A plotter olyan gép, amely vektorgrafikus rajzokat készít. A plotterek tollal rajzolnak vonalakat a papírra, vagy bizonyos alkalmazásokban késsel vágnak anyagot, például vinilt vagy bőrt. Ez utóbbi esetben néha vágóplotterként is ismertek.
260px|bélyegkép|jobbra|HP Plotter 260px|bélyegkép|jobbra|HP Plotter kezelőpanel 260px|bélyegkép|jobbra|Hewlett-Packard 9862A Calculator Plotter A múltban a plottereket olyan alkalmazásokban használták, mint a számítógépes tervezés, mivel sokkal gyorsabban és jobb minőségben tudtak vonalas rajzokat készíteni, mint a korabeli hagyományos nyomtatók. A kisebb asztali plottereket gyakran használták üzleti grafikák készítésére. A grafikai képességekkel rendelkező nyomtatók az 1980-as évek elejére elvették a piac egy részét, a lézernyomtatók 1980-as évek közepén történt bevezetése pedig nagyrészt kiszorította a plottereket a legtöbb szerepkörből.
A plotterek sokáig megőrizték a nagyon nagyméretű rajzok készítésére szolgáló rést, de mára már nagyrészt felváltották őket a hagyományos, széles formátumú nyomtatók. A vágóplottereket számos iparágban továbbra is használják.
Áttekintés
A digitálisan vezérelt plotterek a korábbi teljesen analóg XY-írókból fejlődtek ki, amelyeket mérőműszerek és analóg számítógépek kimeneti eszközeiként használtak.
A tollplotterek úgy nyomtatnak, hogy egy tollat vagy más eszközt mozgatnak a papír felületén. Ez azt jelenti, hogy a plotterek vektorgrafikus eszközök, nem pedig rasztergrafikus eszközök, mint más nyomtatók. A tollplotterek képesek összetett vonalrajzok rajzolására, beleértve a szöveget is, de a tollak mechanikus mozgása miatt lassan rajzolnak. Gyakran nem képesek hatékonyan létrehozni egy egyszínű területet, de képesek egy területet sraffozni több, egymáshoz közeli, szabályos vonal megrajzolásával.
A plotterek a leggyorsabb módját kínálták a nagyon nagyméretű rajzok vagy színes, nagy felbontású, vektoralapú műalkotások hatékony előállításának, amikor a számítógépes memória nagyon drága és a processzor teljesítménye nagyon korlátozott volt, más típusú nyomtatók pedig korlátozott grafikai kimeneti képességekkel rendelkeztek.
A tollplotterek mára lényegében elavulttá váltak, és helyüket nagy formátumú tintasugaras nyomtatók és LED-toner alapú nyomtatók vették át. Az ilyen eszközök még mindig megérthetik az eredetileg plotter használatra tervezett vektoros nyelveket, mivel sok felhasználási területen hatékonyabb alternatívát kínálnak a raszteres adatokkal szemben.
Elektrosztatikus plotterek
Az elektrosztatikus plotterek a sok fénymásolóhoz hasonló száraz tonerátviteli eljárást használtak. Gyorsabbak voltak, mint a tollplotterek, és nagy formátumban álltak rendelkezésre, amelyek alkalmasak voltak műszaki rajzok reprodukálására. A kép minősége gyakran nem volt olyan jó, mint a korabeli tollplottereké. Az elektrosztatikus plottereket síkágyas és dobos típusban is gyártották. Az elektrosztatikus plotter a pixelt használja rajzeszközként, mint egy rasztergrafikus megjelenítő eszköz. A plotterfej nagyszámú (akár 21 760 darab) apró stylusból áll, amely be van ágyazva a plotterbe. Ez a fej áthalad a papír szélességén, amikor az a fej mellett elgördül, hogy rajzot készítsen. A rendelkezésre álló felbontások 100 és 508 pont/inch között lehetnek. Az elektrosztatikus plotterek nagyon gyorsak, a plotter felbontásától függően 6 és 32 mm/s közötti rajzolási sebességgel.
Vágóplotterek
A vágóplotterek késekkel vágnak bele egy darab anyagba (például papír, mylar- vagy vinilfólia), amely a plotter sík felületén fekszik. A vágóplotter egy számítógéphez van csatlakoztatva, amely vágástervező vagy rajzoló számítógépes programokkal van felszerelve. Ezek a számítógépes szoftverprogramok felelősek a szükséges vágási méretek vagy tervek elküldéséért annak érdekében, hogy a vágókésnek parancsot adjanak a projekt megfelelő vágási igényeinek kielégítésére.
