Ivan Gennagyjevics Sirjajev /oroszul: Иван Геннадьевич Ширяев/ álnév: Ivan Malfeliĉulo (Vereteja, 1877. április 11. – 1933. október 11. /a Gergely-naptár szerint: október 23-án/) orosz pap, tanár, eszperantista, enciklopédia-szerkesztő, író, fordító.
Életútja Apja, Gennagyij Ivanovics Sirjajev (1845–1908) diakónus volt; édesanyja, Alekszandra Ivanovna Sirjajeva (leánykori nevén: Usakova, 1850–1918) egy lánya volt.
Gyermekeiknek, szerény társadalmi hátterük ellenére, jó oktatásban és tisztességes munkában volt részük. Fivérei: Fjodor (1868-1918), professzor, a veretyejai iskola igazgatója, később egy kereskedelmi iskola és a szibériai Irkutszki Egyetem professzora; Alekszandr (1872-1945), professzor, többek között Szentpétervár-Leningrádban, a Leningrádi Egyetemen dolgozott, egy üzleti iskola igazgatója volt, újságíró és szerkesztő; Nyikolaj (1882-1933), katonaorvos; nővérei: Jekatyerina (1870-1890) tanár, aki szülés közben hunyt el; Zinaida (1879-1942), tanár, utóbb egy leningrádi operakórus énekese.
Ivan sokkal szerényebb karriert futott be. 1899-ben befejezte az orosz ortodox szemináriumot Jaroszlavlban, és öt évig falusi tanárként dolgozott; 1904-ben pap lett, először Tyimohovo, majd Zinovjevo faluban (mindkettő a Jaroszlavli kormányzóságban található), végül dékán lett. Felesége, Maria Flegontovna Sirjaeva, papnő volt. Három lányuk született: Anasztázia (jegyző Leningrádban), Jelena (szobalány Moszkvában), Klavgyija (nővér Volgográban).
Eszperantó tevékenysége Ivan Shirjaev (a francia nyelv hatására a vezetéknevét általában hibásan Shirjajevnek volt írva) 1895-ben, 18 éves szeminaristaként kezdett el eszperantóul tanulni (№ 3228, a Zamenhof-féle címlistában), testvérével, Nyikolajjal (№3229) együtt. Irodalmi debütálását az Emlékszem tiszta, égő szemedre (A meddő múlt élet emléke) című novellájával kezdte a Lingvo Internacia újságban (1898, №6-7). Később együttműködött a La Esperantisto, a La Lumo, a La Ondo de Esperanto, Esperantisto Kataluna, Heroldo de Esperanto, Literatura Mondo és más eszperantó lapokkal is. Sikeresen vett részt a Nemzetközi Virágjátékokon, az SFPE francia egyesület irodalmi versenyein.
Eredeti alkotásai Sen Titolo (eble la unua romano verkita en Esperanto, sed eldonita nur en 1995 ĉe Pro Esperanto, Vieno) Sep Rakontoj (1906) La Ciganino (1907), rakonto en brajla preso Tra la Loko Ensorĉita (1913) Forta Impreso (1914) Peko de Kain (1933)
Fordításai Fratoj Karamazov de Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Karamazov testvérek Milito kaj Paco de Lev Nyikolajevics Tolsztoj – Háború és béke Liturgio laŭ la ordo de Johano Krizotomo (Sankta Johano la Orbuŝulo) – Liturgia (Aranyszájú szent János).
Enciklopedio de Esperanto /EdE/ Legfontosabb projektje az eszperantóról és az eszperantistákról szóló cikkek írása volt. 1930 májusáig 2092 db, ábécé-sorrendben összeállított cikket készített Eszperantó Enciklopédia címmel, ezek lettek az EdE enciklopédia alapja, amelynek első kötete néhány hónappal halála után (1934) jelent meg, a címlapon: «Kezdeményező-főszerkesztő I. Shirjaev». Halála után Konsztantyin Markelovics Kolobaskin atya háromszori temetési liturgiával emlékezett meg, Ivan Sirjajev eszperantó emlékére, Lomigory falu (Volovo kerület a lipecki régióban) templomában.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Enciklopedio de Esperanto en sia originala formo en la Interreto – az enciklopédia eredeti formátumának netes változata Nekrologo de Ŝirjaev en Literatura Mondo Recenzo pri Sen titolo de S. Pokrovskij Recenzo de C. J. Günkel Sten Johansson: Ivan Ŝirjaev – la evoluo de verkisto. En: Beletra Almanako 15 (Oktobro 2012) . Paĝoj 134–151. En: Kroze – proze. Literatura esearo. Stokholmo: Eldona Societo Esperanto, 2013. . Paĝoj 14–35.
Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1933-ban elhunyt személyek Kategória:Orosz eszperantisták