Lee J. Cobb, születési nevén Leo Jacoby amerikai színész. Gyakran alakított szigorú, nyers karaktereket, nyomozókat, bűnözőket, korrupt tisztviselőket, revolverhősöket, bírókat. Négy évtizedes pályája során száznál több mozifilmben és tévésorozatban szerepelt. Ismert Elia Kazan A rakparton (1954) című drámájából, vagy Sidney Lumet első mozifilmjéből, a Tizenkét dühös emberből (1957).
Élete Származása, családja
Orosz–román eredetű zsidó családban született. Apja Benjamin (Benzion) Jacoby nyomdai betűszedő munkás volt, anyja Kate Neilecht. Leo zenei tehetsége hamar megmutatkozott, kiválóan játszott hegedűn. 16 éves volt, amikor elhagyt a szülői házat és Hollywoodba ment szerencsét próbálni. Borrah Minevitch harmonika-zenekarához csatlakozott. Kabarészínpadokon, rövidfilmekben apró szerepet is kapott, de nem talált állandó munkát. Egy kézsérülés miatt fel kellett adnia a hangszeres zenészi pályát, hazatért New Yorkba. Rádiókészülékekkel házaló ügynökként dolgozott, közben számvitelt tanult a New York Egyetemen.
Színészi pályája A színpadi pályáról azonban nem mondott le, 1931-ben ismét Hollywoodba utazott, és a Pasadena Playhouse színházban kapott színészi állást. Rádiós hangjátékokban is beszélt. 1934-ben apró epizódszerepet (Kent) kapott a Mr. Stanfield árnyéka (The Vanishing Shadow) című krimifilm-sorozatban.
1935-ben a New York-i Group Theatre társulatának tagja lett. Ezt a színházat a társadalmi problémák iránt elkötelezett műsorpolitika jellemezte. 1936-ban Elia Kazan rendező Cobb szerepeltetésével színre vitte Kurt Weill Johnny Johnson című darabját. Később Cobb nagy sikert aratott, mint Willy Loman, Arthur Miller: Az ügynök halála c. drámájának címszerepében, ugyancsak Elia Kazan rendezésében. Ezt a rendezést, Cobb főszereplésével, 1966-ban filmre vette a televízió is. Loman megformálásáért Cobbot Emmy-díjra jelölték.
Apró filmes epizódszerepei után, 1939-ben megkapta romantikus és kalandfilmes szerepeit. A második világháború idején az amerikai légierőhöz jelentkezett, remélve, hogy pilóta kiképzést szerezhet. Ehelyett a hadsereg rádiós szolgálatához osztották be, majd áthelyezték a mozgóképes részleghez (First Motion Picture Unit), itt a háborús erőfeszítéseket segítő jószolgálati és propaganda műsorok készítésében dolgozott. Tizedesi rangban szerelt le, a Victory Medal és az American Campaign Medal kitüntetésekkel.
A háború után keresett karakterszínészként tért vissza. Alkatának megfelelően legtöbbször domináns, autoriter személyiségeket formált meg, így bűnügyi filmek és film noirok sorában tűnt fel (Koch felügyelő a Johnny O’Clock-ban, Brian a Call Northside 777-ban, Mike Figlia a Tolvajok országútjában). Számos szerepében hitelesen alakított saját koránál sokkal idősebb karaktereket is.
bélyegkép|balra|A Tizenkét dühös ember (1957) című filmben
A háború után, a Group Theatre számos művészével együtt a Cobb házaspárt is meggyanúsították, hogy kommunista szimpatizáns. Cobb két éven át megtagadta, hogy megjelenjen és vallomást tegyen az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt. Feketelistára tették, színészi pályája megszakadt, nem dolgozhatott. Előbb a felesége, azután Cobb is megtört, vallomást tett, és kiadta az Amerikai Kommunista Párt több tagjának nevét. Rehabilitálták, ismét kaphatott munkát Hollywoodban, a Bizottság által már korábban „betört” kollégái, Elia Kazan és Budd Schulberg mellett. Az 1960-es években Cobb kimagasló értékű drámai szerepeket alakított: így pl. korrupt szakszervezeti vezetőt alakított Elia Kazan 1954-es A rakparton c. filmjében, Karl Malden, Orson Welles és Rod Steiger társaságában, az egyik esküdtet játszotta Sidney Lumet első mozifilmjében, az 1957-es Tizenkét dühös ember-ben. 1960-ban a Leon Uris regénye alapján készült, Izrael állam alapítását heroizáló Otto Preminger-filmben, az Exodus-ban Cobb az Ari Ben Canaant játszó Paul Newman apját formálta meg. 1962-ben A vadnyugat hőskora című amerikai történelmi tablóban Ramsay seriffet játszotta, aki George Pepparddal karöltve legyőzi Eli Wallachot és rablóbandáját.
bélyegkép|jobbra|Cobb (b.), mint Garth bíró, a The Virginian-ben, James Druryval (1962)
bélyegkép|jobbra|Mildred Dunnock-kal Az ügynök halálában (1966)
1962-ben Cobb megkapta a The Virginian című amerikai tévésorozat egyik főszerepét, Henry Garth bírót. Ezt a szerepet 1966-ig, 120 epizódon keresztül megtartotta. Ezután ismét mozifilmekben játszott, köztük több, Olaszországban forgatott maffiafilmben is. 1969–1971 között ismét sorozatfőszerepet alakított: a The Young Lawyers 25 epizódjában tapasztalt vezető ügyvédet játszott, aki fiatal ügyvédekből toborzott csapatot irányítva kispénzű, rászoruló embereknek nyújt jogi védelmet.
1968-ban Don Siegel rendező Coogan blöffje című bűnügyi filmjében Clint Eastwooddal osztozott a főszerepen. Ugyanebben az évben a társadalmi problémák iránt elkötelezett Damiano Damiani rendező Mint a bagoly nappal című gengszterfilmjében Don Mariano maffiavezért alakította, Claudia Cardinale és Franco Nero mellett. 1971-ben Michael Winner A törvény nevében című westernfilmes rendezésében Cobb főszerepet kapott, Burt Lancaster, Robert Ryan és Robert Duvall mellett.
Egyik utolsó nagy filmszerepét, Kindeman rendőrnyomozót 1973-ban játszotta el William Friedkin rendező Az ördögűző című, azóta klasszikussá vált horrorfilmjében, Max von Sydow és Linda Blair mellett.
Magánélete
1940-ben kötött házasságot Helen Beverley (Beverly, 1916–2011) színésznővel, aki jiddis nyelvű színpadokon és filmekben szerepelt. Két gyermekük született, Vincent és húga, Julie Cobb (1947); utóbbi később színésznő lett. 1952 júliusában a házasfelek elváltak. 1957 júniusában Cobb másodszor is megnősült, Helen Brako Hirsch tanárnőt vette el. A második házasságból, amelyből két újabb gyermek született, 1976-ban szintén válással végződött.
1976-ban hunyt el lakóhelyén, Los Angeles Woodland Hills nevű elővárosában, 64 évesen, szívinfarktus következtében. A Los Angeles-i Mount Sinai Memorial Park temetőben nyugszik.
1982-ben felvették a New York-i Amerikai Színházi Hírességek Dicsőséglistájára (American Theatre Hall of Fame).
