Olomouc (németül Olmütz, magyarul Alamóc, lengyelül Ołomuniec, latinul Eburum vagy Olomucium, morvául Holomóc vagy Olomóc) város a Cseh Köztársaságban, Morvaország középső részén.Morvaország egykori fővárosa, jelenleg az Olomouci kerület központja. A Felsőmorva-dombságban, a Morva folyó mentén fekszik; környéke a termékeny Hanák régió. A város 10 336 hektáros területén kb. 100 000 lakos él. A városközpont tengerszint feletti magassága 219 méter, az északi szélesség 49° 45′, illetve a keleti hosszúság 17° 15′ fokán helyezkedik el. A Morva a város déli részén folyik. Brno mellett Morvaország történelmi központja. Az olomouci főegyházmegye főtemploma a Szent Vencel székesegyház. Itt található a Palacký Egyetem, így a város Morvaország szellemi-lelki központja.
Olmütz néven egészen a második világháború végéig németek lakta város volt. Ekkor őket a városból, ahogy egész Csehszlovákiából, igen gyors ütemben kitelepítették. A város német jellege nyomon követhető például a polgármesterek nevéből is.
Történelmi magját a Morva folyó határolja. A központ a 11. században kezdett kialakulni, mai formáját a 19. században nyerte el. A városközpontban több kellemes hangulatú tér van. Ezek egyike a Felső tér (Horní náměstí), melyen a városháza a 15. századi olmützi orlojjal (óra) található. Ugyanitt áll a Herkules- és Caesar-díszkút, valamint az UNESCO védelme alatt álló Szentháromság-oszlop, amelyet 1740-ben emeltek. Jellegzetes műemléke az olmützi érseki székesegyház, a Szent Vencel-dóm, ahol 1469-ben a cseh és morva nemesség egy része Mátyás királyt cseh királlyá kiáltotta ki. A székesegyházban nyugszik III. Vencel cseh és magyar király, akit 1306-ban Olmützben gyilkoltak meg, ezzel kihalt a cseh Přemysl-ház. A városközpont másik oldalán látható a Palacký Egyetem (korábban Ferenc Császár Egyetem), melyet 1573-ban alapítottak, 1860-ban megszüntettek, majd új néven, 1946-ban újraalapítottak.
Története
Olomouc területe már az őskorban lakott hely volt. A Václav- és a Petr-domb tájékán i. e. 4000 körüli, a korai kőkorszakra datált leletekre bukkantak. I. e. 1700 körül, a kései és középső bronzkorban a hallstatti kultúra virágzott a környéken, amelynek a lausitzi kultúra (hamumezők), majd a větěřovicei kultúra vette át a helyét. Újabban tártak fel egy 2. századi római tábort a város területén. Erre a vidékre a 6. században érkeztek a szlávok.
A 8. században Olmütz Povel városrészében már erődítmény állt. A Nagymorva Birodalom bukása után rövid átmeneti időszak következett, amelyről meglehetősen keveset tudunk. A 10. században Morvaországot Csehországhoz csatolták. 1017-ben Břetislav fejedelem új várat építtetett Olmütz helyén. 1055-ben megalakult a morva tartományfejedelemség (údělné knížectví), Olmütz központtal. 1063-ban II. Vratiszláv cseh király itt alapította meg a morva püspökséget. A 11–12. században az olmützi vár lett a Přemysl-házi tartományfejedelmek székhelye.
A vár első említése a 12. századi Chronica Boemorumból ismert Olomuc és Olmuc, illetve az arab kereskedők kapcsán Olmjjz alakban. 1239 és 1248 között királyi várossá lett, amelyet a magdeburgi városi jog (Stadtrecht) szerint irányítottak. A város kiterjedt kereskedelmet folytatott Boroszlóval, Krakkóval, Prágával és Béccsel, ami elősegítette gyors fellendülését. 1261-ben évenkénti vásártartási jogot szerzett és kereskedőházakat építtetett. Jošt őrgróf feltehetően 1375-ben keletkezett privilégiuma Olmützöt Morvaország fővárosának nevezi. 1378 és 1443 között megépült a városháza. A 14. század közepétől egészen 1641-ig vezették az olmützi ún. földlapokat.
Az 1419 és 1436 között vívott huszita háborúk alatt a város Luxemburg Zsigmondot támogatta. A 15. és 16. században a kereskedelem tovább fejlődött. 1469-ben Mátyás király elfoglalta egész Morvaországot, Sziléziát és Luzsicát. Mátyást még abban az évben, május 3-án a morva és cseh katolikus rendek cseh királlyá választották. 1479-ben az olmützi egyezményben Mátyás király és II. Jagelló Ulászló egyezséget kötött, miszerint Mátyás uralkodik a tartományokban, Ulászló pedig Csehországban. 1505-ben alapították Olmützben az első papírgyárat, 1520-ban megalakult a halászok céhe, 1566-ban pedig jezsuita akadémia létesült a városban. 1573-ban megalapították az olmützi egyetemet, melyet később Ferenc császárról neveztek el. 1860-ban megszüntették, majd 1946-ban újraalapították Palacký Egyetem néven. Ez az egyetem Csehország második legrégibb egyeteme.
