A KEXP-FM (korábban KCMU) a 90,3 MHz-en sugárzó, indie tematikájú ultrarövidhullámú rádióadó Seattle-ben, amelyet a Washingtoni Egyetem tulajdonában álló Friends of KEXP nonprofit szervezet üzemeltet. Stúdiói a Seattle Centerben, átjátszói Capitol Hill városrészben vannak. 2024. március 19-én a KEXC átjátszón keresztül a Kalifornia állambeli Alamedából a San Francisco Bay Area területén is sugároz.
Zenei kínálata hétköznapokon túlnyomórészt alternatív rockból áll, de hétvégén hiphopot, afrobeatet, ambientet, alternatív countryt, valamint latin és világzenét is sugároz, emellett számos élő műsora is van. Online is hallgatható, emellett YouTube-csatornája is van.
Az 1972-ben KCMU néven alapított csatorna hamar ismertté vált a régió zenei ízlését befolyásoló kínálata miatt; az 1980-as években itt játszottak először grunge-ot (például Nirvanát és Soundgardent). Miután 2001-ben partnerségre léptek az Experience Music Projecttel (ma Museum of Pop Culture), az internetes streamingnek és a webes jelenlétnek köszönhetően nemzetközi hallgatósága is lett. 2014-től a függetlenség megőrzése érdekében a Friends of KEXP üzemelteti, és szponzorációból tartják fenn.
Története Kezdetek bélyegkép|jobbra|A McMahon épület, az antennák eredeti helyszíne A Washingtoni Egyetem rádiós befolyása a KUOW-FM 1952-es elindításával kezdődött (az adó 1958-ban frekvenciát váltott). A kommunikáció szakos hallgatók gyakorlatát bonyolító csatorna a források csökkenése miatt az 1970-es években egyre inkább a profi műsorszórás felé mozdult el, és a tanulói hozzájárulás mértéke csökkent. 1970-ben hallgatók egy csoportja elfoglalta a KUOW-ot és ideiglenesen a Szabad Seattle Rádió nevű csoport kezébe adták. John Kean, Cliff Noonan, Victoria „Tory” Fiedler és Brent Wilcox hallgatók egy második hallgatói rádió elindítását tervezték; Nooan szerint az egy rádió és egy újság (The Daily of the University of Washington) nem elég, valamint például a San Franciscó-i egyetemen is bővebb a kínálat. Pályázatot nyújtottak be az igazgatótanácshoz, akik azzal a feltétellel támogatták, hogy frekvenciaengedélyt szereznek az FCC-től. 1971. július 13-án a 90,5 MHz-re szóló pályázatot nyújtottak be.
Október 5-én az engedélyt megkapták, és az igazgatótanács elfogadta a KPMG („Professional Media Group”, Szakmai médiacsoport) terveit. A hallgatók több régi rádiós felszerelést (például a KNHC adóját) megszereztek, emellett az egyetemtől 2500 dollár támogatást kaptak. A stúdiót a kommunikációs épület harmadik emeletén rendezték be, az antennát pedig a McMahon épület tetején helyezték el; a két létesítmény között egy átalakított telefonvonal biztosította. A sugárzás 1972. május 10-én indult; részben hírekből, részben blueszenéből állt, de politikai eseményekre is küldtek tudósítókat. Beszámoltak az egyetem hivatalos médiapartnere, a KIRO által nem érintett sportmérkőzésekről is (például női kosárlabda). Korlátozott adóteljesítménye miatt kevés hallgatója volt; egy 2007-es cikk szerint „alig ért el a The Ave-ig [University Way Northeast]”, Seattle University District városrészének központjáig, ezért átszervezésbe kezdtek. Az 1970-es években több műsorvezetőjük (például Steve Pool) is a kereskedelmi rádiózásban kapott állást.
Miután az FCC a kis teljesítményű csatornák adóteljesítményének növelését szorgalmazta, 1980-ban a tíz wattos teljesítmény 182 wattra növelését kezdeményezték; az ötezer dollárból megvalósult beruházás mellett 1982-től sztereóban sugároznak. Ekkoriban délután háromtól éjfélig, majd a KZAM műsorrendváltozását követően egész nap új hullámos zenét sugároztak.
A rétegzene sugárzása és a műszaki beruházások miatt a kommunikációs intézet nem finanszírozta tovább az adót; az 1981–1982-es tanévben érkező nagyobb támogatást követően adománygyűjtésbe kezdtek. A hangmérnöki és könyvelési feladatokat továbbra is a KUOW látta el, de a további működést hallgatói adományok biztosították. Óránként öt percben beolvasták az újságírói intézet hallgatóinak híreit. 1982-ben kereskedelmi vetélytársat kaptak, miután a KJET is új hullámos zenét kezdett sugározni.
