Paula Modersohn-Becker

Paula Modersohn-Becker, született Minna Hermine Paula Becker (Drezda, 1876. február 8. – Worpswede, 1907. november 20.) német festőnő, a korai expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője.Rainer Madsen: Expressionismus (ca. 1905–1920). Teil I, Kunstverein Iserlohn e. V., S. 1–30 (PDF; 2,6 MB). Művészeti tevékenységének alig tizennégy esztendejében 700 festmény, 1000 grafika, 13 rézmetszet keletkezett, melyek a korai 20. század képzőművészetének jellegzetes sajátosságait egyesítik magukban.

"Cézanne formai szigorúságához vonzódott. Lépésről-lépésre haladva, festményein fokozatosan struktúrává álltak össze a sík alakzatok, s a művész mind jobban eltávolodott a romantikus hangvételtől és az impresszionista »atmoszférikus« ábrázolásmódtól. A táj és az alak valóságos látványát a legfontosabb formákra korlátozta, s a tektonikus színfoltokat erős kontúrral vette körül."Ruhrverg-Schneckenburger-Fricke, Honnef: Művészet a 20. században, I. kötet, Budapest, Taschen/Vince Kiadó, 2011, 49. o.

Élete A család Paula Becker Drezdában született és nevelkedett. Hét testvér közül a harmadik gyermek volt.A család a következő élő gyermekeket számlálta: Kurt (sz. 1873), Milly (Bianca Emilie) (1874–1949), Günther (1877-1928), Hans (1880-1882), valamint az ikrek Herma (1885–1963) és Henner (1885-1949), mindannyian Drezda-Friedrichstadtban születtek. Apja, Carl Woldemar Becker (Odessza, 1841. január 31. – Bréma, 1901. november 30.) egy német származású, orosz egyetemi professzor gyermeke volt. Mérnöki végzettséggel rendelkezett, és a porosz államvasutak alkalmazottja volt. Édesanyja, Mathilde van Bültzingslöwen (Lübeck, 1852. november 3. – Bréma, 1926. január 22.) arisztokrata-nemesi családból származott. Paula anyai nagyapja, Ferdinand Bültzingslöwen külföldön csapatparancsnok volt, míg két fiútestvére Indonéziába, majd Új-Zélandra, illetve Ausztráliába vándorolt ki.Paula Modersohn-Becker, Günter Busch, Liselotte von Reinken, Arthur S. Wensinger, Carole Clew Hoey: Paula Modersohn-Becker, the Letters and Journals. Northwestern University Press, Evanston, Illinois 1998, , S. 438. Paula szülei gyermekeik számára kulturált, szellemiségre sokat adó családi légkört biztosítottak. Paula nyelvekben járatos édesapja gyakran utazott, és a család anyai ága is hasonlóképp nyitott volt a nagyvilágra. A művészet, az irodalom és a zene fontos részét képezte a Becker-gyerekek oktatásának. Paula Becker, akárcsak testvérei, zenét is tanult. Nagyobbik nővére, akinek gyönyörű hangja volt, még énekórákat is vett. Paula életrajzírói szerint Becker család a közép- és alsó középosztályhoz tartozott, tehát nem voltak különösebben jómódúak.

Az első évek (Drezda és Bréma)

Paula Becker élete első tizenkét évét Drezdában töltötte, amely időszakról nagyon keveset tudunk. Dokumentumok léteznek azonban egy tragédiáról, amely Paula tizedik életévében történt, amikor két unokatestvérével, Cora és Maidli Parizot-val egy homokbányában játszottak. Egy homokfal leomlott, és maga alá temette a három gyermeket. Csak Paula és Maidli menekült meg időben, míg a tizenegy éves Cora Parizot megfulladt a leomlott bányafal alatt. Paula Modersohn-Becker sok évvel később, Rainer Maria Rilkének írt levelében leírja, hogy ez a tragédia milyen nagy hatással volt életére. (Paula életrajzírója, Lieselotte von Renken szerint ez volt az oka annak, hogy a festőben kialakult az elhatározás: művészi pályára lép.) 1888-ban a család Brémába költözött. Carl Woldemar Becker, aki szolgálati lakást is kapott a Porosz Állami Vasúttársaságtól, vasút mérnöki munkát vállalt. A város kulturális élete ebben az időben igen élénk volt, és Paula Becker édesanyja baráti kapcsolatokat ápolt művészeti körökkel, így a Becker család megismerhette a művészvilágot.