Az utóbbi években a vágóplotterek (általában stancológépeknek nevezik őket) használata népszerűvé vált a papírművesség, például a kártyakészítés és a scrapbooking otthoni szerelmesei körében. Az ilyen eszközök lehetővé teszik a kívánt kártya- és matricaformák nagyon pontos és ismétlődő kivágását.
Történet
Számos nyomtatóvezérlő nyelvet hoztak létre a tollplotterek működtetésére, és olyan parancsok továbbítására, mint "emeld fel a tollat a papírról", "helyezd a tollat a papírra" vagy "húzz egy vonalat innen ide". Három elterjedt ASCII-alapú plottervezérlő nyelv a Hewlett-Packard HP-GL, annak utódja, a HP-GL/2 és a Houston Instruments DMPL. Íme egy egyszerű HP-GL szkript, amely egy vonalat rajzol:
SP1; PA500,500; PD; PR0,1000; PU; SP;
Ez a program utasítja a plottert, hogy sorrendben vegye az első tollat (SP1 = Select Pen 1), menjen a papírlapon az X=500, Y=500 koordinátákhoz (PA = Plot Absolute), engedje le a tollat a papírra (PD = Pen Down), mozogjon 1000 egységet Y irányban (így rajzolva egy függőleges vonalat - PR = Plot Relative), emelje fel a tollat (PU = Pen Up) és végül tegye vissza a tollat a helyére.
A FORTRAN-t vagy BASIC-et használó programozók általában nem közvetlenül programozták ezeket, hanem szoftvercsomagokat használtak, például a Calcomp könyvtárat, vagy eszközfüggetlen grafikus csomagokat, például a Hewlett-Packard AGL könyvtárakat vagy BASIC-bővítményeket, illetve olyan csúcskategóriás csomagokat, mint a DISSPLA. Ezek a világkoordinátákról az eszközkoordinátákra való méretezési tényezőket állapították meg, és lefordították az alacsony szintű eszközparancsokra. Például az X*X ábrázolásához a HP 9830 BASIC-ben a program a következő lenne
10 SCALE -1,1,1,1,1 20 FOR X = -1 TO 1 STEP 0.1 30 PLOT X, X*X 40 NEXT X 50 PEN 60 END
Címkéző plotter
A korai tollplotterek, pl. az 1959-es Calcomp 565 úgy működtek, hogy a papírt egy görgő fölé helyezték, amely a papírt előre-hátra mozgatta az X mozgáshoz, míg a toll az Y mozgáshoz egy pályán mozgott előre-hátra. A papírt tekercs formájában szállították, és mindkét széle mentén perforációval volt ellátva, amelyet a görgőkön lévő lánckerekek fogtak meg.
Egy másik megközelítés, pl. a Computervision Interact I, golyóstollakat rögzített rajzoló pantográfokhoz, és a gépeket a számítógép által vezérelt léptetőmotorokkal hajtotta meg. Ennek hátránya volt, hogy kissé lassú volt a mozgása, valamint a papír méretével megegyező alapterületet igényelt, de ez a megoldás kétszeresen is működhetett digitalizátorként. Egy későbbi változtatás volt a tollak tartására szolgáló, elektromosan vezérelt bilincs hozzáadása, amely lehetővé tette a tollak cseréjét, és így többszínű kimenetet hozhatott létre.
A Hewlett Packard és a Tektronix az 1960-as évek végén és az 1970-es években kis, asztali méretű síkágyas plottereket gyártott. A tollakat egy mozgó rúdra szerelték, ahol az y-tengelyt a rúd hosszában felfelé és lefelé történő mozgás, az x-tengelyt pedig a rúdnak a rajzasztalon előre-hátra történő mozgása jelentette. A rúd tömege miatt ezek a plotterek viszonylag lassan működtek.
Az 1980-as években a kicsi és könnyű HP 7470 bevezette a "szemcsekerék" mechanizmust, amely a két évtizeddel korábbi Calcomp plotterekkel ellentétben kiküszöbölte a perforáció szükségességét a szélek mentén. A lap ellentétes szélein lévő szemcsekerekek rugalmas poliuretán bevonatú görgőkhöz nyomódnak, és apró bemélyedéseket képeznek a lapon. Ahogy a lapot előre-hátra mozgatják, a szemcsekerek a szemcseszemcséknek a korábbi bemélyedésekbe való beleesése miatt a lapot a megfelelő regisztrációban tartják, hasonlóan két fogaskerék fogazásához. A toll egy kocsira van szerelve, amely a szemcsekerekek közötti vonalban mozog előre-hátra, ami az ortogonális tengelyt jelenti. Ezek a kisebb, "otthoni használatra" szánt plotterek népszerűvé váltak az asztali üzleti grafikában és a mérnöki laboratóriumokban, de alacsony sebességük miatt általános nyomtatási célokra nem voltak használhatóak, és ezekhez a munkákhoz más, hagyományos nyomtatóra volt szükség. Az egyik kategória, amelyet a Hewlett Packard MultiPlot a HP 2647-hez vezetett be, a "szógrafika" volt, amely a plotterrel nagy betűket rajzolt egy fóliára. Ez volt a modern Powerpoint-diagram előfutára. A nagy felbontású tintasugaras és lézernyomtatók, az olcsó memória és a színes képek raszterizálásához elég gyors számítógépek széles körű elterjedésével a tollplotterek szinte teljesen eltűntek. A tintasugaras, nagy formátumú műszaki plotterekben azonban még mindig megtalálható a szemcsés kerék mechanizmusa.