„Seattle hangja”
bélyegkép|jobbra|Antennák Capitol Hillben Az 1980-as években a KCMU volt a később grunge-ként ismertté vált zenei stílus központja; az 1980-as években a „helyi szcénával különösen szimpatizáló” Faith Henschel zenei igazgató kötelezővé tette, hogy óránként legalább egyszer helyi előadó általi zenét játsszanak. 1985 végén Chris Knab, a San Franciscó-i Aquarius Records kiadó korábbi tulajdonosa és a 415 Records alapítója lett a KCMU csatornaigazgatója. 1986-ban a Rolling Stone az adót több társa mellett „ízlésformálónak” nevezte. Jonathan Poneman és Bruce Pavitt stúdióbeli találkozása vezetett a Sub Pop kiadó megalapításához; 2011-ben a Billboardban Poneman leírta, hogy életének „nagy fordulata” volt a KCMU lemezlovasaként töltött idő. A KCMU és vetélytársa, a KJET nagy szerepet játszott a helyi előadók népszerűsítésében, mivel a seattle-i koncertipar a város szigorú alkoholtörvényei miatt satnya volt. 1987-ben a KCMU teljesítményét a Capitol Hillbe költöztetett antennával négyszáz wattra növelték.
Mark Arm, a Green River és a Mudhoney későbbi frontembere egy ideig a Terry épületben lakott, Kim Thayil pedig Pavittet követve került Seattle-be; a Washingtoni Egyetemen filozófiai diplomát szerzett, emellett együttesét, a Soundgardent a KCMU mutatta be először. Henschel „Bands That Will Make You Money” (Együttesek, akikkel pénzt kereshetsz) címmel kétkazettás válogatást készített és több kiadónak is elküldte, a Soundgardent így szerződtette az A&M Records. Charles R. Cross, a The Rocket magazin szerkesztője szerint „aki az 1980-as években műsoridőhöz jutott, munkát kapott a zeneiparban”. 1988-ban Kurt Cobain átnyújtotta első szólólemeze, a Love Buzz felvételét; a rádió csak azután játszotta le, hogy egy benzinkúti nyilvános telefonról felhívta őket. A KJET stílusváltásával a KCMU lett a térség egyetlen alternatív zenei rádiója.
Ugyan főleg a grunge miatt lett ismert, ebben az időben afrikai zenét és bluest is játszottak, emellett vasárnap éjszakai Rap Attack című műsoruk játszotta a városban elsőként Ice-T, Eazy-E és az N.W.A zenéjét. Az 1990-es évek végén a műsor neve Nasty-Nes és Marcus „Kutfather” Tufono vezetésével Street Soundsra változott.
1992-re költségvetése húszezerről 180 ezer dollárra nőtt, emellett hallgatói elérése és fizetett munkatársainak száma is emelkedett.
Az 1990-es évek változásai 1992-ben a kereskedelmi rádiózás irányába való elmozdulás érdekében kilenc önkéntes lemezlovast elbocsátottak és két kereskedelmi rádióműsort (a WXPN World Cafe és a The Christian Science Monitor Monitoradio programjait) is átvettek. A döntés a hallgatók haragját váltotta ki és CURSE néven („Censorship Undermines Radio Station Ethics”, A cenzúra aláássa a rádiós etikát) tiltakozni kezdtek a változtatás és annak egyoldalú bevezetése ellen. Miután Dick Burton önkéntes hírolvasó egy műsorblokkban a döntésről beszélt, a rádióval szembeni kritikákkal kapcsolatos szabályokra hivatkozva kirúgták és az összes többi önkéntes hírolvasót felfüggesztették. Válaszul az összes hírolvasó és Riz Rollins lemezlovas is lemondtak, emellett a CURSE az adományok felfüggesztésére biztatott. Poneman szerint Knab zenei igazgató és a fizetett munkatársak a rádióból egy „könnyűzenei rockrádiót, egy gyermek-NPR-t akarnak csinálni”. Több kiadó (a Sub Pop, a Capitol Records és a C/Z Records is felfüggesztette a rádióval való együttműködést. A Billboard címlapján a KCMU-t a legbefolyásosabb nem kereskedelmi adónak nevezte. Knab később döntését az egyetem felőli elvárásokkal indokolta.
