Az építészettörténet tömören, linkekkel és képekkel segítve, a kezdetektől napjainkig tárgyalja a különböző építészeti és művészeti stílusokat.
Kezdetek és vernakuláris építészet
Az átlagemberek hajlékai csak kis mértékben alakítottak ki stílusokat. Az építészet a szükségletek (menedék, biztonság, istentisztelet stb.) és az eszközök (rendelkezésre álló építőanyagok és a szakértelem) alapján alakult ki és fejlődött. A vernakuláris vagy népies építészet egykor és még a közelmúltban is a világ építményeinek zömét tette ki.Amos Rapoport, House Form and Culture (Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall, 1969), 2.
A vernakuláris építészetben gyakran előforduló elemek, anyagok és stílusok a következők: Nád (a trópusokon gyakran bambusznádból). Európában a nádházakat kívül-belül vályogsárral tapasztották be.Minervaː Képes diáklexikon → népi építészet; 1989 Fa (pl. rönkház) Természetes kő – a kőfalú házak különböző formái kőben gazdag vidékeken, főleg hegyvidékeken terjedtek el Zsúptető – tetőfedő anyagként használt száraz növényzet Döngölt vagy vert fal – agyagos földet (egyes helyeken növényi anyagokkal keverve) nedvesen két vízszintes palló (deszka) közé raktak, majd keményre döngölték Vályogépítkezés – vályog vagy homok vízzel és növényi anyagokkal, például szalmával keverve Veremház – a földfelszín alá süllyesztett épület, melynek falazata egyáltalán nem volt vagy csak nagyon alacsony
Őskori
Az építészeti fejlesztések fontos része a neolitikum (Kr. e. 10 000-2000), amely során az emberiség építészetének néhány fő újítása történt. Délkelet-Anatóliában és a Közel-Keleten tűntek fel az egyik legkorábbi neolitikus kultúrák, majd a letelepedett, civilizációs élelmiszertermelő társadalmak Kr.e. 7000-re Délkelet-Európában, kb. Kr.e. 5500-től pedig Közép-Kelet-Európában is megjelentek. Utóbbinál a legkorábbi kulturális régiók közé tartozik a Körös-kultúra, a vonaldíszes kerámia kultúrája és a vinča–tordosi kultúra.
Az indiai szubkontinensen az első városi civilizációk az Indus-völgyi civilizációban jelentek meg, főleg Mohendzsodáro és Harappa, a mai Pakisztánban, továbbá más városok ÉNy-India területén. Az egyik legkorábbi település a neolitikus időszakban a beludzsisztáni Merhgarhban található.
Főbb feltárt neolitikus települések: Göbekli Tepe a mai Törökországban, kb. Kr.e. 10. évezred Jerikó, kb. Kr.e. 9. évezred Nevalı Çori a mai Törökországban, kb. Kr.e. 9-8. évezred Çatalhöyük Törökországban, Kr.e. 8. évezred Mehrgarh a mai Pakisztánban, kb. Kr.e. 7000 Knap of Howar és Skara Brae az Orkney-szigeteken, a mai Skóciában, Kr.e. 3500 A cucuteni kultúra számos települése virágzott Kr.e. 5500 és 2800 között, a mai Románia, Moldova és Ukrajna területén, némelyik akár 15 ezer fő lakossal is.
Ókori civilizációs kezdetek Egyiptom
Az ókori egyiptomi építészet legismertebb példái a lenyűgöző méretű piramisok, amelyek a monumentális építészet korai emlékei közé tartoznak. Tanúskodnak arról, milyen fontosnak tartották az egyiptomiak a halál utáni életet. A legkorábbi piramisokat – mint amilyen a szakkarai Dzsószer-piramis –, lépcsős formában alakították ki. Később ezeket az alakzatokat szabályos gúlák váltották fel. Az építészetből kiemelhetjük azonban a templomokat, palotákat, sírokat és erődítményeket is. A legtöbb épület a helyben rendelkezésre álló sártéglából és mészkőből épült. Sok építményt csillagászatilag tájoltak be. Az uralkodó halála szoros kapcsolatban volt a csillagokkal. Hitték, hogy ha a fáraó meghal, lelke az égbe emelkedik, és csillaggá válik.Relk, Joan (2002–2003). "Ancient Egyptian astronomy: Ursa Major – symbol of rejuvenation". Archaeoastronomy. 17: 64–80.
