A nyelvészetben a grammatikalizáció terminus azt a nyelvi változást nevezi meg, amely során autonóm entitás, legtöbbször lexikai jelentésű szó nyelvtani morfémává válik. Ilyen folyamatok egy már kialakult nyelv történetében vagy egy alapnyelvből egy új nyelvbe való fejlődés során zajlanak le.Bussmann 1998, 486. o.Dubois 2002, 226. o.
A grammatikalizáció hosszú és fokozatos folyamat, amely több jelenségből áll. Az eredeti szó részben vagy egészében elveszíti fogalmi tartalmát, lexikai vagy más nem grammatikai jelentését, szintaktikai (mondattani) tulajdonságait, eredeti hangzását, prozódiai vonásait, tehát autonómiáját. Ezzel függővé válik más, autonóm szótól, viszonyszó alakjában vagy toldalékként. Ugyanakkor részben vagy teljesen elvonttá válik, grammatikai jelentést vesz fel, és mint ilyen kötelező elemmé lesz. Egyesek olykor külön szóként, máskor toldalékként jelennek meg. Szinkrón nézetben (a nyelv egy adott időpontban tekintett állapotában) különböző grammatikai morfémák különböző grammatikalizálódási fokát lehet megfigyelni.Bidu-Vrănceanu 1997, 125. o.
Grammatikalizáció példái
Grammatikalizálódott igék
Nincs egység nyelvészek, akár különböző, akár egyazon nyelvvel foglalkozók között, ami a grammatikalizálódott igék a teljesen autonóm igékhez viszonyított státuszát illeti, mivel különböző fokú a grammatikalizációjuk. A francia vagy a román nyelvészetben egyes szerzők megkülönböztetnek egyrészt autonóm és autonómként is használt igéket, másrészt segédigéket és fél-segédigéket.Például Grevisse – Goosse 2007 (1042. o.), Bidu-Vrănceanu 1997 (438. o.). Az előbbieket teljesen grammatikalizáltaknak, vagy legalábbis grammatikalizáltabbaknak tekintik, mint az utóbbiakat. Bidu-Vrănceanu 1997 szerint a fél-segédigék természetüknél fogva az autonóm és a segédigék között helyezkednek el, mivel különböző, nem a teljességig menő grammatikalizálodási fokokat mutatnak.Bidu-Vrănceanu 1997, 438. o.
Bokor 2007 megjegyzi, hogy „a segédige szófaji kategóriájának megítélése a magyar nyelvben sem egyértelmű”. Például őszerinte segédigék a van, a lesz és a marad mint kopulák (a névszói-igei állítmány igei részei), a fog (a jövő idő segédigéje), a volna (a feltételes mód múlt idő segédigéje), valamint az olyanfélék, mint szokott (aspektuális segédige), talál (modális segédige) és tetszik (pragmatikai segédige).Bokor 2007, 244-245. o. Ezzel szemben Szende – Kassai 2007 nem sorolja a kopulákat a segédigék közé, és a modális segédigékhez hozzáad olyanokat mint akar, bír, kell, muszáj, mer, próbál, lehet, óhajt, szeretne, tud.Szende – Kassai 2007, 204. o. Lengyel 1999 csak a talál igéről véli azt, hogy „tiszta segédige”, amikor jelentése teljesen eltér az alapjelentésétől (pl. mosolyogni talál vs. talál egy ceruzát). A többi, mások szerint modális segédigéknek tekintetteket „segédigeszerűek”-nek tartja, mivel van valamennyire fogalmi tartalmuk, de erősebb bennük a grammatikai jelentés, tehát az igék és a segédigék közötti sávban helyezkednek el.Lengyel 1999.
Francia grammatikákban csak az avoir (lexikai jelentése ’birtokol’) és az être (lexikai jelentése ’lenni’) számítanak segédigéknek, amikor igemódokat, igeidőket és igenemeket jelölnek. Grevisse – Goosse 2007 szerint fél-segédige két igeidő-árnyalatot kifejező ige, valamint az aspektuális és a modális igék.Grevisse et Goosse 2007, 1042. o.
Morfológiai segédigék
Ilyen igék azok, amelyek fogalmi tartalmú (lexikai jelentésű) igék igemódjainak, igeidőinek, egyes nyelvekben igenemeinek alakjait képezik. Ezek mind fogalmi tartalmú igék grammatikalizációjának eredményei. Ilyen grammatikalizáció egyik példája a magyarban a fog segédigéé. A jövő idő az -and/-end toldalékkal való kifejezése fokozatosan kiveszett, és helyébe egyéb grammatikai eszközök léptek. Az egyik a fog segédige és a lexikai jelentésű főnévi igenév alkotta körülírással való kifejezése. A fog továbbra is megvan autonóm használatban eredeti lexikai jelentésével, de segédigeként ebből a szempontból kiüresedett, és elvont, grammatikai, közelebbről morfológiai (alaktani) jelentése van, csak a jövő időt jelzi.Kálmán – Trón 2007, 112. o.
A magyarban ez a grammatikalizálódási folyamat már teljes, de például a francia nyelvben egy analóg jelenség folyamatban van. Egyrészt van az ún. egyszerű jövő idő, amely toldalékokkal alakul (pl. je partirai „el fogok menni”), és általában nem közeli jövőt fejez ki, másrészt van az ún. közvetlen jövő idő. Ennek alakja a segédigévé grammatikalizálódott aller ige + főnévi igenév körülírás (pl. je vais partir), miközben az aller eredeti ’megy’ jelentésével továbbra is használatos autonóm módon. A francia sztenderd nyelvváltozatában a közvetlen jövő idő már olyan távolabbi jövő cselekvést is kifejez, amelyben a beszélő biztos (pl. Dans trois ans, nous allons célébrer le millénaire de notre ville ’Három év múlva meg fogjuk ünnepelni városunk ezredik évfordulóját’),Delatour 2004, 131. o. de a beszélt nyelvben ezt az alakot egyre többet használják mindenféle jövőbeli cselekvésre.Grevisse – Goosse 2007, 1042. o.
A szerb sztenderd nyelvváltozatban az ún. 1. jövő idő a hteti segédigével alakul, amelynek lexikai jelentése autonóm használatban akar. Segédigei megnyilvánulásai a grammatikalizáció több fokát mutatják, nem funkciói, hanem csak formai szempontból:Klajn 2005, 119-120. o. Változatlan alakban és hangsúlyosan használják nem tagadó kérdő mondatban: hoćeš li videti? ’fogod-e látni?’. Simulószóvá válik lerövidült alakban, amely ćeš az előző példában. Ebben az alakban: Külön szóként az -i-re végződő főnévi igenevek után áll kijelentő állító mondatban, ha a főnévi igenév előtt nem áll hangsúlyos szó: doći ćeš ’el fogsz jönni’. Összeolvad mint egy toldalék a -ti-re végződő főnévi igenevekkel ugyanabban a helyzetben, mint az előző: videćeš ’látni fogod’. Külön szó a főnévi igenév előtt kijelentő állító és nem tagadó kérdő mondatban, ha van előtte hangsúlyos szó: ti ćeš videti ’te látni fogod’. Összeolvad a ne tagadószóval tagadó kijelentő és kérdő mondatban: (ti) nećeš videti(?) ’(te) nem fogod látni(?)’.
Az újlatin nyelvekben az egyik múlt idejű alak az összetett múlt. Egyik segédigéje az autonóm használatban ’birtokol’ jelentésű ige. Ezt a jelentést teljesen elveszíti segédigeként. Külön szó marad, de prozódiai szempontból elveszíti hangsúlyozását és még egy vagy több simulószóval együtt egyetlen szót alkot a lexikai jelentésű igével, amely a hangsúlyt hordozza. Mint hangegyüttes megtartja teljes alakját a franciában, de a románban egyes személyalakjai lerövidülnek, pl. avem ’van nekünk’, de am adunat ’gyűjtöttünk’.Avram 1997, 225. o. A románban ugyanaz a segédigéje az egyik jövő idejű alaknak is, amelyben teljesen megváltozik, egyetlen, egy hangra lerövidült alakja van mindegyik személyben: o să adun ’gyűjteni fogok’, o să aduni ’gyűjteni fogsz’ stb.Avram 1997, 232. o.
Kopulák
A kopula az az ige, amely névszói-igei állítmányban a névszói részt az alanyhoz köti.Bussmann 1998, 257. o.
Az elsődleges kopulát több nyelvben a grammatikalizálódott létige adja, amely ebben a használatában nem fejezi ki a létet: Angol tanár vagyok;Rounds 2001, 268. o. She is a dancer ’Ő táncosnő’; Les rues du village sont désertes le soir ’A falu utcái elhagyatottak este’;Delatour 2004, 92. o. Ei sunt turiști ’Ők turisták’;Avram 1997, 333. o. быть студентом bity sztugyentom ’egyetemistának lenni’;Rozental – Tyelenkova 1976, грамматикализация grammatikalizacija szócikk. Glumac je mlad ’A színész fiatal’.Klajn 2005, 71. o.