Hajnali egy és reggel hat óra között a műsorsugárzást felfüggesztették. Miután három hallgató és tizenegy egykori munkatárs azt állította, hogy indokolatlanul bocsátották el őket, és ezzel a Washingtoni Egyetem, egy állami szervezet az alkotmány első kiegészítésének megsértésével csorbította a szólásszabadsághoz való jogukat, a washingtoni kerületi bíróságon Knab és Wayne Roth műsorszórási igazgató ellen per indult. Két hónapon belül huszonkét önkéntes távozott a csatornától.
1994-ben Thomas Samuel Zilly szövetségi bíró az Aldrich v. Knab ügyben úgy döntött, hogy a kritika megtiltása ellentétes az alkotmánnyal, emellett kötelezte a rádiót, hogy a 11 munkatársból hatot helyezzenek újra állományba; az exdolgozók ezt elutasították. Ekkorra az indulatok elmúltak; a World Café adását hétvégére időzítették és az egyetem húszezer dollár rendkívüli támogatást nyújtott. Miután a CURSE tevékenysége jelentéktelenné vált, a hallgatók és egyes kiadók is visszatértek; a rádió a Rolling Stone szerint „olyan lett, mint a régi KCMU”. Egy 2020-as cikkben Christopher Cwynar kifejtette, hogy a CURSE tevékenysége az akkori változásokkal (a triple-A rádiós formátum kialakulása és a kereskedelmivé válás igénye) ment szembe.
1996-ban megszűnt a délután hat órai hírblokk, mivel az a KUOW-éval és a KBCS-ével megegyezett. Három teljes munkaidős lemezlovast is felvettek, ezzel ez lett az első alkalom, hogy az élő műsor munkatársai egybefüggő időtartamban fizetést kapnak (az utolsó önkéntes DJ-t 1997-ben kirúgták). John Richards és Cheryl Waters az 1990-es évek elejétől a rádió munkatársai voltak és szerepet játszottak a 2010-es évek profilváltásában.
Az 1990-es években egyesek azt találgatták, hogy a KCMU-t és a KUOW-ot összevonják a tacomai KPLU-val. A tantermek számának növelése érdekében a KCMU-t kiköltöztették addigi stúdiójából, emellett a két egyetemi rádió vezetését összevonták és a két csatornát a campus internetes gerinchálózatát biztosító C&C épületbe költöztették. Emellett a Paul Allen (a Microsoft alapítója) és Jon Kertzer (a KCMU egyik szponzora) által finanszírozott Experience Music Projecttel (ma Museum of Pop Culture) való együttműködés is felmerült. 2016-ban Don Yates zenei igazgató a C&C-be költözést a műszaki szempontból legjobb döntésnek nevezte.
2000-ben a KCMU-t a Kane épületbe költöztették és a világon elsőként 128 kilobit per másodperc bitrátájú, MP3 formátumú online streamet indítottak.
Bővülés
2001. március 29-én az Experience Music Projecttel való együttműködés keretében a rádió a KZOK egykori Dexter Avenue-i stúdiójába költözött és hívójele KEXP-re módosult, illetve adóteljesítménye 720 wattra nőtt. Az Allen Alapítvány négy év alatt hatszázezer dollár támogatást biztosított; ezzel kapcsolatban többen aggodalmukat fejtették ki, mivel Allennek Portlandben már két rádiója is volt, emellett kérdésessé vált a hallgatói adományok szükségessége. Mivel az egyetem hallgatói többé nem vettek részt a rádió életében, az Associated Students of the University of Washington 2003-ban Rainy Dawg Radio néven online adót indított. Cwynar szerint a csatorna profilja „az egyetemen működő közösségi műsorszolgáltatóéról a közösségi finanszírozású zenei élményszolgáltatójára” változott. Egykori hívójelét később a kaliforniai KCMU-LP kapta meg, melynek tulajdonosa egykor szintén a seattle-i adó munkatársa volt.
A következő években bevétele jelentősen nőtt; 2002-ben költségvetésének 52%-a az Allen Alapítványtól származott, de 2006-ban már önfenntartó volt. 2001-ben az egyetem mérnökei kifejlesztettek egy CD-lejátszót, amely képes az internetes streamekből kinyerni a dalok metaadatait, ezáltal valós idejű lejátszási listát létrehozni. 2002-től az elmúlt két hét, majd később a stúdióbeli fellépések műsora is elérhetővé vált. 2004–2005-ben online hallgatottsága 26 ezerről ötvenezer főre nőtt és Tokióból, illetve a Déli-sarkról is hallgatták.
2001-től átveszi a National Public Radio lejátszási listáját; az évben elfogadott CARP értelmében az internetes szolgáltatóknak dalonként 14 cent jogdíjat kellene fizetniük, de a partnerkapcsolat miatt ez alól mentesülnek.