A többnyire négyszög alaprajzú templomokat maradandó építményeknek szánták és kőtömbökből emelték. Az épületeket szabályos oszlopközökben felállított, vízszintes áthidaló-szerkezettel összekapcsolt oszlopokkal vették körül. Az oszlopokat és oszlopfőket gyakran pálmaleveleket vagy papiruszt idéző faragványokkal díszítették. A rézsútos falú, pülónszerű bejáratokon volt megközelíthető a templomok belső udvara. A szent helyhez vezető utat pedig szphinxek őrizték.
A középbirodalom időszakából kevés templom maradt fenn. Az újbirodalom korszakában emelt templomok sokaságából viszont jónéhány megőrződött. A hatalmas karnaki és luxori csarnokokat oszlopok sokasága övezte, a belső térbe pedig magasan vágott ablakokon keresztül hatolt be a fény. Az Abu Szimbel-i Nagytemplom pülón-homlokzatát 20 méternél magasabb szobrok díszítik.
Az ókori egyiptomi építészeti motívumok máshol is hatással lettek az építészetre.
Mezopotámia
A mezopotámiai építészeti vívmányok közé tartozik a várostervezés, az udvari ház és a zikkurátok. Mezopotámiában nem létezett építészszakma; az írástudók azonban a kormány, a nemesség vagy a királyi udvar számára tervezték és irányították az építkezést. Az épületeik zömmel agyagtéglából készültek, de szigeteléshez és alapozáshoz használtak bitument is.
Az ősi Mezopotámia fennmaradt építészeti emlékei közül Ur zikkuratja az egyik legjelentősebb, de ha módunkban állna, sokan szeretnénk Bábel tornyát, Babilon zikkurátját, vagy későbbi hatalmas városfalait és a függőkertjeit látni.
Az ókori mezopotámiai építészet tanulmányozása a rendelkezésre álló régészeti bizonyítékokon, az épületek képi ábrázolásán és az építési gyakorlatról szóló szövegeken alapul. A tégla jellemző építőanyag volt, amellyel a városok, városfalak, templomok és házak épültek. Az építészeti szakirodalom általában a templomok, paloták, városfalak és kapuk, valamint egyéb monumentális építmények építészetére koncentrál, de időnként a lakossági építészettel is találkozhatunk.
Perzsia
Az ókori Perzsia történetében több korszakot különböztethetünk meg: az archaimenidák (Kr. e. 550-330), az arszakidák (Kr. u. 226-ig) és a szászánidák (642-ig) korát. Az építészetben a falak és lépcsők díszítésénél az asszír királyi paloták szolgáltak mintául: a király és kíséretének domborművű ábrázolása, adót fizető népek hódolása, küzdelem mitológiai lényekkel, szárnyas bikák emberfejekkel, zománcos téglákból készült mozaikok stb. Síremléknek részben alacsony tornyot építettek, egészen tömör alapzattal vagy lépcsős halottas kamarával, részben mesterséges sziklaüregeket, magasra épített, nehezen hozzáférhető bejárattal. Mind a kettőből van emlék Naks-i-Rusztem , Murghab és Perszepolis környékén.Pallas Nagy lexikona: Persa művészet
A Perzsa Birodalom Asszíriából, Babilonból, Egyiptomból és Görögországból érkezett mesterei egyesült erővel az őket megelőző sumereknél, akkádoknál, babilóniaknál és asszíroknál sokkal könnyedebb és finomabb új építészetet teremtettek meg. Az élénk színekben pompázó, gazdagon díszített, Kr. e. 515 körül megalapozott perszepoliszi palota is mutatja, mekkora utat tett meg az építészet a kezdetleges zikkuratoktól.
Ókori klasszikus bélyegkép|190px|Athéna Parthénosz (Szűz Athéna) istennő 12 méter magas, aranyból és elefántcsontból készült szobrának https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/p_menu/pheidias.htm rekonstrukciója az USA-ban Görög
Az ókori görög építészet a görög ajkú népektől származott, akiknek kultúrája a görög szárazföldön, a Peloponnészoszon, az Égei-tengeri szigeteken, valamint Anatólia és Itália gyarmatain virágzott kb. Kr.e. 900-tól a Kr.u. 1. századig. A legkorábbi fennmaradt építészeti alkotások a Kr.e. 600 körüli időtől származnak.Boardman, John; Dorig, Jose; Fuchs, Werner; Hirmer, Max (1967). The Art and Architecture of Ancient Greece. London
Az ókori görög építészet leginkább a templomairól ismert, amelyek közül sok megtalálható a régióban, de az athéni Akropoliszon álló Parthenónt tekintik legfőbb példának.Lawrence, Arnold Walter (1957). Greek Architecture (Penguin History of Art). Harmondsworth: Penguin Books. A legtöbb maradvány nagyon lepusztult rom, de néhány épület egész jó állapotban fennmaradt, gyakran a mai Görögország határain kívül.
