A francia gyarmatbirodalom (francia: Empire colonial français) a tengerentúli gyarmatokat, protektorátusokat és mandátumterületeket foglalta magában, amelyek a 16. századtól kezdődően francia fennhatóság alá kerültek.
Általában két birodalmat különböztetnek meg: az „első francia gyarmatbirodalom”, amely 1814-ig létezett, mert a legtöbb terület elveszítették vagy pedig eladták, a „második francia gyarmatbirodalom”, amely Algír 1830-as elfoglalásával kezdődött. Ez a gyarmatbirodalom a csúcspontján a történelem egyik legnagyobb birodalma volt. 1945 után azonban gyorsan felbomlott; csak az 1960-as „afrikai évben” tizennégy francia gyarmat vált függetlenné.
Térképen
Történet Kezdetek Verrazano 1524-ben derítette fel az észak-amerikai partokat Franciaország számára, a következő évtizedben pedig Jacques Cartier a Szent Lőrinc folyót tárta fel; a kolóniaalapítási tervei azonban semmivé váltak. A 16. század hátralévő részében a francia gyarmatosítási erőfeszítések a Guanabara-öbölben és Floridában található rövid életű településekre korlátozódtak; a portugál és spanyol éberség miatt azonban mindkettő gyors véget ért. Franciaországot eközben belső vallási viszályok nyugtalanították.
Első gyarmatbirodalom Észak-Amerika
Franciaország gyarmatbirodalmának története valójában 1605-ben kezdődött, amikor megalapították a Port Royalt Észak-Amerikában, Acadia gyarmatán, a mai Kanadához tartozó Új-Skócia területén. Néhány évvel később, 1608-ban Samuel de Champlain megalapította Quebec települését, amely a hatalmas, de ritkán lakott Új-Franciaország gyarmatának fővárosa lett.Marcel Trudel, The Beginnings of New France, 1524–1663 (McClelland & Stewart, 1973). Champlain legyőzte a régió irokézeit és 1615-re a Huron-tóig eljutott.
Új-Franciaország népessége meglehetősen csekély volt, ami abból fakadt, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a szőrmekereskedelemre, mint a mezőgazdasági településekre. Közben a katolikus vallási rendek a franciákra nyomást gyakoroltak, hogy térítsék a bennszülött indiánokat katolikus hitre,James R. Miller, Skyscrapers hide the heavens: A history of Indian-white relations in Canada (University of Toronto Press, 2000). és a jezsuita rend hamarosan Kanada legfőbb hittérítő testületévé vált. A kereszténység csekély mértékben vonzotta a legtöbb indiánt, akik bár elfogadták a legfelsőbb lény létének gondolatát, de elutasították a keresztény etikát.
Bár a különféle indián törzsekkel kötött szövetségek révén a franciák laza ellenőrzést szereztek az észak-amerikai kontinens nagy részén, a francia települések területei általában a Szt. Lőrinc folyó völgyére korlátozódtak. Franciaország megszerezte a mai Kanada délkeleti felét és a mai USA teljes középső területét. A régióban egy hatalmas erődrendszer tartotta fenn a kereskedelmi kapcsolatot, amelyek közül sok Illinoisban és a mai Arkansasban összpontosult.
Karib-térség Észak-Amerikán túl 1664-re Franciaország birtokában volt tizennégy az Antillákhoz tartozó sziget, amelyeken ekkor fehér élt. A főbb birtokok Guadeloupe (1635), Martinique és Saint Lucia (1650) voltak. Majd a legfontosabb karibi gyarmati birtok 1664-ben jött létre, amikor is megalapították Saint-Domingue (a mai Haiti) kolóniát a spanyol Hispaniola sziget nyugati felén. A cukor lett a szigetek fő terménye; a fekete rabszolgák behozatalának dátuma azonban bizonytalan. A 18. században Saint-Domingue a Karib-térség leggazdagabb cukorgyarmattá nőtte ki magát. Hispaniola keleti fele (a mai Dominikai Köztársaság) szintén francia fennhatóság alá került egy rövid időre, miután 1795-ben Spanyolország átadta Franciaországnak.
Dél-Amerika A dél-amerikai Francia Guyana az 1637 körül alapított Cayenne település körül alakult meg. Bő száz év múlva, 1743-ban Francia Guyanában még mindig csak 600 fehér élt, akik kávé- és kakaótermesztésből tartották fenn magukat.
Ázsia, Indiai-óceán A 17. század elején Anglia és Hollandia mintájára próbáltak létrehozni egy francia Kelet-indiai Társaságot.Newton, Arthur Percival (1936). The Cambridge History of the British Empire, volume 2. p. 61. Közben a nyugat-afrikai Szenegálban 1624-ben kezdtek kereskedelmi állomásokat létesíteni a part mentén.
A keleti kereskedelemben való versenyben 1664-ben végül megalapították a francia Kelet-indiai Társaságot is. Gyarmatokat hoztak létre az indiai Chandernagore-ban (1673) és Pondichéryben (1674), később pedig Yanamban (1723), Mahéban (1725) és Karikalban (1739) (lásd → Francia India).
