Edna Ferber (Kalamazoo, 1885. augusztus 15. – New York 1968. április 16.) amerikai regényíró, novella- és drámaíró. Regényei közé tartozik a Pulitzer-díjas So Big (1924), Show Boat (1926; ebből készült az ünnepelt 1927-es musical), Cimarron (1930; az ebből készült filmet a legjobb filmnek járó Oscar-díjra jelölték 1931-ben), a Giant (1952; 1956-ban azonos című film készült) és az Ice Palace (1958), amelyet 1960-ban filmesítettek meg. 1922-ben megjelent Old Man Minick című novelláját segített színdarabká alakítani (Minick), és háromszor is filmre adaptálták, 1925-ben Welcome Home címmel némafilmként, 1932-ben The Expert, 1939-ben pedig No Place to Go címmel.
Élete Korai évek 1885. augusztus 15-én született a michigani Kalamazoo-ban, egy magyar származású zsidó raktáros, Jacob Charles Ferber és milwaukee-i, wisconsini születésű felesége, Julia (Neumann) Ferber (aki német zsidó származású volt) gyermekeként. Gyakran költözködtek apja üzleti kudarcai miatt, amelyet valószínűleg az apja korai vaksága okozott. Miután Chicagóban, Illinoisban élt, az iowai Ottumwába költözött szüleivel és idősebb testvérével, Fannie-val, ahol 7 évig laktak (Ferber 5-12 éves korában). Ottumwában Ő és családja brutális antiszemitizmussal szembesült, pl. a felnőtt férfiak mindennap verbálisan bántalmazták, kigúnyolták és leköpték őt, amikor ebédet vitt apjának, gyakran jiddis akcentussal kigúnyolva. 12 éves korában Ferber és családja a wisconsini Appletonba költözött, ahol középiskolát végzett és rövid ideig a Lawrence Egyetemen járt.A Lawrence University egy 1847-ben alapított magán bölcsészeti főiskola és zenei konzervatórium a wisconsini Appletonban. A Lawrence volt a második koedukált főiskola az Egyesült Államokban. (Az első az azóta eltűnt New York Central College volt.)
Karrier A kezdetben színészetet tanulni készülő Ferber 17 évesen feladta ezeket a terveket, hogy segítsen eltartani a családját. Megtiltották, hogy retorikát tanuljon, és a pillanat hevében befejezte felsőoktatási tanulmányait, kimaradt a Lawrence-ből, majd az Appleton Daily CrescenthezA The Post-Crescent egy napilap a wisconsini Appletonban, a Gannett újságlánc része és végül a Milwaukee Journal-hoz került.A Milwaukee Journal Sentinel egy reggeli napilap, amelyet Milwaukee-ban (Wisconsin) nyomtatnak, ahol ez az elsődleges újság. Ez egyben a legnagyobb újság Wisconsin államban, ahol széles körben terjesztik. Jelenleg a Gannett Company tulajdonában van. Riporterként beszámolt az 1920-as republikánus nemzeti kongresszusról és az 1920-as demokrata nemzeti konventről a United Press International-nek.
Amikor Ferber vérszegénységből lábadozott, 1911-ben összeállították és kiadták első novelláit, a Dawn O'Hara, a The Girl Who Laughed című regényét.
1925-ben elnyerte a Pulitzer-díjat So Big című könyvéért.So big on Standard Ebooks Ferber eleinte úgy gondolta, hogy a So Big nem túl jól sikerült, de amikor elküldte a könyvet kiadójának, Doubledaynek, meglepődve értesült, hogy a férfi nagyon élvezi a regényt. Ezt tükrözte a nagyközönségnek eladott több százezer példány is. A díjat követően a regényből némafilm készült Colleen MooreColleen Moore (született: Kathleen Morrison; 1899. augusztus 19. – 1988. január 25.) amerikai filmszínésznő, aki a némafilmes korszakban kezdte karrierjét. Moore a korszak egyik legdivatosabb (és legjobban fizetett) sztárja lett, és népszerűsítette a bubi frizurát. főszereplésével még ugyanabban az évben.So Big (film, 1924) 1932-ben egy korai hangosfilm remake következett, Barbara Stanwyck és George Brent főszereplésével, Bette Davis-szel pedig a mellékszerepben. A So Big 1953-as verziója Jane WymanJane Wyman (Sarah Jane Mayfield; 1917. január 5. – 2007. szeptember 10.) amerikai színésznő. Oscar-díjat, három Golden Globe-díjat és két Primetime Emmy-jelölést kapott. főszereplésével a legnépszerűbb változat a modern közönség körében.So Big (film, 1953)
A So Big népszerűségét meglovagolva Ferber következő regénye, a Show Boat ugyanolyan sikeres lett. Nem sokkal megjelenése után Jerome Kern zeneszerző javasolta, hogy alakítsák musicallé. Ferber megdöbbent, azt hitte, hogy az 1920-as évek tipikus könnyed szórakozásává változtatják. Amíg Kern elmagyarázta, hogy ő és Oscar Hammerstein IIOscar Greeley Clendenning Hammerstein II (1895. július 12. – 1960. augusztus 23.) amerikai szövegíró, librettista, színházi producer és musical színházi rendező. egy más típusú musicalt akarnak létrehozni, Ferber megadta neki a jogokat és 1927-ben mutatták be a Broadway-n, majd még nyolcszor újították fel.
