Füredi Oszkár (Sopron, 1890. november 3. – Sopron, 1978. január 21.) építész.
Élete Füredi (Fleischmann) Sándor (1851–1929) orvos és Goldberg Johanna (1859–1944) gyermekeként született zsidó családban. Két testvére volt, Jenő (1883–1959) orvos és Artúr. Tanulmányait a Soproni Magyar Királyi Állami Főreáliskolában kezdte, majd a budapesti József Műegyetemen folytatta. Egyetemi tanulmányait a Müncheni Képzőművészeti Akadémián fejezte be, ahol 1912-ben szerzett építészmérnöki oklevelet. Gyakorló éveit Carl Hocheder müncheni irodájában töltötte, illetve később Hamburgban John Herbert Rosenthal építésznél dolgozott. Időközben megnyert egy nagyobb pályázatot a Vereinigte Münchener Brauereitől, 1913-ban pedig megtervezett a Douhou számára egy nagy szanatóriumot. Erich Mendelssohnnal együtt egy königsbergi városrendezési, illetve tíz kialakítási pályázaton vett részt sikerrel 1914 elején, később kis lakás-együtteseket épített.
1914-ben hazatért és mint hadnagy, részt vett az első világháborúban. A háború idején az orosz fronton hidakat épített. 1917-ben súlyosan megbetegedett egy tífuszjárvány következtében és 1918 nyarán leszerelt. Még ugyanebben az évben megnyerte a soproni munkáslakásokra kiírt tervpályázatot és ettől kezdve építőmesterként, illetve építészként dolgozott Sopronban. 1919 januárjában a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet soproni osztálya felvette az Egylet tagjai közé. A Tanácsköztársaság idején állást vállalt a Sopron vármegyei és városi építési direktóriumban, aminek következtében az Egylet 1922-ben kizárta tagjai sorából. 1945-ig nem kaphatott állami megbízást, így megbízói főleg magánszemélyek és vállalkozók voltak. Elsősorban soproni épületeket tervezett, de külföldön is keresett építész volt: az ebenfurthi iskolaépület és a vasutas munkásházak tervezésével első díjat nyert. Abbáziában modern panziót, Bécsben több villát tervezett és épített.
A német megszállást követően hónapokig Pénzes Pál bányaács rejtegette Brennbergbányán, azonban 1945 januárjában egy besúgó ténykedésének következtében a nyilasok elfogták. Három hónapot Sopronkőhidán töltött, ahol súlyos betegen szabadult fel. Édesanyját, nyolcvanöt éves korában Auschwitzba deportálták, ahol életét vesztette.
A felszabadulás után megalakult a Soproni Zsidók Szövetsége, amelynek alelnökévé választották. 1949. február 1-jétől kinevezték a Sopron vármegye Építésügyi Igazgatóság élére. A következő év szeptemberétől a Győri Tervező Vállalat soproni fiókjának kiemelt tervezőjeként dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Részt vett a háború utáni helyreállítási munkákban, az ő nevéhez köthető az Orsolya téri Lábasház rekonstrukciója.
1978. január 21-én hunyt el Sopronban. Sírja a soproni neológ izraelita temetőben található.
Családja Első házastársa Rawitscher Gyula kreutzburgi rabbi és Schwarczbach Henriette lánya, Zsófia (1888–?) volt, akit 1924-ben vett nőül. Később elváltak. Második feleségével, Bauch Erzsébet Jozefával (Guntramsdorf, Ausztria, 1906 – Sopron, 1985) 1938-ban kötött házasságot. Gyermekei nem születtek.
Munkái Koronázási emlékmű. Felállítás: 1915, Sopron Fischer Emil lakóháza, Sopron, 1921 Gergely István bankigazgató háza, Sopron, 1922 Madarász Imre villája, Bécs, 1923 Az első világháború hősi halottainak emlékműve, Soproni izraelita temető, 1923 Talmud-Túra iskolaépület (belső kialakítás, bútorzat is) a Soproni Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség megbízásából, a Paprét 26. szám alatti épülete, 1923 Csengery utcai munkáslakóház, Sopron, 1925 (műemlék) Hat tantermes népiskola, Brennbergbánya, 1925–1927 Óvoda, Brennbergbánya, 1928 Bányásztemplom (Szent Borbála-templom), Brennbergbánya Soproni Zsidó Polgári Otthon (mai Csatkai Endre utcában), Sopron, 1930–1931 Lakóház, Lackner Kristóf u. 14., Sopron, 1932 (Stricker Jakab soproni ügyvéd részére) Hunyadi utca 32., lakóház, Sopron, 1933 (Bettelheim Lipót részére) Balogh Kovács Sándor (ma Mikoviny) út 40., lakóház, Sopron, 1934 (Horn Vilmos részére) Fenyves sor 10., lakóház, Sopron (Prickler János részére) Lőver uszoda bővítése, Sopron, 1934 Hatlakásos lakóépület, Damjanich u. 1., Sopron, 1936–1937 Hernfeld panzió, Deákkúti út, Sopron, 1937 Deák téri sarokház, Mátyás király u. 17., Sopron, 1938 Deák tér 49., társasház, Sopron, 1938 Drobnits villa Sopron Károlymagaslati út 10. 1942.
Díjai, elismerései Bronz Érdemérem Kardokkal a Koronás Arany Érdemkereszt a Károly Csapatkereszt Háborús Emlékérem
Emlékezete Füredi Oszkár sétány (Sopron)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar építészek Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1978-ban elhunyt személyek Kategória:Soproniak Kategória:Zsidó származású magyarok