Az Indiai-óceán más területein is létrehoztak gyarmatokat, így az Île de Bourbon (Réunion, 1664), az Isle de France (Mauritius, 1718) és a Seychelle-szigeteken (1756) is.
Az első birodalom vége A 18. század közepén gyarmati konfliktusok sorozata kezdődött Franciaország és Nagy-Britannia között, amelyek végül az első francia gyarmatbirodalom nagy részének megszűnéséhez vezettek. A hétéves háború végén a párizsi béke (1763) arra kényszerítette Franciaországot, hogy amerikai és indiai birtokainak jelentős részét átengedje Nagy-Britanniának.
Második gyarmatbirodalom 1830 elején X. Károly király és miniszterei, úgy döntöttek, hogy megkezdik Algéria meghódítását, abban a reményben, hogy kielégítik a franciák hódítási szomjúságát és visszaszerzik az elvesztett népszerűséget.Philip Mansel, Paris Between Empires. Monarchy and Revolutions 1814-1852, St. Martin's Press, New York, 2001, p. 231-232. Azonban csak később, az 1870–1871-es francia–porosz háború és a Harmadik Köztársaság megalapítása (1871) után szerezte meg Franciaország későbbi gyarmati birtokainak nagy részét, amellyel a brit birodalom után a világ második legnagyobb gyarmatbirodalmát hozta létre.
Afrika
A második francia gyarmatbirodalom kezdete 1830-ban történt, amikor a franciák megszállták Algéria északi részét, amelyet a következő évek során teljesen meg is hódítottak. Franciaország részben Afrikára összpontosított, 1881-ben Tunéziában protektorátust hoztak létre. Ez elindította Afrika felosztását és a kontinens nagy része francia fennhatóság alá került.
1897-ig megszerezte a Szahara nyugati részét, Nyugat- és Közép-Afrika nagy részét. Mivel a meghódított területek lakosságának nagy része muszlim volt, Franciaország az 1890-es évektől puissance musulmane, azaz muszlim alattvalóit irányító birodalmi hatalommá igyekezett válni.David Robinson: Paths of accommodation: Muslim societies and French colonial authorities in Senegal and Mauritania, 1880–1920. Ohio University Press, Athens, Ohio 2000. S. 75f.
1898-ban Közép-Afrikában, a fashodai incidensben egy francia haderő találkozott a britekkel, de nem akartak háborúba keveredni, végül diplomáciai úton rendezték a konfliktust.
Amerika A III. Napóleon vezette második császárság idején kísérletet tettek egy gyarmati típusú protektorátus létrehozására Mexikóban, de az amerikai polgárháború vége után végül kénytelenek voltak feladni ezt a kísérletet. A mexikói francia beavatkozás 1861-től 1867-ig tartott.
Ázsia
III. Napóleon Kokinkína (a mai Vietnam legdélibb része) felett is francia irányítást szerzett 1867-ben és 1874-ben, valamint 1863-ban egy Kambodzsa feletti protektorátust.
Kokinkínai bázisukról a franciák 1884-1885-ben birtokba vették Tonkint (a mai Észak-Vietnámban) és Annamot (Vietnam középső része). Ezek Kambodzsával és Kokinkínával együtt 1887-ben megalakították a francia Indokínát (amelyhez 1893-ban Laosz, 1900-ban a kínai Kwang-Csou-Wan is hozzákerült).
Ázsia más részén, így Indiában is voltak kisebb birtokaik. 1849-ben hozták létre a francia koncessziót Sanghajban, amely 1946-ig szólt.
Az Indiai- és Csendes-óceán Franciaország uralta az Indiai-óceán és Óceánia szigetvilágának nagy részét.
A második birodalom vége A francia gyarmatbirodalom a második világháború alatt kezdett szétesni, amikor birodalmuk különböző részeit idegen hatalmak szállták meg (Japán Indokínában, Nagy-Britannia Szíriában, Libanonban és Madagaszkáron, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Marokkóban és Algériában, Németország Tunéziában). Charles de Gaulle azonban fokozatosan visszaállította a francia irányítást, de az ország azonnal szembesült a dekolonizációs mozgalom kezdeteivel.
1954-ben Ázsiában elérkezett a francia gyarmatbirodalom vége, majd 1960-ban Afrikában is. Az egykori francia gyarmatok közül ma sok fejlődő országnak számít.
Területek
Amerika Észak Amerika 1534-1763 Kanada 1534-1763 Új-Franciaország (Kanada, USA) 1562–1565 Florida 1564-1569 Fort Carolyn 1604-1713 Acadia 1610–1763 Felsőföld 1655-1713 Új föld 1682–1762 Louisiana 1685-1689 St. Louis (Texas) 1713-1763 Ile-Royal (Acadia) 1713-1904 Fr. Novaja Zemlja partja 1717–1763 Illinois földje 1728-1763 Saint-Jean 1802–1804 Louisiana 1816-tól Saint Pierre és Miquelon 1863–1867 Mexikói BirodalomFrancia Nyugat-India és Dél-Amerika 1555-1567 Francia-Brazília 1604-1654 Guyana 1612-1616 Saint-Louis (Brazília) 1624-1690 Saint-Martin 1625-1804 Tortuga 1626-1651 Saint-Christophe 1632-1763 Dominika 1635-1759 Guadeloupe 1635-1794 Martinique 1643-1664 Saint Lucie 1648-1653 St. Barthélemy 1648-1759 Le Saint 1648-1691 Marie-Galante c 1648 La Desirade ¹ 1650-1733 Saint-Croix 1650-1763 Grenada 1659-1804 Saint Domingue (Haiti) 1664-1676 Guyana 1665-1689 Saint-Christophe 1666-1723 Saint Lucie 1674-1784 St. Barthélemy 1676-1809 Guyana 1696-1759 Marie-Galante 1699-1702 Saint-Martin 1705-1713 Saint-Christophe 1719-1763 Saint Vincent és a Grenadine-szigetek 1756-1762 Saint Lucie 1763-1778 Saint Lucie 1763-1810 Guadeloupe 1763-1782 Le Saint 1763-tól Marie- Galante¹ 1764–1767 Falkland-szigetek 1765–1783 Turks- és Caicos-szigetek 1778-1783 Dominika 1779-1781 Saint-Martin 1779-1783 Grenada 1779-1783 Saint Vincent és a Grenadine-szigetek 1781-1814 Tobago 1781-1784 Essequibo, Demerara és Berbice 1782-1783 Montserrat 1782-1784 Saint-Ostache 1783-1796 Saint Lucie 1795-1801 Saint-Martin 1802-1803 Saint Lucie ( Saint Lucia ) 1802-1809 Martinique 1802-1809 Le Saint 1814 -től Guadeloupe¹ 1815-től Martinique c 1816 Les Saintes¹ 1816-tól Szent Márton 1817-től Guyana 1877-től Saint Barthélemy 1930–1946 Inini területe¹ Les Saintes , Marie-Galante és La Desirade szigetét Guadeloupe kezeli. Földközi-tenger, Közel-Kelet, Észak-Afrika Földközi-tenger, Közel-Kelet, Észak-Afrika 1560-1829 Al-Kála 1756-1763 Menorca 1768-ból Korzika 1797-1802 Jón-szigetek 1798-1800 Málta 1798-1801 Egyiptom 1807-1809 Jón-szigetek ( Görögország ) 1830-1962 Algéria 1881-1956 Tunézia 1902-1962 Algériai Szahara 1912-1956 Marokkó 1915-1921 Kasztelórizo 1918-1921 Kilikia 1920-1946 Szíria 1920-1924 Aleppo állam 1920-1924 Damaszkusz állam 1920-1936 alavita állam 1920-1946 Nagy -Libanon¹ ( Libanon ) 1921-1938 Alexandrettai Szandzsák 1921-1936 Dzsabal al-Druz¹ 1939-1944 Dzsabal al-Druz¹ 1943-1951 Fezzan 1956-1963 Bizerte Nyugat- és Egyenlítői-Afrika Nyugat- és Egyenlítői-Afrika 1638-1809 Saint-Louis (Szenegál) 1681-1857 Albreda (Gambia) 1695–1697 James-sziget (Gabon) 1702–1779 James-sziget 1817-1902 Szenegál 1839-1960 Gabon 1843-1960 Elefántcsontpart (Elefántcsontpart) 1865-1891 Rivières du Sud 1880-1960 Szudán 1882-1910 Kongó 1883-1904 Porto-Novo 1890-1902 Niger 1891-1958 Guinea (Guinea) 1895–1958 Francia Nyugat-Afrika 1900-1960 francia Csád 1901-1960 Mauritánia 1902-1904 Szenegambia és Niger 1903-1960 Ubangi-Chari 1904–1922 Felső-Szenegál és Niger 1904-1958 Dahomey 1906-1960 Közép-Kongó ( Kongói Köztársaság ) 1910-1958 Egyenlítői-Afrika 1916-1960 Togo² (Togo) 1918-1960 Kamerun (Kamerun) 1919-1932 Felső-Volta 1922-1958 Niger 1922-1960 Szenegál 1947-1958 Felső-Volta (Burkina Faso) 1958-1960 Dahomey Köztársaság (Benin) 1958-1960 Szudáni Köztársaság 1959–1960 Mali Szövetsége (Mali) Az Indiai-óceán medencéje és az Antarktisz Indiai-óceán medencéje és az Antarktisz 1642-1810 Ile-Bourbon / Réunion 1643–1674 Fort Dauphin kolónia 1674-1954 Pondicherry 1688-1757 Chandernagore 1691-1810 Rodriguez-sziget 1715-1810 Île-de-France ( Mauritius ) 1722-1810 St. Brandon