1620. március 17-én a városban halt kínhalált Sarkander János. 1624-ben az olmützi jezsuiták ajándékba megkapták Nový Jičín városát. 1637-ben egy tűzvész 70 házat pusztított el. A harmincéves háború alatt, 1642-től 1650-ig a város svéd uralom alatt állt, miután Lennart Torstenson svéd generális elfoglalta. Lakossága -ről -re csökkent ez idő alatt. 1650-ben, két évvel a vesztfáliai béke után a svédek távoztak a városból. 1655-ben III. Ferdinánd Olmützöt erődvárossá nevezte ki. 1658-ban Jean-Louis Raduit de Souches marsall kidolgozta az erőd átépítését. 1709-ben kiégett a Szent Móric-templom. 1741-ben II. Nagy Frigyes elfoglalta, majd 1742-ben elhagyták a várost. Az 1742. június 11-én aláírt boroszlói béke (Wrocław, Breslau) értelmében Olmütz határerőd, Szilézia ekkor vált két részre; az északi Poroszországé (ma Lengyelországé), a déli kisebb rész Ausztriáé lett. Ugyanebben az évben Mária Terézia Bechade de Rochepine Péter Fülöp generálissal átépíttette az erődöt.
1747 és 1757 között folytak az erődítési munkálatok. 1758. május 31-től július 1-jéig a poroszok ismét megostromolták a várost. Az újonnan elkészült erődöt képtelenek voltak bevenni. Június 30-án az osztrák seregek Domašov mellett megverték a poroszokat. 1762-ben Mária Terézia a várost Morvaország fővárosaként megerősítette. 1767-ben itt komponálta 6., F-dúr szimfóniáját a tizenegy éves Wolfgang Amadeus Mozart. 1773-ban II. József császár betiltotta a temetkezést a városban. 1777-ben érseki székhellyé vált. A századokon át tartó versengés Brünn és Olmütz között Morvaország fővárosának címéért 1782-ben dőlt el végleg. II. József Brünn-ek ítélte az elsőséget. 1794 és 1797 között raboskodott a városban Gilbert du Motier de La Fayette márki. 1841-ben megépült a Přerov–Olmütz közötti, 1842 és 1845 között az Olmützöt Prágával összekötő vasútvonal. 1848. október 14-én ideiglenesen a császári udvartartás ide települt, majd december 2-án Ferenc Józsefet az olmützi érseki palotában császárrá kiáltották ki. Abban az évben itt alakult meg a Szláv Hárs (Slovanská lípa) nevezetű cseh politikai egyesület. 1850-ben Morvaországot két részre osztották.
1860-ban megszüntették az olmützi egyetemet. 1867. október 1-jén megalakult a Szláv Gimnázium (Slovanské gymnázium). 1876-ban lebontották a várkaput, majd 1886-ban megszüntették az olmützi erődöt, így a város terjeszkedését lehetővé téve. 1902-ben cseh tannyelvű reáliskola alakult. 1904-ben a város 21 933 lakosából 1676 zsidó volt. 1905. december 7-én Eduard Konrad Zirm professzor Olmützön hajtotta végre a világon az első szaruhártya-átültetést. 1919-ben Olmützhöz csatoltak 2 várost és 11 falut. 1921-ben az első csehszlovák népszámlálás szerint a városnak 57 206 lakosa volt. 1930-ban egy részét a kiterjedt árvizek elöntötték. 1939. március 15-én elfoglalták a németek. Ekkor a városnak 2500 zsidó lakosa volt, amiből 800 férfit letartóztattak, néhányat közülük a dachaui koncentrációs táborba szállítottak. 1942 júniusától–1945 márciusáig 3498 zsidót deportáltak Theresienstadtba és egyéb keleti koncentrációs táborokba. 1944-ben a városban csupán 12 zsidó élt, és német katona állomásozott, akiket a következő évben kiűztek. A Beneš-dekrétumok értelmében a helyi németséget erőszakosan kitelepítették. 1946-ban újraalapították az egyetemet, Palacký Egyetem néven. 1971-ben a belváros kulturális védettséget kapott. 1995-ben Olmützön járt II. János Pál pápa. Ekkor avatta szentté Sarkander Jánost. 1997-ben a Morva folyó áradása miatt víz alá került a vasútvonal és a város egy része is. 2006-ban ismét árvíz öntötte el a várost.
