Kelle Artúr (Perjámos, 1882. július 18. – Sopron, 1945. január 8.) erdőmérnök, egyetemi tanár.
Életpályája Szegeden érettségizett. 1908-ban diplomázott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatójaként. 1908–1912 között a liptóújvári erdőőri szakiskola erdőgyakornoka volt. 1912-től a Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőművelés Tanszék tanársegéde, 1915-től erdőmérnöke és adjunktusa. 1919-ben a Sopronba áttelepült főiskola főerdőmérnöke, 1921-ben erdőtanácsosa lett. 1922–1945 között az erdővédelemtani tanszék vezetője volt. 1923-ban az önállósuló Erdővédelmi Tanszék első főiskolai, majd 1934–1945 között egyetemi tanára. 1939–1940 között a kar dékánja volt.
Megszervezte a tanszék madár- és rovartani, erdővédelemtani gyűjteményét és laboratóriumát. Fontos felfedezése a szilfavész, a szilfák tömeges kipusztulása okainak felderítése.
Sírja Sopronban, az Ágfalvai Köztemetőben található.Nemzeti Örökség Intézete
Művei A szilfabetegség elsődleges okai (Sopron, 1940)
Jegyzetek
Források
Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet https://mek.oszk.hu/01800/01841/01841.pdf Erdészeti rovartan
További információk Fehér Dániel: Kelle Artúr (Erdészeti Kísérletek, 1945-46. 1-4. sz.).
Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar erdőmérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók