Egerszegi Egry Aurél, 1916-ig Engel Aurél (Budapest, 1874. február 13. – San Francisco, 1948. június 20.) ügyvéd, jogtudós, felsőházi tag. 250px|bélyegkép|Fia, első felesége nyughelye, és Egry Aurél jelképes sírja a Fiumei úti sírkertben (11-1-54). Löffler Béla–Fischer-műhely alkotása, 1925. Életpályája Engel Dávid (1836–1909) kereskedő és Kramer Regina (1855–1939) fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában (1881–1886) és a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban (1886–1890) végezte. A Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója volt (1897). Oklevelének megszerzése önálló ügyvédi irodát nyitott fővárosban. Korán kitűnt mint kereskedelmi jogász. A Pesti Lloyd-társulat választmánya 1909 januárjában megválasztotta társulati főtitkárnak, s megbízta a társulat közgazdasági tevékenységének vezetésével.Pesti Hírlap, 1909. január 26. (31. évfolyam, 21. szám) 1914 februárjában udvari tanácsosi címmel tüntették ki. 1916 novemberében a háborús gazdasági jogalkotás terén szerzett érdemei s különösen a Pénzintézeti Központ létesítésének előmunkálataiban való tevékeny és sikeres közreműködése elismeréséül az uralkodó eger­szegi előnévvel magyar nemességet adományozott számára és megengedte neki, hogy családi nevét Egry-re változtassa.Az Est, 1916. november 23. (7. évfolyam, 327. szám) Ugyanebben az évben a Magyar Általános Hitelbank közgyűlésén megválasztották az igazgatóság tagjává.Munkásügyi Szemle, 1917. március 25. (8. évfolyam, 5-6. szám) Az első világháború idején a kormány megbízta a hadi gazdasági szervek létesítésével, valamint a háborús gazdasági törvényelőkészítő munkában való részvétellel.

1918-ban a kereskedelmi miniszter a minisztériumban az ipari, kereskedelmi és munkásügyi törvényelőkészítés céljaira külön törvényelőkészítő-bizottságot szervezett és kinevezte a bizottság tagjává.Honi Ipar, 1918. június 15. (19. évfolyam, 12. szám) A Tanácsköztársaság idején minden közszerepléstől visszavonult és csak a békekötés utáni időkben vállalt újra szerepet a kormány megbízásából. Többször képviselte a kormányt külföldi tárgyalásokon. Részt vett a Magyarország és Franciaország között létesült és a háború előtti tartozásokra vonatkozó államszerződés megkötésében, majd a jóvátételi bizottság előtt és a vegyes döntő bíróságok előtt folyó földbirtok perekben védte a magyar érdekeket. Ő volt a képviselője Frigyes főhercegnek a Csehszlovák Köztársaság, a jugoszláv, a román és az olasz állam ellen folytatott perekben. Megalakulásától (1921) kezdve a Magyar Királyi Állami Jegyintézet tanácsosa volt.Budapesti Közlöny, 1921. május 7. (55. évfolyam, 98. szám) 1927-ben az Országgyűlés Felsőházának tagjainak sorába lépett. A Pesti Lloyd-társulat 1933. május 28-i közgyűlésén Vészi József főszerkesztő indítványára egyhangúlag a társulat elnökévé választották.Ujság, 1933. május 30. (9. évfolyam, 121. szám) Amikor 1942 februárjában lejárt egy hároméves mandátuma, újabb elnöki megbízatást nem vállalt. A kormányzó körével való szoros kapcsolata miatt egyike volt azon öt zsidó származású képviselőnek, aki a Horthyra nehezedő német tiltakozás ellenére még 1943-ban is a felsőház pénzügyi bizottságának tagja maradt.

1944 júniusától október végéig Portugália budapesti követe és ideiglenes ügyvivője diplomáciai védettségben részesítette és nekik köszönhetően megmenekült a deportálásától. A háború után előbb Párizsba ment, ahonnan harmadik feleségével az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Halálakor vagyonát 4 millió dollárra becsülték, melyet özvegye és unokaöccse örökölt.Világ, 1948. július 27. (945. szám)

Magánélete Első felesége Mezei Marianna Eugénia (1879–1942) volt, Mezei Sándor fővárosi ügyvéd és Bakonyi Sarolta lánya, akivel 1901. július 2-án a Dohány utcai zsinagógában kötött házasságot.Egyenlőség, 1901. július 7. (20. évfolyam, 27. szám) Sógora Benedict Henrik (1871–1926) kórházi főorvos, egyetemi tanár. Fia Egry Tibor (1902–1923) joghallgató, öngyilkos lett. 1947. április 30-án Párizsban nőül vette Wertheimstein Viktornak, a Hitelbank nyugalmazott igazgatójának elvált feleségét, Feiler Annát.A Reggel, 1947. május 5. (20. évfolyam, 18. szám)

Tagja volt a Magyar Operabarátok Egyesületének. Három idegen nyelven (német, francia, angol) beszélt.

Művei

A reformatio in peius kérdése bűnügyekfelebb vitelénél. (A Jog, 1893, 27.) A magyar záloglevelek visszaözönlése. (Közgazdasági Szemle, 1900) Bankjaink finanszírozási ügyletei. (Huszadik Század, 1901, 1.) A részvénytársasági közgyűlési határozatoknak megtámadása. (Budapest, 1904) A részvénytársaság alapszabályai. (Budapest, 1906)

Díjai, elismerései

Udvari tanácsos (1914) Felsőházi tag (1927) II. osztályú magyar érdemkereszt (1928)

Jegyzetek

Források

Magyar Országgyűlési Almanach, 1935–1940

További információk

Kategória:Magyar jogászok Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1948-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Országgyűlési képviselők (1926–1931) Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:Országgyűlési képviselők (1931–1935) Kategória:Országgyűlési képviselők (1935–1939) Kategória:Országgyűlési képviselők (1939–1944)