A Bajóti Büdös-lyuk a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecse hegységben található egyik barlang. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Ha figyelmesek vagyunk, az ott élő Denevérekkel is találkozhatunk.
Leírás
Bajót külterületén, a Domonkos-hegy fennsíkján, egy szakadékszerű berogyás alján van a barlang 1,3 m széles és 1 m magas bejárata. Szűk, lapos és nagyon omladékos bejárati szakasza 5 m után kapcsolódik egy tág folyosóhoz. A D-i irányba haladó, kissé kanyargó folyosó elülső, 11 m hosszú része 1,5–3,8 m széles és 1,8–5 m magas. Az 5 m hosszú középső és a 7 m hosszú belső rész 1–1,5 m széles és 2,5–3 m magas. Az összeszűkülő járatszelvény különíti el egymástól az egyes részeket. A barlang középső eocén homokkőben jött létre. Befelé enyhén lejtő, a végpont közelében pedig meredeken emelkedő főjárata az ÉNy–DK és É–D irányú törésvonalak menti szétlazulással alakult ki, a mellékjáratok ÉNy–DK és ÉK–DNy irányú törésvonalakra illeszkednek. Az üregrendszerre a szögletes, sarkos felharapódzási-omlási formák jellemzőek. Sok kőzetomladék található benne.
A sok belógó gyökér jelzi a külszín közelségét. A falfelületek foltokban, porszerű meszes lepellel borítottak, más képződménye nincs a barlangnak. Majdnem állandóan gyenge légmozgás tapasztalható az üregben. Páratartalma némileg alacsonyabb az átlagosnál, csak 80–85 %, hőmérséklete azonban magasabb, a téli időszakban sem csökken 11,5–12 °C alá. A lezárt, könnyen megközelíthető barlang csak engedéllyel, kutatócsoporttal és kutatási céllal tekinthető meg. A barlangban élő denevérek nyugalmának biztosítása miatt korlátozva van január 1. és december 31. közötti látogatása. A barlangban végzett megfigyelések során, a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy a barlangban 7 denevérfaj; kis patkósdenevér (R. hipposideros), kereknyergű patkósdenevér (R. euryale), nagy patkósdenevér (R. ferrumequinum), közönséges denevér (M. myotis), vízi denevér (M. daubentonii), nagyfülű denevér (M. bechsteinii) és nyugati piszedenevér (B. barbastellus) fordul elő.
1989-ben volt először Bajóti Büdös-lyuknak nevezve a barlang az irodalmában. A barlang a bejáratából télen kiáramló párafelhőről kapta nevét. Előfordul a barlang az irodalmában Büdös-lyuk (Bertalan 1976), Büdöslyuk (Vigh 1937) és Domonkos-hegy barlangja (Bertalan 1976) neveken is.
Kutatástörténet 1937–2005
A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában közölve lett, hogy a legújabb Gerecse hegység és Gete turistatérkép szerint a bajóti Kökényes-hegy K-i lejtőjén, kocsiúthoz közel, 240 m tszf. magasságban van a Büdöslyuk. Az 1956. évi Földrajzi Értesítőben lévő, Láng Sándor által írt tanulmányban meg van említve, hogy még nincs tanulmányozva a Domonkos-hegy barlangja (Büdöslyuk).
A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatója szerint Bajóton, a Kökényes K-i lejtőjén van a mesterséges eredetű üreg (Büdös-lyuk). A barlangnévmutatóban meg van említve 1 publikáció, amely foglalkozik a barlanggal. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, Bajóton található a Büdös-lyuk (Domonkos-hegy barlangja). A Domonkos-hegy ÉNy-i lejtőjén, a Bajótra vezető műút közelében, az Országos Kéktúra útvonala mellett helyezkedik el a barlang. Kb. 240 m tszf. magasságban van a 8 m hosszú barlang bejárata. A kőkunyhóhoz hasonló barlang lehet, hogy mesterséges eredetű. Omlásveszélyes. A kézirat barlangot ismertető része 3 publikáció alapján lett írva.
Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a barlang Büdös-lyuk (Domonkos-hegy barlangja) néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport a Bajóti Büdös-lyuk 1986. január 26-i bejárása során megállapította, hogy nincs a bajóti Büdös-kútban denevér.
bélyegkép|262px|balra|A Bajóti Büdös-lyukhoz leágazó ösvény eleje
A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület a Bajóti Büdös-lyuk 1989. áprilisi ellenőrzése során észrevette a barlangbejárat felett lévő, függőleges, kissé aláhajló homokkőfal kis omlását. Az egyesület tagjai a falat letisztították és a bejárat elé hullott törmeléket eltávolították. 1989 júliusában elvégezték a záróelem javító fedőfestését. A barlang 1989. január 15-i és 1989. augusztus 12-i bejárásakor az egyesület megállapította, hogy nincs a barlangban denevér. A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesületnek volt 1990-ben kutatási engedélye a Bajóti Büdös-lyuk kutatásához. Az egyesület 1991-ben nem tapasztalt a barlangnál rendkívüli eseményt. Rendszeresen elvégezte a zárszerkezet karbantartását. Az 1994. évi Limesben lévő, Székely Kinga által írt dolgozatban az lett publikálva, hogy a 4661/16 barlangkataszteri számú Bajóti Büdös-lyuk (Büdös-lyuk, Domonkos-hegy barlangja) a Bertalan Károly által összeállított barlangleltárban a 11-es számú cédulán szerepel. A Barlangtani Intézetben a barlangnak nincs kataszteri törzslapja és térképe, de van fényképe, kutatási törzslapja és irodalmi törzslapja.
Az 1994. évi Limesben napvilágot látott, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című összefoglalás szerint a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportnak 1986-ban sikerült megismernie (a Bajóti Büdös-lyuk berogyásának megbontásával) egy homokkőben keletkezett, kb. 90 m hosszú, 20 m mély járatrendszert. Ebben az évben, a Természetvédelmi Ifjúsági Építőtáborként megtartott augusztusi kutatótábor során elkészült a barlang bejáratának kiépítése és lezárása. Az 1994. évi Limesben lévő, Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban című áttekintésben az olvasható, hogy a Bajóti Büdös-lyukban 1986 és 1989 között végzett 5 denevér-ellenőrzésből csak 1 volt pozitív: 1988. január 24-én meg lett figyelve a barlangban egy riasztott, repkedő, meghatározatlan fajú denevér. Fentiek és az időnként fellelhető ürüléknyomok alapján a barlang téli alkalmi denevérszálláshely.
bélyegkép|262px|A Bajóti Büdös-lyukhoz leágazó ösvény eleje (az ösvény másik oldala felől fényképezve)
1998. május 14-től, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint, a Bajóti Büdös-lyuk (Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területe, Gerecse hegység) az igazgatóság engedélyével látogatható. A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 2004. évi jelentése szerint, az egyesület a barlang 2004. augusztus 9-i ellenőrzése során tapasztalta, hogy fel lett törve (az ajtó két rácselemének elfűrészelésével) a barlang ajtaja. Az egyesület tagjai, közvetlenül a bejárat után egy kis omlás nyomait figyelték meg. Az egyesületi tagok megállapították, hogy a teljes barlang rendkívül omlásveszélyes, életveszélyes. Az egyesület eltávolította az omladékot, így lehetővé vált a barlangba történő bejutás, de nem tudták helyreállítani a megrongált ajtót.
2004-ben a Gerecse hegység jelentősebb (legalább 10 egyedszámú) denevér-telelőhelyei közé tartozott a barlang (2004. december 28-án 10 példány telelt benne). Juhász Márton, Puskás György, Puskás Sándor és Sümegi Attila (az egyesület tagjai) 2004. augusztus 19-én láttak 3 denevért a barlangban. A barlang központi részének mennyezetén, 2,5–4 m magasan 3 kis patkósdenevér lógott szabadon, elszórtan. Juhász Márton és ifj. Rákász Mihály (az egyesület tagjai) 2004. december 28-án láttak 10 denevért a barlangban. A barlang bejáratközeli részének mennyezetén, 2–4 m magasan 9 kis patkósdenevér lógott szabadon, elszórtan. A barlang központi részének oldalfalán, 1,5 m magasan 1 kis patkósdenevér lógott szabadon. A kéziratban van egy olyan, színes fénykép, amely a barlang bejáratát mutatja be.