Plottereket használtak a Create-A-Card kioszkokban is, amelyek egy ideig a szupermarketek üdvözlőkártyák területén voltak elérhetők, és amelyek a HP 7475 hat tollas plottert használták.
A plottereket elsősorban műszaki rajz- és CAD-alkalmazásokban használják, ahol előnyük, hogy nagyon nagy papírméreteken dolgozhatnak, miközben a felbontásuk nagy marad. Egy másik felhasználási módot találtak, amikor a tollat egy vágóeszközzel helyettesítették, és ebben a formában a plotterek számos ruházati és feliratozó üzletben megtalálhatók.
A vonal színének vagy szélességének megváltoztatásához a plotteren tollat kellett cserélni. Ezt vagy kézzel végezték a kis plottereken, de jellemzőbb, hogy a plotterek négy vagy több tollat tartalmazó tárral rendelkeztek, amelyeket automatikusan fel lehetett szerelni.
A plotterek egyik hiánypótló alkalmazása a látássérültek számára speciális hőcellás papíron történő tapintható képek készítése.
Más nyomtatótípusokkal ellentétben a tollplotterek sebességét a toll sebességével és gyorsulási sebességével mérik, nem pedig az oldalnyomtatási sebességgel. A tollrajzoló sebességét elsősorban a használt toll típusa korlátozza, így a toll kiválasztása kulcsfontosságú tényező a tollrajzoló kimeneti sebességében. Valóban, a legtöbb modern tollrajzoló rendelkezik az aktuálisan használt toll típusától függő, a forgatási sebességet szabályozó parancsokkal.
Sokféle plottertoll létezik, amelyek közül néhányat már nem gyártanak tömegesen. Gyakran használnak műszaki tollhegyeket, amelyek közül sok megújítható a kézi rajzolótollak alkatrészeinek és kellékeinek felhasználásával. A korai HP síkágyas és szemcsekerekes plotterek kis, saját gyártású szálhegyes vagy műanyag tollhegyes eldobható tollakat használtak.
A plottertollak egyik típusa egy cellulózszálas rudat használ, amelyet egy tintával telített kör alakú habcsövön keresztül vezetnek be, és a rúd vége kúpos hegyűre van kihegyezve. Ahogy a toll a papírfelületen mozog, a tintát kapillárisan a habszivacsból a rúdra és a papírra szívja. Ahogy a habban lévő tintakészlet kimerül, a tinta vándorlása a hegy felé lelassul, ami halvány vonalakat eredményez. A rajzolási sebesség lassítása lehetővé teszi, hogy az elhasználódott toll által rajzolt vonalak sötétek maradjanak, de a halványodás folytatódik, amíg a hab teljesen ki nem merül. Emellett a szálas toll használatakor a hegye lassan elkopik a rajzolóközegen, ami fokozatosan szélesedő, elmosódott vonalakat eredményez.
Kaphatók utántölthető, átlátszó műanyag tintatartállyal rendelkező golyós tollak. Ezeknél nem jelentkezik a szálas tollak fakulása vagy kopása, de általában drágábbak és ritkábbak. A hagyományos golyóstollak is átalakíthatók, hogy a legtöbb tollplotterben működjenek.
Vinilvágó
A vinilvágó (néha vágóplotter néven is ismert) plakátok, hirdetőtáblák, táblák, pólólogók és egyéb időjárásálló grafikai tervek készítésére szolgál. A vinil felhelyezhető autók karosszériájára és ablakaira is nagyméretű, fényes cégreklámként, valamint vitorlás hajók orr-részére. Hasonló eljárást használnak az autóablakok színezett viniljének vágására.
A színeket a kéznél lévő vinilgyűjtemény korlátozza. Az anyag gyűrődésének elkerülése érdekében tekercsekben tárolják. A tipikus viniltekercsméretek 15, 24, 36 és 48 hüvelykes szélességűek, és az összes tervezési elem relatív elhelyezésének megtartása érdekében alátétanyaggal rendelkeznek.