A templomok esetében a fagerendákat fokozatosan felváltották a kőből faragott tartószerkezetek. Bár a klasszikus templomok formailag ugyanarra a sémára készültek: a négyszögletes alakú központi tér oldalain oszlopsorokat alakítottak ki. A legbonyolultabb épületeknél a központi csarnokot több helyiségre tagolták, a hátsó oldalán is emeltek oszlopcsarnokot, az épületet pedig akár megkettőzött oszlopsorok vették körül. A kőfalakat gyakran vakolták és a vakolatot egy szabványossá váló színezési és aranyozási rendszer szerint díszítették.
Különböző oszlop- és fríztípusok léteztek. A legkorábbi a dór oszloprend, amelyet a szárazföldi Görögországban élő dórokról neveztek el. Az Égei-tenger szigetvilágában és Kis-Ázsia partjain az ión oszloprend terjedt el. A Korinthosz városáról elnevezett korinthoszi rend volt a legkidolgozottabb, magas, karcsú oszlopa jellemzi, ahol a párkány igen gazdagon volt díszítve, főleg a koronázó párkány.
A második fontos épülettípus, amely az egész hellén világban fennmaradt, a szabadtéri színház, a legkorábbi Kr.e. 525–480 körüli. Egyéb építészeti formák, amelyek még mindig láthatók: a díszes kapuzat (propülaia), a köztér (agora), amelyet oszlopsoros fedett folyosó (sztoa) és a tanács épülete (buleutérion) vett körül; a köztéri emlékmű, a monumentális sír (mauzóleum) és a stadion.
Római
Az ókori római építészet átvette a klasszikus görög építészetet, de eltért attól és új építészeti stílussá vált. A római építészet virágzott a Római Köztársaságban, de még nagyobb mértékben a Római Birodalom ideje alatt , amikor az azóta is fennmaradt épületek nagy többsége épült. Új anyagokat, különösen a római betont és újabb technológiákat, például boltívet és kupolát használtak jellemzően erős és jól megtervezett épületek készítésére.
A rómaiak a természeti akadályokat leküzdve építették ki az úthálózatot, a városokat pedig rácsszerkezet mintájára alakították ki. Építészeti elgondolásuk merőben különbözött a görögökétől. Míg a görögök építményeik szerkezetét oszlopok és gerendák segítségével szabták meg, a rómaiak falakat emeltek. Téglákból vagy kisebb kődarabokból magasabb falat, különböző méretű, félköríves ajtókat és ablaknyílásokat lehetett építeni. A kötőanyagként használt betonnak köszönhetően növelni tudták az építmények szilárdságát. A klasszikus építési rendeket némileg átalakítva, inkább dekoratív elemként alkalmazták a falak külső felületén.
A légiók által meghódított területeken azonnal meghonosították a Római Birodalom eszményeit és egyéb jellemzőit, ezek közé tartozott a városok logikus és rendezett kialakítása is. Görögországban és Britanniában éppúgy, mint a birodalom többi szegletében; a városok, bár helyi anyagokból épültek, alaprajzuk és épületeik stílusa mindenhol majdnem teljesen azonos volt. Még a távoli Petrában is, – amely századokig elrejtőzött a világ szeme elől – görög-római színház, diadalívek, új fürdő és nümphaionok épültek.
A rómaiak építményei nagy számban maradtak meg valamilyen formában az egykori birodalom területén, és néha még a mai napig használatban vannak.
Ázsiai építészet
Ázsia különböző részeinek építészete az európaitól eltérő módon fejlődött; A buddhista, hindu és szikh építészet különböző jellemzőkkel bír. Az indiai és kínai építészet nagy hatást gyakorolt a környező régiókra, míg a japán építészet nem. A buddhista építészet különösen nagy regionális sokszínűségben jelentkezett. A hindu templomépítészetet, amely az 5. század körül alakult ki, a sásztrákban lefektetett elvek irányították, és a makro- és mikrokozmosz kifejezésével foglalkozik. Sok ázsiai országban a panteista vallás olyan építészeti formákhoz vezetett, amelyeket kifejezetten a természeti táj fokozására terveztek.
A kontinens nagy részén a legnagyszerűbb házak is könnyűszerkezetesek voltak; főleg fából készültek egészen a közelmúltig, így nemigen maradtak fenn. A vallási építmények viszont kőből és téglából is épültek, amelyek gyakran jó állapotban fennmaradtak.