Fontosabb filmszerepei
1934: Mr. Stanfield árnyéka (The Vanishing Shadow); útépítő művezető 1937: North of the Rio Grande; Goodwin 1937: A modern Ali Baba (Ali Baba Goes to Town); arab férfi 1939: Golden Boy; Mr. Bonaparte 1940: Szerelmi házasság (This Thing Called Love); Julio Diestro 1941: A fiúk városának férfiai (Men of Boys Town); Dave Morris 1941: Paris Calling; Captain Schwabe 1943: Bernadette (The Song of Bernadette); Dr. Dozous 1944: Winged Victory; doktor 1946: Anna és a sziámi király (Anna and the King of Siam); Kralahome 1947: Johnny O’Clock; Koch rendőrfelügyelő 1947: Bumeráng (Boomerang!); Harold F. Robinson rendőrfőnök 1947: Captain from Castile; Juan Garcia 1948: Call Northside 777; Brian Kelly 1948: The Luck of the Irish; Augur nyomozó 1949: Tolvajok országútja (Thieves’ Highway); Mike Figlia 1951: Somerset Maugham-tévészínház, Az ördög sarkantyúja (The Moon and Sixpence); Charles Strickland 1951: Sirokkó (Sirocco); Feroud ezredes 1952: The Fighter; Durango 1954: Yankee Pasha; a szultán 1954: A rakparton (On the Waterfront); Johnny Friendly 1954: Day of Triumph; Zadok 1955: Lux Video Theatre; tévésorozat; The Life of Emile Zola; Émile Zola 1955: Producers’ Showcase; tévésorozat; Darkness at Noon c. előadás; Rubashev 1955: The Road to Denver; Jim Donovan 1955: Az Isten bal keze (The Left Hand of God); Mieh Yang 1956: A szürke öltönyös férfi (The Man in the Gray Flannel Suit); Bernstein bíró 1957: Tizenkét dühös ember (12 Angry Men); a harmadik esküdt 1957: The Garment Jungle; Walter Mitchell 1958: A Karamazov testvérek (The Brothers Karamazov); Fjodor Karamazov 1958: A vadnyugati ember (Man of the West); Dock Tobin 1958: Party Girl; Rico Angelo 1959: The Trap; Victor Massonetti 1959: Zöld paloták (Green Mansions); Nuflo - Anthony Perkins, Audrey Hepburn, rend Mel Ferrer 1960: Exodus; Barak Ben Canaan 1961: Vincent Van Gogh: A Self-Portrait; tévéfilm; Vincent van Gogh 1962: Az apokalipszis négy lovasa (The Four Horsemen of the Apocalypse); Julio Madariaga 1962: A vadnyugat hőskora (How the West Was Won); Lou Ramsey seriff 1962: The Devil’s Children; Henry Garth bíró 1962: Come Blow Your Horn; Harry Baker 1966: Derek Flint (Our Man Flint); Cramden 1962–1966: The Virginian; tévésorozat; 120 epizódban; Henry Garth bíró 1966: Az ügynök halála (Death of a Salesman); tévéfilm; Willy Loman 1968: Mint a bagoly nappal (Il giorno della civetta); Don Mariano Arena 1968: Coogan blöffje (Coogan's Bluff); McElroy hadnagy 1969: Mackenna aranya (Mackenna’s Gold); a kiadó 1970: L. B. Jones felszabadítása (The Liberation of L.B. Jones); Oman Hedgepath 1971: A törvény nevében (Lawman); Vincent Bronson 1970–1971: The Young Lawyers; tévésorozat; 25 epizódban; David Barrett 1973: A férfi, aki szerette a táncoló macskát (The Man Who Loved Cat Dancing); Harvey Lapchance 1973: A rendőrség csak áll és néz (La polizia sta a guardare); Jovine rendőrfőnök 1973: Az ördögűző (The Exorcist); William Kinderman rendőrnyomozó 1974: Dr. Max (Il dottor Max); Dr. Maxwell „Max” Gordon 1974: Trapped Beneath the Sea; tévéfilm; Victor Bateman 1974: Gunsmoke, tévésorozat; Josiah Johnson ezredes 1975: Szerelmi hadviselés (That Lucky Touch); Henry Steedman altábornagy 1976: Alle origini della mafia; tévé-minisorozat; Don Bartolomeo Gramignano
Fontosabb díjak, jelölések Oscar-díj 1955: jelölés: legjobb mellékszereplő (A rakparton) 1959: jelölés: legjobb mellékszereplő ( A Karamazov testvérek)
Golden Globe-díj 1958: jelölés: legjobb mellékszereplő ( Tizenkét dühös ember) 1964: jelölés: legjobb mellékszereplő (Come Blow Your Horn)
Emmy-díj 1958: jelölés: legjobb alakítás (Studio One) 1960: jelölés: legjobb alakítás (Project 90) 1967: jelölés: legjobb drámai alakítás (Az ügynök halála)
Laurel-díj 1960: jelölés: legjobb színészi alakítás (Exodus)
Jegyzetek
További információk
Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai színészek Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok katonái a második világháborúban Kategória:New York-iak