A copf stílus vagy egyszerűen csak copf (egyéb elnevezései: klasszicizáló késő barokk, parókastílus, protestáns barokk) művészeti stílus volt a német nyelvű régiókban a 18. század második felében, ahonnan Magyarországra is átterjedt. A rokokó stílussal együtt a barokk késői ága, mintegy átmenet a barokk és a klasszicizmus között. Francia megfelelője a XVI. Lajos-stílus volt.

bélyegkép|jobbra|A nagyigmándi katolikus templom részlete, építette Fellner Jakab bélyegkép|jobbra|Katolikus templom copf stílusban Tatán, építette Fellner Jakab és Grossmann József bélyegkép|jobbra|Az egri líceum homlokzata copf stílusban, építette Fellner Jakab A név eredete A copf a német Zopf szóból ered, ami ósdit, elavultat, nagyképűt és unalmasat jelent. A copf eredetileg hajfonatot jelentett, amint a középkori nők azt viselni szerették, később, a 18. század elején, a porosz katonai viseletbe vették át, míg a francia forradalom ennek a furcsa szokásnak véget nem vetett. Régebben magyarul is időnként „zopf” formában írták (például Kardos Gy.: A magyar barokk- és zopf-építészet rövid összefoglalása, 1952). A szó az oszlopfők és szemöldökpárkányok füzéres és a copfra mint hajviseletre emlékeztető díszítményeire utal (füzérdísz).

Előzményei A copf vagy paróka stílus a játszi, cicomás, kicsinyes rokokó stílusra, a XIV. és XV. Lajos francia királyok stílusára következett, és bizonyos fenségest és komolykodót jelentett a „könnyűvérű, ledérkedő” rokokóval szemben. Franciaországban e stílus megfelelőjét XVI. Lajos királyról „Louis seize”-ként (e. luiszeez), magyarul XVI. Lajos-stílusként ismerik.

Az irodalomban A copf stílus ugyanazon korbeli irodalmi és művészeti termékeknél mutatkozik és rokonértelmű a paróka- vagy a barokk stílussal. A német irodalomban leginkább Gottschedet és a sziléziai iskolát lehet a copf stílus legjelentékenyebbjeinek tekinteni, akik ellen Lessing és utódai a klasszicitás újraélesztésével és nemzeti motívumok teremtésével a legélénkebben reagáltak. Franciaországban Voltaire törte meg mind a rokokó-, mind a parókaízlést.

Nálunk a Bessenyei-korszak tulajdonképpen a copfhoz tartozik, s a modern kor váltotta fel, amely Kazinczy Ferenccel kezdődött.

Az építészetben A copf épületek szakítanak a barokk mozgalmas, hullámzó formáival. Vonalvezetésük letisztult, áttekinthető. Mind alaprajzukban, mind pedig homlokzati kialakításukban egyszerűségre, világosságra törekednek. A templomok tornya nem, vagy csak alig lép ki a homlokzat síkjából. A szoborfülkék helyét átveszik a faltükrök és falmezők. A kastélyok esetében elmaradnak a sarokrizalitok, az épület megjelenését a timpanonnal koronázott háromtengelyes középrizalit uralja. A stílus formakincse nagymértékben támaszkodik az antik építészetre. Jellemző a füzérdíszek, konzolok, köténydíszek, tárcsák, rozetták, triglifek, gutták, urnák és szögletes voluták alkalmazása. A nyílások egyenesen, kosárívben, félkörívben, vagy szegmensívben végződnek. szemöldökpárkányuk általában az egyenes, timpanon- és lunettaformákra, illetve ezek különböző változataira korlátozódik. A teret cseh- vagy csehsüvegboltozat fedi.

Fennmaradt példái Magyarországon A fertődi Esterházy-kastély (1762–84 között) részben copf Reider Jakab: székesfehérvári püspöki palota (1788–1801) Fellner Jakab: veszprémi érseki (1993-ig püspöki) palota (1765) Fellner Jakab: egri líceum (1765–1785) Heféle Menyhért: szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház (1791–1814) Heféle Menyhért: szombathelyi püspöki palota (1778–1783) veszprémi tűztorony (1810–1814) Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza Franz Anton Hillebrandt munkái

Az iparművészetben Legjelentősebbek a copf stílusú bútorok, amelyek napjainkig fent maradtak nemcsak a múzeumokban, hanem a magánlakásokban és a műkereskedelemben is.

Galéria

Jegyzetek

Források Művészeti kislexikon. Budapest : Corvina Kiadó, 2006. copf szócikk, 41. o.

További információk Copf stílusú bútorok

Kategória:Barokk Kategória:Művészeti stílusok