Modális igék
Ilyen igék a modalitás kifejezésének egyik eszközét képezik, amellyel a beszélő attitűdjét fejezi ki a saját megnyilatkozásának tartalmával szemben,Bussmann 1998, 754. o. például azt, hogy a lexikai jelentésű ige által kifejezett cselekvést, történést vagy állapotot esetlegesnek, valószínűnek, lehetségesnek, kötelezőnek stb. látja. Példák: El tudod ezt nekem intézni? – képesség; We may have problems ’Meglehet, hogy gondjaink lesznek’ – esetlegesség;Eastwood 1994, 114. o. La campagne doit être belle à cette saison ’Szép lehet a vidék ebben az évszakban’ – valószínűség;Grevisse – Goosse 2007, 1045. o. O svemu se može razgovarati ’Mindenről lehet beszélgetni’ – lehetőség;Čirgić 2010, 166. o. Am a scrie / de scris ’Írnivalóm van’ – kötelezettség.Avram 1997, 198. o.
Aspektuális igék
Az ige többek között azt is kifejezi, hogy a cselekvés eléri vagy nem éri el a célját, hogy időben korlátozottan vagy korlátozás nélkül megy végbe, hogy milyen a cselekvés, történés tartama, lefolyásmódja.Bokor 2007, 219–220. o. Ezeket az igeszemlélethez (aspektushoz) és az igejelleghez (akcióminőséghez) tartozó vonásokat több eszköz fejezheti ki. Közöttük erre szakosodott segédigéknek vagy fél-segédigéknek nevezett igék is vannak. A magyarban csak egy egyértelműen ilyennek minősített segédige van, a szokott. Azt fejezi ki, hogy a lexikai jelentésű ige cselekvése rendszeresen megismétlődő mozzanatokként történik, pl. Meg szoktam venni a napilapokat.Szende – Kassai 2007, 202. o.
Például a franciában a cselekvés folyamatosságát egy ún. igei kifejezéssel alkotott körülírás fejezi ki: Puisque nous sommes en train de visiter les monuments... ’Mivel éppen látogatjuk a műemlékeket…’ (Théophile Gautier). Aspektuális fél-segédigének számít a műveltető faire (autonóm használatban lexikai jelentése csinálni, tenni) is, pl. L'opium fait dormir ’Az ópium altat’.Grevisse – Goosse 2007, 987. o.
Az angol nyelv nyelvészetében egyes szerzők szerint aspektuális igék a cselekvés kezdetét, illetve végét jelzők, pl. she started working ’elkezdett dolgozni’, she finished working ’végzett a munkával’.Bussmann 1998, 97. o.
Egyéb grammatikalizáció útján keletkezett morfémák
Névutók és elöljárószók
Egyes nyelvekben, mint a magyar a határozók kifejezésének egyik eszköze a névutó. Másokban ennek megfelelője az elöljárószó, például az újlatin nyelvekben, és vannak olyan nyelvek is, amelyekben túlnyomóan elöljárók vannak, de vannak névutók is, mint a klasszikus latin vagy az angol. E viszonyszók között egyesekről meg lehet állapítani, hogy lexikai jelentésű szavakból származnak, de különféle grammatikalizálódási fokokat mutatnak abból a szempontból, hogy egyesek eredetét csak nyelvészek ismerik, másokban akármelyik beszélő felismerheti mely szavakból erednek, de elvesztették ezek lexikai jelentését, megint másokban pedig megvan az eredeti szó jelentése. Például a belül névutó a bél ’belső rész’ főnév megszilárdult ragos alakjából származik, és nem ismerhető fel benne a főnév eredeti jelentése.Zaicz 2006, belül szócikk. A végett-ben felismerhető a vég főnév, de ennek lexikai jelentése már nincs meg a névutóban.Zaicz 2006, végett szócikk. Ezzel szemben a múlva a múlik igének megfelelő határozói igenévből lett névutó, amely megtartja az ige lexikai jelentését.Zaicz 2006, múlva szócikk.
Latin példa: mortis causa ’halál miatt’ (a causa ’ok’ főnévből).Dubois 2002, 375. o.
Angol példa: ten years ago ’tíz évvel ezelőtt’Eifring – Theil 2005 szerint névutó (2. fej., 25. o.). (a közép-angol ago ’múlik’ igéből).OLD, ago szócikk.
Egyes névutók tovább grammatikalizálódnak úgy, hogy konkrétakból elvontakká válnak. Például az alatt elsődlegesen helyhatározói viszonyt fejez ki (az asztal alatt), de elvontabb körülményt is: vesz valamit kéz alatt.
Grammatikalizáció útján létrejött elöljárók példái: following ’nyomán’ (a follow ’követ’ ige a magyar folyamatos melléknévi igenévnek megfelelő active participle ’cselekvő melléknévi igenevéből’);IGE, Complex Prepositions oldal. hormis ’kivéve’ (az hors mis ’kitett’ szókapcsolatból);Grevisse – Goosse 2007, 1319–1320. o. exceptând ’kivéve’ (az excepta ’kivételez’ igének megfelelő határozói igenévből);Avram 1997, 265. o. put ’felé’ (a put ’út’ főnévből).Barić 1997, 278. o.