Adolfo Celi, ejtsd: [aˈdolfo ˈtʃeːli], (Curcuraci, Messina, Szicília, 1922. július 22. – Siena, Toszkána, 1986. február 19.) olasz filmszínész, énekes, filmrendező. 1946–1962 között Argentínában és Brazíliában dolgozott, majd hazatérve számos olasz, francia és nemzetközi bűnügyi és kalandfilmben szerepelt.

Élete Pályakezdése Dél-Amerikában

Szicíliában született, a római Accademia d’Arte Drammatica színházművészeti egyetemen tanult. Színpadon aratta első sikereit. Első filmszerepét, Luigi Zampa rendező Un americano in vacanza című romantikus filmjében játszotta. Több nyelven beszélt magas szinten.

1946-ban, huszonhárom éves korában, a háború utáni súlyos helyzetű olasz filmipart elhagyva Dél-Amerikába költözött, Argentinában és Brazíliában spanyol és portugál nyelvű színpadokon ért el sikereket. Helyi színésztársaival, Paulo Autrannal és Tônia Carreróval közösen São Paulóban megalapította a Teatro Brasileiro de Comédia színházi társulatot. Tônia Carrerót 1951-ben feleségül is vette. Dél-Amerikai működése alatt, az 1950-es években két filmet és egy tévésorozatot rendezett meg, köztük a Tico-Tico no Fubá című filmet (1952), mely Brazíliában átütő sikert hozott. A film Zequinha de Abreu (1880–1935) brazil zenész és zeneszerző életét dolgozza fel, aki a címadó zeneművet alkotta. 1962-ben Celi elvált Tônia Carrerótól és hazatért Olaszországba.

Visszatérése Olaszországba 1964-ben nagy népszerűséget szerzett Philippe de Broca rendező Riói kaland című olasz-francia kalandfilmjében, amelyet Jean-Paul Belmondo főszereplésével Rio de Janeiróban és Brazíliavárosban forgattak, itt Celi alakította Mário de Castro üzletembert és műkincstolvajt. Celi keresett színésszé vált, 1965-ben fontos szerepet kapott Mark Robson amerikai rendező Az elrabolt expresszvonat című háborús kalandfilmjében, amely szövetséges hadifoglyok szökéséről szól egy náci hadifogolytáborból. Celi a táborparancsnokot, Battagliát játszotta, a szökevényeket Frank Sinatra és Trevor Howard vezették. Ugyanabban az évben kapta legismertebb főszerepét, a főgonosz Largót, a Tűzgolyó című James Bond-filmben. 1968-ban, Mario Bava nemzetközi kooperációban készült krimijében, a Diabolik-ban is az egyik fő gazembert, Ralph Valmont-t alakította, akárcsak a hírneves Fernando Di Leo rendező 1970-es bűnügyi filmjében, a La mala ordinában, ahol Don Vito Tressoldi gengszterfőnökként jelent meg.

1969-ben Vittorio Gassmannal együtt elkészítették a L’alibi című filmdrámát, amelyben mindketten rendezőként, forgatókönyvíróként és főszereplőként is közreműködtek.

Az 1970-es években Celi számos olasz filmvígjáték főszereplője volt, így Mario Monicelli két sikeres komédiájának, a Brancaleone alle Crociate-nak (1970) és a Férfiak póráz nélkül-nek (1972), előbbiben Vittorio Gassmannal, az utóbbiban Ugo Tognazzival és Philippe Noiret-val együtt. Szerepelt a televízióban is. A Joe Petrosino című bűnügyi tévésorozatban ő játszotta a címszerepet. A sorozat New York legendás hírű rendőrfőnökének, Giuseppe „Joe” Petrosinónak (1860–1909), a szervezett alvilág elleni harc úttörőjének életét dolgozza fel, aki az olasz-amerikai maffia ellen elért sikeres akciói után 1909-ben Palermóban meggyilkolt.

Celi nyelvtehetség volt, olasz anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt angolul, franciául, spanyolul, portugálul és németül is. Dél-Amerikában és Franciaországban készült filmjeiben saját hangján beszélt. Angol nyelvű filmjeiben is kifogástalan angolsággal szólt, de erős szicíliai akcentusa miatt mégis legtöbbször szinkronizálták. 1981-ben, a BBC által készített A Borgiák (The Borgias) című tévésorozatban Celi játszotta a főszereplőt, a Rodrigo Borgiát, azaz VI. Sándor pápát. Brian Farnham rendező és a producerek úgy döntöttek, „hagyják” Celit saját hangján beszélni. A Celi dél-olasz akcentusával elmondott archaizáló angol szöveg azonban rossz hatást tett a nézőkre, akik nehezen érthetőnek minősítették. Emiatt a sorozatot a kritika alaposan „lehúzta”.