A város polgármesterei thumb|250px|right|A városháza 1851–1865: Franz Kreilm 1865–1866: Franz Hein 1866–1872: Dr. Karl Borom. Johann Nep. Alois Schrötter 1872–1896: Josef von Engel 1896–1918: Karl Brandhuber 1918–1919: kormánybiztos 1919–1923: Dr. Karel Mareš 1923–1939: Dr. Richard Fischer 1939–1941: Dr. Fritz Czermak 1942–1945: Dr. Julius Schreitter 1945–1947: Václav Stibor-Kladenský 1947–1949: Jan Kučera 1949–1950: Ladislav Bernatský 1950–1956: Antonín Eliáš 1957–1960: Josef Drmola 1960–1970: František Řeháček 1970–1986: Dr. Jan Tencian 1986–1989: Ing. Josef Votoček 1989–1990: Břetislav Baran 1990–1994: Milan Hořínek PhD 1994–1998: RNDr. Ivan Kosatík 1998–2006: Ing. Martin Tesařík 2006–2014: Martin Novotný 2014. márc.–nov.: Martin Major 2014. nov.–: Antonín Staněk
Városrészei
Olomoucnak 26 városrésze van, melyek a történelmi községeknek és településeknek felelnek meg.
{| border=1 |colspan="5" align="center" bgcolor="#C1CDC1" | Olomouc város városrészei |- |align="center" style="width:90px;" bgcolor="#E0EEE0" | száma |align="center" style="width:90px;" bgcolor="#E0EEE0" | helységrészek |align="center" style="width:90px;" bgcolor="#E0EEE0" | száma |align="center" style="width:90px;" bgcolor="#E0EEE0" | a városrészek igazgatóbizottsága |align="center" style="width:90px;" bgcolor="#E0EEE0" | megjegyzés |- |1.||Bělidla|||||| |- |3.||Černovír||1.||Černovír – Hradisko|| |- |2.||Droždín||2.||Droždín|| |- |4.||Hejčín||3.||Hejčín|| |- |5.||Hodolany|||||| |- |6.||Holice|Holice||4.||Holice|| |- |7.||Chomoutov||5.||Chomoutov|| |- |8.||Chválkovice||6.||Chválkovice|| |- |9.||Klášterní Hradisko|||||| |- |10.||Lazce||7.||Lazce|| |- |11.||Lošov||8.||Lošov|| |- |12.||Nedvězí u Olomouce||9.||Nedvězí|| |- |13.||Nemilany||10.||Nemilany|| |- |14.||Neředín||11.||Neředín|| |- |15.||Nová Ulice||12.||Nová Ulice|| |- | || ||13.||Nové Hodolany|| |- |16.||Nové Sady u Olomouce||14.||Nové Sady|| |- |17.||Nový Svět u Olomouce||15.||Nový Svět|| |- |18.||Olomouc-město (Olomouc-belváros)|||||| |- | || ||16.||Olomouc-střed (Olomouc-közép)|| |- | || ||17.||Olomouc-západ (Olomouc-nyugat)|| |- |19.||Pavlovičky||18.||Pavlovičky|| |- |20.||Povel||19.||Povel|| |- |21.||Radíkov u Olomouce||20.||Radíkov|| |- |22.||Řepčín||21.||Řepčín|| |- |23.||Slavonín||22.||Slavonín|| |- | || ||23.||Staré Hodolany-Bělidla|| |- |24.||Svatý Kopeček|Svatý Kopeček||24.||Svatý Kopeček|| |- | || ||25.||Tabulový vrch|| |- |25.||Topolany u Olomouce||26.||Topolany|| |- |26.||Týneček||27.||Týneček||
Kulturális létesítmények, látnivalók
Főtér
A szabálytalan alakú főtér (Felső tér, Horní námӗstí) közepén áll a város büszkesége és jelképe, az 1716 és 1754 között épült. 35 m magas barokk Szentháromság-oszlop. Állítólag ez Közép-Európa legnagyobb barokk szoborcsoportja; 2000 óta az UNESCO Világörökség része.
Az 1378-ban, gótikus stílusban épült városházának loggiája és kapuja az átépítések eredményeként reneszánsz stílusú, homlokzata pedig a barokk és neogótikus elemek ötvözete. Legnépszerűbb látnivalója a magas torony oldalában az Orloj csillagászati óra, amely a híres prágai Orloj mintájára készült. A második világháborúban elpusztult figuráit az 1950-es években szocreál stílusban alkották újra, így már nem apostolok és szentek, hanem proletárok és parasztok masíroznak óránként körbe-körbe.
A téren áll két szép barokk díszkút, a Herkules-kút és a Caesar-kút, ez utóbbi a város legnagyobb kútja.
Alsó tér
A város másik nagy tere az Alsó tér (Dolní námӗstí), amelynek közepén egy barokk Mária-oszlop áll. Ezen a téren is van két barokk díszkút: a Neptun-kút és a Jupiter-kút. az enyhén lejtő, macskaköves teret üzletek és éttermek szegélyezik.
Žerotín tér
Az Alsó térről a Panská ulicán érünk a Žerotín térre (Žerotinovo námӗstí), ahol két barokk szakrális épület áll? a kívülről szerény, de belül tobzódóan barokk Szent Mihály-templom és a pici, kerek Jan Sarkander-kápolna.
Színházak