Az 1. g-moll szimfónia, a "Sinfonie serieuse", Franz Berwald 1842-ben komponált négytételes zenekari műve. A mű bemutatója 1842. december 2-án volt a stockholmi Királyi Operában a svéd királyi udvari zenekar koncertjén, a zeneszerző unokatestvére, Johan Fredrik Berwald vezényletével.
A mű születése Ez az első előadás nem járt sikerrel, így ez a szimfónia volt az egyetlen, amelyet már Berwald élete során előadtak az érett szimfóniái közül (korábban 1820-ban írt egy szimfóniát A-dúrban, amely csak töredékes formában maradt fenn, de 1829-ben a Szerenád tenorra és kamaraegyüttesre (1825) és a B-dúr szeptett (1828) kivételével minden korábbi művét megtagadta.
A zene
Allegro con energia (g-moll) Adagio maestoso (F-dúr) Stretto (g-moll) Finálé: Adagio – Allegro molto (G-dúr)
A tételek a korabeli romantikus szimfóniák jellegzetes szerkezetét követik. Az első tétel szonátaformájú, lírai melléktémával és dúrban végződik. A második, lassú tétel háromtagú formában van. A harmadik tétel egy scherzo, szintén háromtagú formájú, hármas lüktetésű gyors külső részekkel és derűsebb középső résszel. A finálé lassú bevezetővel kezdődik, mely a második tétel anyagát adja vissza, majd egy szonátaformájú, allegro tétellé fejlődik.
Hangszerelése 2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, üstdob, vonós hangszerek.
Az előadása – tempóválasztástól függően – 30-35 percet vesz igénybe.
Média Franz Berwald: I. szimfónia Royal Filharmonikus Zenekar előadásában Ulf Björlin vezényletével
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Berwald szimfóniái