Az első rajziskola

1892 nyarán Paula Beckert a szülei elküldték az angliai rokonokhoz nyelvet tanulni. Apja egyik féltestvére, Marie Luisa Hill, (lánynevén Becker /1856–1914/) és férje London közelében élt, és Paula egy ideig náluk lakott, hogy segítsen a háztartásban és megtanuljon angolul. Nagybátyja támogatásának köszönhetően a lány egy művészeti iskolát is látogatott, ahol napi hat órában oktatásban részesült a grafikai technikák elsajátításával kapcsolatban. A londoni tartózkodást a lány szülei eredetileg egy évre tervezték, de Paula a honvágy és a nagynénje által ráerőltetett szigorú fegyelem miatt alig hat hónappal később már visszament Németországa.

Tanítóképző

Paula Becker 1893 és 1895 között tanítónőképzőbe járt. Mivel a fiatal lánynak nem volt igazán kedve ehhez stúdiumhoz, édesapja megengedte neki, hogy egy magániskolában festészeti tanulmányokat is folytasson. (Paula Becker szülei házának melléképületében alakította ki első műtermét.) Ekkor volt először lehetősége élő modellek után rajzolni. Ebből az időszakból származik testvéreiről készült portrésorozata, valamint első önarcképe, amelyet 1893-ra datálnak. 1895 szeptemberében Paula Becker jó eredménnyel letette a tanítói vizsgát. 1898 kora nyarán sikeres érettségije jutalmául nagybátyja, Wulf von Bültzingslöwen (1847–1907) egy norvégiai utazást ajándékozott Paulának, aki így megismerhette Edvard Munch festészetét.

Paula Becker 1893 tavaszán látta először a worpswédei művésztelep alkotóinak festményeit. Otto Modersohn, Fritz Mackensen és Fritz Overbeck a brémai Kunsthalléban állította ki festményeit. Paula Beckernek tetszettek ugyan a képek, ám naplóbejegyzései nem árulkodnak különösebb lelkesedésről. Nagyon tetszett neki azonban későbbi férje, Otto Modersohn egyik festménye: lenyűgözték a sajátosan tónusos színek és az, ahogyan festmény megörökítette a táj hangulatát.

Művészeti stúdiumok Berlinben

Nőként Paula Becker nem tanulhatott állami művészeti akadémián.

Édesanyja családjának köszönhetően Paula Becker 1896 tavaszán, pontosabban április–májusban Berlinbe utazhatott, hogy részt vegyen a Berlini Művésznők Egyesülete rajz- és festőiskolájának hathetes kurzusán. A tanfolyam elvégzése után Paula Becker az egyesület iskolájában folytathatta a tanulmányait. A Berlini Női Művésznők Egyesületének úgynevezett „Női Akadémiája” igen nagy hírnévnek örvendett. Käthe Kollwitz tizenegy évvel korábban itt kezdte meg tanulmányait.

Paula nagybátyja, Wulf von Bültzingslöwen és felesége, Cora is beleegyezett abba, hogy a stúdium idején Paula náluk élhessen. A képzésben a rajzórák domináltak, élő modellek alapján dolgozva. A festészeti osztályokba csak azokat vették fel, akik már teljesen biztos rajztudással rendelkeztek. Ebből az időből maradt fenn Paula Becker aktrajzainak egy sorozata, amelyeken a vonalszerűség erőteljesen hangsúlyos, és amelyeken világos-sötét kontrasztok láthatók.

Worpswede és Párizs

Worpswede

1897 nyarán először jár Paula Worpwswedében, majd októberben és november látogatást tesz Drezdában, Berlinben és Bécsben 1900 nyarától 1903 februárjáig 1903 márciusában ismét visszatér 1905 nyarától 1906 februárjáig 1907 márciusában férjével együtt van itt és itt éri a halál.

Paula-Modersohn Becker négyszer járt Párizsban:

1990 januárjától júniusig. Tanulmányok: Académie Colarossi, École des Beaux-Arts. 1903 februárjától márciusig. Tanulmányok: Académie Colarossi 1905 februárja és márciusa között. Tanulmányok: Julian Akadémia 1906 februárja és októbere között. Tanulmányok: École des Beaux-Arts.

Worpswede művésztelepe

A szülők ezüstlakodalma alkalmából a család felkereste a Bréma közvetlen közelében lévő falut, Worpswedét. Paulát lenyűgözték a táj színei, a település csendje és a művésztelep. Az 1897-es őszi félév kezdete előtt barátnőjével ismét felkereste a falut. Paula 1898-ben 600 márkát örökölt, és két gyermektelen rokonától három évre évi 600 márkás járadékot kapott, annak érdekében, hogy folytassa tanulmányait. Szülei támogatását elnyerve úgy döntött, Worpswedébe megy.

