Ba 2018), Bajóti Öreg-kői-zsomboly II. (Bertalan, Schőnviszky 1976), Öreg-kői 2 sz. zsomboly (Székely 1994), Öregkői 2. sz. zsomboly (Kordos 1980), Öregkői II. sz. zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Öregkői 2. zsomboly (Bertalan 1976) és Öregkői II. zsomboly (Vigh 1937) neveken is. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben meg van említve, hogy az Öreg-kői 1. sz. zsomboly egyik névváltozata az Öreg-kői 2. sz. zsomboly.
Kutatástörténet 1913–1954
Az 1913. évi Barlangkutatásban szó van arról, hogy az Öreg-kői 1. sz. zsombolyon kívül van még egy zsomboly az Öreg-kőn. Ez az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, közel a völgytalphoz található. Az Öreg-kői 1. sz. zsombolynál kisebb, feneke elérhető, de nem ágazik el. Eliszaposodott, mint a többi hasonló fajtájú víznyelő. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában kiadott tanulmány szerint a bajóti jegyző kérte a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályát, hogy kutassa át az Öreg-kő gerincvonulatának D-i lejtőjén tátongó két zsombolyt. Bekey Imre Gábor ezután Jordán Károllyal és Scholtz Pál Kornéllal felkereste ezt az ismert helyet, de a zsombolyok aljáig nem jutottak el, mert Jordán Károly azt mondta, hogy szerinte ez a két zsomboly szénsavval van tele. Lebocsátott lámpájuk tényleg kialudt. A zsombolyok azonban nem lehettek mérgező gázokkal tele és a lámpát valószínűleg a huzat oltotta el, mert nem sokkal utánuk két bátor fiatalember kötélfelszerelés nélkül lejutott a két zsomboly aljáig, ahol sok guanót találtak.
A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában ismertetve lett, hogy az Öregkői II. zsomboly Bekey Imre Gábor (1913) szerint az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, közel a völgytalphoz helyezkedik el. Az Öreg-kői 1. sz. zsombolynál kisebb, nem elágazó, eliszaposodott aljú zsomboly. Az 1937. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által a német és magyar barlangkutatók 1927. évi kongresszusáról írt visszaemlékezésben az olvasható, hogy 1927. szeptember 23-án a kongresszus résztvevői a Jankovich-barlanghoz és a közelében lévő zsombolyokhoz kirándultak.
Az 1940-ben kiadott, Gerecse és Gete hegység kalauza című útikalauzban az olvasható, hogy a Gerecse hegység vázát alkotó dachsteini mészkőben barlangok keletkeztek. A mészkőhegységekben a barlangok keletkezése rendkívül gyakori jelenség, mert a mészkő többnyire nagyon repedezett kőzet. A hasadékokon át a kőzetbe beszivárog a víz és ott oldja a mészkő anyagát, tágítja, nagyobbítja a hasadékot, míg végül barlang jön létre. A Gerecse hegység barlangjai hasonló módon alakultak ki. Az Öreg-kőn a Jankovich-barlangon kívül van a hegy K-i oldalán egy kisebb barlang és két zsomboly is. Az Öregkői II. zsomboly az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, közel a völgy aljához helyezkedik el.
bélyegkép|262px|balra|Kilátás az Öreg-kőről É-ra, az Öreg-kői 2. sz. zsomboly felé
Az 1952-ben befejezett, Kadić Ottokár által írt kéziratban két publikáció alapján lett ismertetve az Öregkői II. zsomboly. Az ismertetésben meg van említve, hogy az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, közel a völgytalphoz van egy zsomboly, amely kisebb mint az Öreg-kői 1. sz. zsomboly. Az eliszaposodott zsombolyt Bekey Imre Gábor vizsgálta.