1952-es regénye, a Giant lett az 1956-os film alapja, Elizabeth Taylor, James Dean és Rock Hudson főszereplésével.
Halála Ferber 82 éves korában, New York-i otthonában halt meg gyomorrákban. Hagyatékát megmaradt nőrokonaira hagyta, de engedélyt adott az amerikai kormánynak irodalmi munkásságának terjesztésére, hogy bátorítsa és inspirálja a jövőbeli női szerzői.
Magánélete Ferber soha nem házasodott meg, nem volt gyermeke és nem ismert, hogy romantikus vagy szexuális kapcsolatban állt volna.Ferberről több nem dokumentált forrás azt pletykálta, hogy leszbikus. John Unsworth professzor meg nem támasztott állítást tesz a John Sutherland (2007) „Bestsellerek: Nagyon rövid bemutatkozás” című művében, Oxford University Press: 53. Haggerty és Zimmerman arra utal, hogy meleg volt (Haggerty és Zimmerman (2000), „Lesbian Histories and Cultures: An Encyclopedia”, Taylor és Francis, 610. o.). Porter (Porter, Darwin (2004) „Nagy Katalin”, Blood Moon Productions, Ltd., 204. o.) futólag megjegyzi, hogy Ferber leszbikus volt. Burrough (Burrough, Brian (2010) The Big Rich: The Rise and Fall of the Greatest Texas Oil Fortunes, Penguin) szintén mellékesen megjegyzi, hogy Ferber meleg volt, Julie Goldsmith Gilbert (Ferber unokahúga) életrajzára hivatkozva. Gilbert azonban nem tesz említést a leszbikus kapcsolatokról. A Dawn O'Hara című korai regényében a címszereplő nagynénje még ezt is megjegyzi: "Vénlánynak lenni olyan volt, mint a fulladás okozta halál – igazán elragadó érzés, amikor abbahagyod a küzdelmet." Ferber anyai érdeklődést mutatott unokahúga, Janet FoxJanet Fox (1912. június 12. – 2002. április 22.) amerikai színésznő. színésznői karrierje iránt, aki fellépett Ferber Dinner at Eight (1932) és a Stage Door (1936) című drámák eredeti Broadway-szerepeiben.
Ferber szókimondó és gyors eszű volt. Egy alkalommal más zsidó vendégeket vezetett a házibuli elhagyására, miután megtudta, hogy a házigazda antiszemita.
Munkája olyan magas színvonalú volt, hogy sok szexista irodalomkritikus azt hitte, hogy egy férfi írta a narratíváit női álnéven.
A zsidó identitás fontossága 1922-től kezdődően Ferber tizenhárom-tizennégy éven keresztül évente egyszer-kétszer Európába látogatott. Ezalatt a legtöbb amerikaival ellentétben őt nyugtalanította a náci párt felemelkedése és annak az antiszemita előítéletnek a terjedése, amellyel gyermekkorában szembesült. Ezt így kommentálta: "Félelmetes dolog volt látni, hogy egy kontinens – egy civilizáció – a szeme láttára omlik össze. Ez egy gyors és elkerülhetetlennek tűnő folyamat volt, amelyre senki sem fordított különösebb figyelmet." Félelmei nagymértékben befolyásolták munkáját, amelyben gyakran szerepeltek a faji és kulturális megkülönböztetés témái. 1938-ban megjelent önéletrajzi könyve, az A Peculiar Treasure eredetileg egy Adolf Hitlernek szóló rosszindulatú ajánlást tartalmazott:
„Adolf Hitlernek, aki jobb zsidóvá és megértőbb emberi lénnyé tett engem, ahogyan több millió zsidót, ezt a könyvet az utálat és a megvetés jellemezte.”