bélyegkép|262px|balra|A Bajóti Büdös-lyuk bejáratának előtere
2005. szeptember 1-től, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint, a Bajóti Büdös-lyuk (Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe, Gerecse hegység) a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005-ben a Gerecse hegység jelentősebb (legalább 10 egyedszámú) denevér-telelőhelyei közé tartozott a barlang (2005. október 30-án 53 példány telelt benne). A tavaszi és őszi váltószállások jelentőségére jó példa a Bajóti Büdös-lyuk. A barlang 1–2 egyedes téli és csak nyári alkalmi denevérszálláshely, de 2005. április 12-én 48, október 30-án pedig 53 egyed tartózkodott benne. Polacsek Zsolt és Juhász Márton ebben az évben felmérték a barlangot, majd Juhász Márton 2005-ben, a felmérés felhasználásával megrajzolta a Bajóti Büdös-lyuk (4661/16) alaprajz térképét, hossz-szelvény térképét és 3 keresztmetszet térképét. A térképek a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából készültek. Az alaprajz térkép használatához, a térképlapon jelölve van az É-i irány. Az alaprajz térképen megfigyelhető a 3 keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban.
2006–2007
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben elhelyezkedő, 4661/16 kataszteri számú Bajóti Büdös-lyuk, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. Az egyesület 2006. évi jelentésében az van írva, hogy 2006-ban a Gerecse hegység jelentősebb (legalább 10 egyedszámú) denevér-telelőhelyei közé tartozott a barlang (2006. február 26-án és 2006. december 28-án 10–10 példány telelt benne). Továbbra is kiemelkedik a Gerecse hegységben lévő, tavaszi és őszi váltószállások közül a Bajóti Büdös-lyuk. A barlang 1–2 egyedes téli és csak nyári alkalmi denevérszálláshely, de 2006. március 26-án 31, október 29-én pedig 48 egyed – 43 kis patkósdenevér és 5 kereknyergű patkósdenevér (!) – tartózkodott benne.
bélyegkép|262px|A Bajóti Büdös-lyuk bejárati aknája
Az egyesület 2006. január 29-én megfigyelt 1 kis patkósdenevért, 2006. február 26-án 14 kis patkósdenevért, 2006. március 26-án 31 kis patkósdenevért, 2006. április 30-án 26 kis patkósdenevért, 2006. május 21-én 12 kis patkósdenevért, 2006. június 25-én 3 kis patkósdenevért, 2006. július 29-én 1 kis patkósdenevért és egy másik (meghatározatlan) denevért, 2006. szeptember 30-án 26 kis patkósdenevért, 2006. október 29-én 43 kis patkósdenevért, 5 kereknyergű patkósdenevért, 2006. november 25-én 31 kis patkósdenevért, 2006. december 28-án pedig 1 kis patkósdenevért a barlangban. (Az egyesület által 2006. augusztus 27-én végzett barlangbejáráskor nem volt denevér a barlangban.)
Keresztes Ferenc és Puskás György 2006. január 29-én láttak egy denevért a barlangban. A barlang bejáratközeli részének mennyezetén, kb. 3 m magasan, szabadon lógott egy kis patkósdenevér. Juhász Márton 2006. február 26-án látott 14 denevért a barlangban. A barlang bejáratközeli részének oldalfalán és mennyezetén, 1–4 m magasan, elszórtan, szabadon lógott 12 kis patkósdenevér. A barlang középső szakaszának oldalfalán (1,5 m magasan), mennyezetén (3 m magasan), szabadon lógott 1–1 kis patkósdenevér. Juhász Márton 2006. március 26-án látott 31 denevért a barlangban. A barlang bejáratközeli részének oldalfalán és mennyezetén, 1–4 m magasan, elszórtan, szabadon lógott 27 kis patkósdenevér. A barlang középső szakaszának oldalfalán és mennyezetén, 1,5–3,5 m magasan, elszórtan, szabadon lógott 4 kis patkósdenevér. Egy repedésből kilógó gyökér végén csüngött az egyik példány. Juhász Márton 2006. április 30-án megfigyelt a barlangban tartózkodó 26 denevért. A barlang főjáratának teljes kiterjedésében (az oldalfalakon és a mennyezeten), elszórtan, szabadon lógott 26 kis patkósdenevér. Rendkívül élénkek voltak az állatok.