Az 1954. évi Földrajzi Értesítőben kiadott tanulmányban az van írva, hogy az Öreg-kő legjellegzetesebb és legérdekesebb formái a barlangjai. Az Öreg-kőn van a legtöbb barlang a Gerecse hegységben, amelyek szakmai szempontból nagyon értékesek és problematikusak. Az Öreg-kő összes barlangja a meredek és sziklás K-i oldalon, viszonylag közel egymáshoz és majdnem azonos szinten helyezkedik el. Az Öreg-kő gerincének É-i végén, a bajóti Öreg-kő forrás felett van a szűk II. sz. zsomboly bejárata. A bajóti Öreg-kő egyik nagyméretű barlangja a II.sz. zsomboly, helyesen aknabarlang. ÉK-re tekintő bejárata a K-i sziklafal ÉK-i végén, kb. 310 m tszf. magasságban, kb. 20 m-re a hegyláb (Öreg-kő forrás) felett van. A barlang 0,5 m magas és 0,5 m széles bejáratán át egy majdnem vízszintes, egyenes és keskeny folyosóba lehet jutni. A kb. 15 m hosszú folyosó csapásiránya ÉÉK–DDNy. A folyosó végéből egy hosszú, de nagyon szűk és majdnem függőleges (70–80°-ban lejtő) akna indul lefelé, amelynek csapásiránya azonos a felső részével. Barlangi agyaggal és törmelékkel teljesen eltömődött az akna vége.
A barlang legmélyebb pontja a bejárattól kb. 12 m-rel mélyebben van. Nincsenek a szűk barlangban termek. A felső, bejárati folyosó főtéjéből két kis vakkürtő (2–3 m) ágazik ki. Formakincse az Öreg-kői 1. sz. zsombolyéhoz nagyon hasonló, de attól szerényebb és szűkebb méretű. Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly több szintben keletkezett emeletes barlangrendszer. Középső szintje kb. 8 m-re, alsó szintje 12 m-re található a bejárat alatt. Az összes barlangemelet egyetlen jellegzetes tektonikus hasadék mentén jött létre. Keletkezését tekintve a barlang típusos, tektonikus hasadékbarlang, amelyet a hasadékon keresztül feltört hévizek csak kis mértékben változtattak meg. Ezért szűkek a barlang járatai. A II. sz. aknabarlang csak másodsorban tekinthető hévizes barlangnak. A hévízfeltörés a pleisztocén közepén történhetett, mert az Öreg-kői 2. sz. zsomboly a Jankovich-barlangnál lejjebb, az Öreg-kői 1. sz. zsombollyal kb. azonos szinten van. De az Öreg-kői 2. sz. zsombolnyak jelleget adó tektonikus hasadék ennél sokkal idősebb, minden bizonnyal pliocén kori (alsó pannon).
bélyegkép|262px|Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejárata 2005-ben
A hajdan feltört hévizekből néhány helyen hidrotermális eredetű ásványok rakódtak le: főleg pizolitos aragonit, némi gipsz és nagyon apró mikrokristályokból álló barit. A kristályokon kívül több, kis gömbfülke igazolja az aknabarlang hévizes eredetét. Ma már az Öreg-kői 2. sz. zsomboly is a fiatal (újpleisztocén) kéregmozgások miatt kiemelt, száraz és pusztuló barlang. Kb. 20 m-re emelkedett a barlang az erózióbázisa (Öreg-kő forrás) fölé. A kiemelkedések miatt a hévízfeltörés megszűnt benne, és pusztulni kezdtek hidrotermális ásványképződményei. Eltömődéssel történt a barlang pusztulása. Barlangi agyag és törmelék az üreg fő kitöltő anyagai. Kicsik cseppkőképződményei.
Felső, vízszintes része a kiemelkedés előtt valószínűleg időszakos karsztos forrásbarlang volt. A kiemelkedés után ez a rész is száraz lett, tehát ma pusztuló forrásbarlangnak is tekinthető. Lazán tömődött el barlangi agyaggal és törmelékkel a barlang. Érdemes lenne feltárni, mert elképzelhető, hogy a már ismert részek alatt még nagyobb, részben eltömődött járatok vannak. A Jankovich-barlangból hiányoznak ugyan a hidrotermális eredetű ásványlerakódások, de a közelben lévő, nagyjából azonos szinten elhelyezkedő és részben hasonló formájú zsombolyokban megtalálhatók a hévizes ásványképződmények. A tanulmányba bekerült a bajóti Öreg-kő és környékének helyszínrajza (terv.: Leél-Őssy Sándor, rajzolta: Németh L.). A rajzon jelölve van, hogy hol helyezkedik el az Öreg-kői 2. sz. zsomboly.
1956–1994