Algonquin Kerekasztal Ferber tagja volt az Algonquin Round Table-nak, egy olyan okos csoportnak, akik mindennap ebédkor találkoztak a New York-i Algonquin Hotelben.Az Algonquin Hotel egy amerikai történelmi szálloda az 59 West 44th Street szám alatt, Manhattan Midtown negyedében. Ferber és a Kerekasztal másik tagja, Alexander WoollcottAlexander Humphreys Woollcott (1887. január 19. – 1943. január 23.) amerikai drámakritikus és a The New Yorker magazin kommentátora, alkalmi színész és drámaíró, valamint kiemelkedő rádiós személyiség. régóta ellenségek voltak, ellenszenvük egészen Woollcott 1943-as haláláig tartott, bár Howard Teichmann Woollcottról írt életrajzában kijelenti, hogy viszályukat félreértés okozta. Teichmann szerint Ferber egyszer úgy jellemezte Woollcottot, mint "egy New Jersey-i Nerót, aki összetévesztette a pinafore-játA pinafore (köznyelvben a pinny brit angolul) egy ujjatlan ruhadarab, amelyet kötényként viselnek. egy tógával".
Ferber együttműködött a Round Table taggal, George S. KaufmannalGeorge Simon Kaufman (1889. november 16. – 1961. június 2.) amerikai drámaíró, színházi rendező és producer, humorista és drámakritikus. A vígjátékok és politikai szatírák mellett számos musicalt írt a Marx testvéreknek és másoknak. 1932-ben elnyerte a drámai Pulitzer-díjat az Of Thee I Sing című musicalért (Morrie Ryskinddel és Ira Gershwinnel), majd 1937-ben ismét elnyerte a You Can't Take It with You című darabért (Moss Harttal). 1951-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó Tony-díjat is a Guys and Dolls című musicalért. a Broadway-n bemutatott több darabban: Minick (1924), The Royal Family (1927), Dinner at Eight (1932), The Land Is Bright (1941), Stage Door (1936), és Bravo! (1948).
Politikai nézetei A Saturday Review of Literature által végzett közvélemény-kutatásban, amelyben arról kérdezték amerikai írókat, hogy melyik elnökjelöltet támogatták az 1940-es választásokon, Ferber azon írók közé tartozott, akik Franklin D. Rooseveltet támogatták."Among those who have stated they will vote for President Roosevelt are Edna Ferber..." "Editorial: Presidential Poll", Saturday Review of Literature. November 2, 1940 (p.8).
Műveinek jellemzői Ferber regényeiben általában erős női főszereplők, valamint mellékszereplők gazdag és változatos gyűjteménye szerepelt. Általában legalább egy erős másodlagos szereplőt emelt ki, aki etnikai vagy egyéb diszkriminációval szembesült.
Művei gyakran az amerikai kultúra kis részhalmazaira vonatkoztak, és néha olyan egzotikus helyeken játszódtak, amelyeket meglátogatott, de nem ismerte azt közelebbről, például Texasban vagy Alaszkában. Ezzel segített felhívni a figyelmet az amerikai kultúra sokszínűségére azok számára, akiknek nem volt lehetőségük megtapasztalni azt. Néhány regény olyan helyeken játszódik, ahol még nem is járt."Ferber, Edna (1887-1968)." Modern American Literature, 5th ed., vol. 1, St. James Press, 1999, pp. 354-356. Gale eBooks. Accessed 20 Jan. 2023.
Öröksége Ferbert Lili TaylorLili Anne Taylor (1967. február 20.) amerikai színésznő. színésznő alakította a Mrs. Parker and the Vicious Circle (1994) című filmben. 2008-ban a The Library of America beválogatta Ferber „Miss Ferber 'Vultures' at Trial” című cikkét, hogy bekerüljön az American True Crime két évszázados retrospektívájába.A Library of America a klasszikus amerikai irodalom nonprofit kiadója. 2002. július 29-én az Egyesült Államok postai szolgálata 83 ¢ értékű, Distinguished Americans sorozatú postai bélyeget bocsátott ki tiszteletére. A kaparós technikájárólA Scratchboard vagy scraperboard a közvetlen gravírozás egyik formája, ahol a művész lekaparja a sötét tintát, hogy egy fehér vagy színes réteget tárjon fel alatta. ismert Mark Summers művész készítette ezt a portrét Ferber 1927-ben készült fekete-fehér fényképére utaló bélyeghez. Edna Ferber kitalált változata rövid időre szereplőként jelenik meg Philipp MeyerPhilipp Meyer amerikai író, az American Rust és a The Son című regények, valamint a The New Yorkerben és más helyeken megjelent novellák szerzője. The Son (2013) című regényében. Edna Ferber további kitalált változata, a főszereplővel, megjelenik Ed Ifkovic rejtélyes regényeinek sorozatában, amelyeket a Poisoned Pen Press adott ki, beleértve a 2013-ban írt Downtown Strut: An Edna Ferber mystery-t. 2013-ban Ferber bekerült a Chicagói Irodalmi Hírességek Csarnokába.