Magánélete, elhunyta Celi háromszor nősült. Első felesége Tônia Carrero (1922–2018) brazil színésznő volt, akivel 1951-ben házasodtak össze, 1962-ben elváltak. Második házasságát 1963-ban kötötte egy másik brazil színésznővel, Marília Brancóval (1942–1985), akitől később szintén elvált. Első két feleségétől nem születtek gyermekei.

Harmadik felesége Veronica Lazăr (1938–2014) román születésű, Olaszországban dolgozó színésznő lett, akit 1966-ban vett el. Két gyermekük született, Alessandra (*1966) és Leonardo (*1968).

Adolfo Celi 1986-ban Siena városában hunyt el szívinfarktus következtében, 63 éves korában. Gyermekei apjuk nyomdokába léptek: leánya, Alessandra színésznői pályán dolgozik, fia, Leonardo filmrendező lett, és 2006-ban, apja halálának huszadik évfordulójára dokumentumfilmet készített Adolfo Celi, un uomo per due culture címmel, amelyet a 2008-as római filmfesztiválon is bemutattak.

Főbb filmszerepei 1946: Un americano in vacanza; Tom 1964: Riói kaland (L’homme de Rio); Mário de Castro 1964: Tökéletes úriember (Un monsieur de compagnie); Benvenuto 1964: Szép családok (Le belle famiglie); Della Porta professzor 1965: Az elrabolt expresszvonat (Von Ryan’s Express); Battaglia 1965: Agónia és extázis (The Agony and the Ecstasy); Giovanni de’ Medici bíboros 1965: Slalom; Riccardo 1965: Tűzgolyó (Thunderball); Largo 1966: El Greco); Don Miguel de las Cuevas 1966: Szívkirály (Le roi de coeur); Mac Bibenbrook ezredes 1966: A nagy verseny (Grand Prix); Agostini Manetta 1967: Rókamese (The Honey Pot); Rizzi rendőrfelügyelő 1968: Diabolik; Ralph Valmont 1968: Hat kedves csirkefogó (Uno scacco tutto matto); Bayon / Guinet 1969: Hétszer hét (Sette volte sette); börtönőr 1969: L’alibi; Adolfo 1969: Bűntény a Via Venetón (Un detective); Fontana ügyvéd 1969: Io, Emmanuelle; Sandri 1970: Brancaleone alle Crociate; Bohemund király 1971: A Morgue utcai gyilkosságok (Murders in the Rue Morgue); Vidocq rendőrfelügyelő 1972: Napfivér, Holdnővér (Fratello sole, sorella luna); konzul 1972: La mala ordina; Don Vito Tressoldi 1972: Joe Petrosino, tévésorozat; Joseph „Joe” Petrosino rendőrfőnök 1973: Hitler: The Last Ten Days; Krebs tábornok 1974: A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté); Legendre doktor / Pasolini doktor 1974: Ein Unbekannter rechnet ab; tábornok 1974: Il sorriso del grande tentatore / The Tenpter; Borelli atya 1975: Libera, szerelmem (Libera, amore mio!); Felice Valente (Libera apja) 1975: Férfiak póráz nélkül (Amici miei); Sassaroli professzor 1976: Sandokan – A maláj tigris (Sandokan); tévé-minisorozat, James Brooke 1976: A svihák (Le grand escogriffe); Rifai 1977: Lidérces utazás (Les passagers); Boetani 1977: Holocaust 2000; Dr. Kerouac 1977: A tigris még él: Sandokan, a felkelő (La tigre è ancora viva: Sandokan alla riscossa!), tévéfilm; James Brooke 1977: L’uomo di Corleone; gengszter 1980: Café Express; minisztériumi főfelügyelő 1980: Car-Napping – Bestellt, geklaut, geliefert; Palermo rendőrfőnöke 1981: A Borgiák (The Borgias); Rodrigo Borgia 1981: Őrült római vakáció (Innamorato pazzo); VI. Gusztáv, San Tulipe hercege 1982: Monsignor; Vinci 1982: Amici miei – Atto II; Alfeo Sassaroli professzor (A férfiak póráz nélkül 2. része) 1985: Amici miei – Atto III; Alfeo Sassaroli professzor (A férfiak póráz nélkül 3. része) 1987: T.I.R., olasz-magyar-német tévésorozat, Aki elsőnek érkezik c. epizód; Oreste 1987: Aeroporto internazionale, tévésorozat; főmérnök

Filmrendezései 1950: Caiçara (Brazília), forgatókönyvíró is 1952: Tico-Tico no Fubá (Brazília), producer is 1957: Grande Teatro Tupi, tévésorozat, Esta Noite é Nossa c. epizód (Brazília) 1969: L’alibi, forgatókönyvíró is, Vittorio Gassman társrendezővel (Olaszország)

Jegyzetek

További információ

Kategória:1922-ben született személyek Kategória:1986-ban elhunyt személyek Kategória:Olasz színészek Kategória:Olasz filmrendezők Kategória:Messinaiak Kategória:Argentin színészek Kategória:Brazil színészek