Eredetileg csak egy rövid nyári vakációról volt szó. Mathilde Becker arra számított, hogy lánya pár hétig rajz- és festésórákat vesz a neves művésztől, Fritz Mackensentől, és aztán ősszel nevelőnői állást vállal Párizsban. Amikor azonban Paula Becker 1898 szeptemberében Worpswedébe utazott, már hosszabb tartózkodásra készült.

A Worpswedében letelepedett művészek függetlennek érezték magukat a művészeti akadémiáktól. Noha legtöbbjük a Düsseldorfi Művészeti Akadémia növendéke volt, sok 19. századi művészközösséghez hasonlóan ők is kritikusan viszonyultak az akadémiai művészeti képzéshez és annak műtermi festészetéhez. Azzal, hogy visszavonultak ebbe a kicsi faluba, Worpwedébe festészetükben a természet újfajta megértését célozták meg, hasonlóan a Théodore Rousseau által alapított barbizoni iskolához. A cél egy egyszerű, hamisítatlan szabadtéri festészet és a romlatlannak tekintett földművelő nép pozitív ábrázolása volt. A fin de siècle táján a női művészeket becsmérlően és ironikusan csak „festő asszonyságok”-nak nevezték.

Paula Becker szoros barátságot kötött Clara Westhoff-fal, aki szobrász akart lenni, és modell- és rajzórákat vett a művésztelepen élő Fritz Mackensennél. Paula Becker és a worpswedei művészek kapcsolata eleinte nagyon visszafogott volt. Később azonban egyre szorosabbá vált a kapcsolat a Helene Modersohn (született Schröder /1868–1900/) és Otto Modersohn házaspárral, valamint Heinrich Vogelerrel, akinek irányítása alatt 1899 nyarán több metszetet is készített. A fegyelmezett és színtelen grafikai munka a nyomólemezzel és a metszőtűvel azonban nem felelt meg az alkatának.

A Fritz Mackensen által adott órák eleinte nagy segítséget jelentettek Paula Becker számára és tehetségének kibontakoztatásához. Az 1898 végére azonban Paula kezdte úgy érezni, hogy ez a tanár nem neki való. Saját stílusa, amely egyre inkább a formák és színek egyszerűsítése felé tendált, kevés visszhangra talált Worpswedében. Ráadásul amikor Becker 1899-ben néhány kiállításon állította ki munkáit, kemény kritikát kapott.

Németországot még mindig a festőszalonok dominanciája és az akadémikus művészet jellemezte, és inkább Párizs volt az a hely, amely a művészeti élet nyitottságával és újító szellemével járt élen. Ezért nem meglepő, hogy Paula Becker már berlini tartózkodása óta mindenekelőtt a francia fővárost akarta felfedezni és meglátogatni.

Az első párizsi tanulmányút

1899-es év végén, szilveszter éjszakáján indult el Paula Becker vonata, hogy tizenhét órás utazás után megérkezzen Párizsba. Paula Becker a párizsi Montparnasse-on található Académie Colarossiban folytatott tanulmányokat.

Paula Becker azért tudta vállalni ezt az utazást, mert változatlanul élvezte rokonai anyagi támogatását. A 9 Rue Campagne Première alatt lévő műteremházban egy kis szobát bérelt, melyet a bolhapiacról származó bútorokkal rendezett be. Voltak napok, amikor későn ért haza, mert azt akt rajzoló kurzusok este 7 és 10 óra között voltak.

Paula egyedül vagy barátnőjével, Clara Westhoff-fal kiállításokat és galériákat látogatott, hogy megismerje a francia festészetet. Nagy hatást gyakorolt rá az akkor még teljesen ismeretlenek számító Paul Cezanne. Az is biztos, hogy Paula Becker párizsi tartózkodása alatt meglátogatta a Nabis-művészek nagy kiállítását. Ezek a művészek, akikre a japán fametszetek hatottak, nagy hangsúlyt fektettek a felületi festészetre, amelyben a szín már önállósodó jelentés hordozója, nem pedig a látvány megjelenítésének eszköze.

A Párizsi Világkiállítás megnyitására 1900 áprilisában került sor. A kiállítás alkalmából Otto Modersohn és az Overbeck házaspár júniusban Párizsba jöttek. Modersohn felesége, Helene, rossz egészségi állapota miatt Worpswedében maradt, és abban a nagyon rövid időszakban, mialatt férje a Párizsban tartózkodott, elhunyt. Modersohn és vele együtt az Overbeck házaspár sietve visszatért Németországba.

Visszatérés Worpswedébe