Bánfi János, családi nevén Wolfshörndl (Bazin, 1851. szeptember 8. – Szentendre, 1930. május 27.)Szentendrei állami halotti anyakönyv 33/1930. állami polgári iskolai igazgató, író.

Életútja

Apja Wolfshörndl György, anyja Krön RozinaBánfi János halotti bejegyzése szerint a szülei Wolfshörndl János és Kreen Rozália. voltak, akik tisztes megélhetésüktől (ház- és szőlőbirtok) kénytelenek voltak megválni, majd egy állampapír-ügylet miatt tönkrejutottak, így napszámosként, kenyérsütőként, kiskereskedőként tengették életüket, de fiuk iskoláztatásáról nem mondtak le. A gimnázium első évét magánúton végezte el, s eredményei felkeltették a figyelmet, így beiratkozhatott a modori evangélikus német algimnáziumba, ezt befejezve az 1870-ben alapított modori állami tanítóképző 3 évfolyamát végezte el kitűnő eredménnyel. Ezután a csallóköz-somorjai állami felső leányiskolához megbízással nevezték ki a történelem, földrajz s a nyelvtudományok tanítására 800 forint fizetéssel. 1874-ben Budapesten polgári iskolai tanítói oklevelet és a tornászatból képesítést nyert, s ez évben a somorjai polgári fiúiskolánál kapott tanári állást. 1879 augusztusában a pápai polgári leányiskola igazgatójának nevezték ki. 1882-ben az oravicabányai polgári iskolához, 1885-ben a karánsebesihez helyezték át és egyúttal a többi állami tanintézet és az általa szervezett ipar- és kereskedelmi iskolák igazgatásával is megbízták. 1896-tól 1903-ig a turócszentmártoni állami polgári és felső kereskedelmi iskola tanára és az állami ipariskola igazgatója, 1903-tól a zayugróci állami polgári iskola igazgatója volt. Felesége Niemczyk Gizella. Halálát agyszélhűdés okozta 80 éves korában.

Társadalmi egyesületekben is dolgozott: A somorjai jótékonysági egylet jegyzője és működő tagja volt, valamint a somorjai tűzoltó-egylet segédtisztje. A Pápa város és vidéki tanító egyesület elnöki tisztét is betöltötte.

A magyar nyelvet csak mint ifjú tanulta meg, ezenkívül megtanult szlovákul, szerbül és svédül; fordított is ezen nyelvek irodalmából.

Munkássága

Tanügyi, társadalmi, neveléstudományi, szépirodalmi cikkei és költeményei 1873-tól a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Westungarischer Grenzbote (ahol a pánszláv és erdélyi szászok üzelmeivel foglalkozott), Pressburger Zeitung, Pozsonyvidéki Lapok, Sopron, Vasárnapi Ujság, Tanügyi Lapok, Néptanítók Lapja, Magyar Paedagógai Szemle, Népnevelők Lapja, Nemzeti Nőnevelés, Polgári Iskola, Felső Nép- és Polgári Iskolai Közlöny, Népiskolai Lapok (Sopron), Hon, Pesti Hírlap, Magyarország és a Nagyvilág, Képes Családi Lapok, Szabadka és Vidéke, Szabadkai Közlöny, Magyarország, Magyar Vidék (Pápa), Der Wanderer (Pozsony), Feierabend (Pozsony), Die Bürgerschule (Bécs), Ungariche Volksschule (F.-Lövő), Oraviczaer Wochenblatt, Veszprém, Veszprémi Független Hirlap, Független Hirlap (Budapest), Krassó-Szörényi Lapok (Lugos), Paedagogisk Tidskrift (Halmstadt, Svédország). Cikkeinek száma meghaladja az ezret.

Szerkesztette Pápán a Magyar Vidék c. társadalmi és szépirodalmi lapot 1880. március 17-től szeptember 18-ig. Mint igazgató szerkesztette a pápai polgári leányiskola Értesítőjét 1880-ban és 1881-ben, az oravicai polgári iskola Értesítőjét 1883–85-ben, a karánsebesi áll.amitanintézetek Értesítőjét 1886–90-ben, a karánsebesi alsófokú ipariskola Értesítőjét 1887–90-ben és a karánsebesi kereskedelmi iskola Értesítőjét 1888–90-ben.

Munkái

A Szántó-család története. Budapest, 1879. (Kis Nemz. Múzeum 41.) A rongyszedő fiú. Pápa, 1880. A varróleány. Pápa, 1880. Munka és jutalom. Pápa, 1880. Az ingoványok leánya. Pápa, 1880. A tizenharmadik. Pápa, 1880. A félszemű. Pápa, 1880. A drótos fiú. Pápa, 1881. A félkezű remete. Pápa, 1881. A jósnő álmai. Pápa, 1881. Fejes Boris. Pápa, 1881. Púpos Pista. Pápa, 1881. (Gross-féle Magyar Ifjúság Könyvtára 23. és Ifjúsági Népkönyvtár 12. A 2–11. számú munkák is ugyanott jelentek meg a 2–11. füzetekben.) Jani és Náni. Győr. 1882. A barlang titka. Győr. 1882. (Gross. M. Ifj. K. 22. 23.) Legteljesebb köszöntő könyv. Győr, 1882. Egyenes és görbe utakon. Győr, 1884. (Gross, M. Ifj. K. 24.) Hasznos szórakozásúl nefelejtsek. Győr, 1885. Szünóra. Budapest, 1885. Tarka kavicsok. Budapest, 1885. (Kis-Lugas, 1.) Utravaló. Budapest, 1885. (Kis-Lugas, 2.) Kis-mesélő. Budapest. (Kis-Lugas, 3.) Szünóra. Budapest, 1885. (Kis-Lugas, 4.) Kis történetek. Budapest, 1885. (Kis-Lugas, 5.) Két különös történet. Budapest, 1885. Gyermekbarát. Budapest, 1887. (Az 1–14. és 16. sz. munkái saját fordításában német nyelven is megjelentek Prágában és Szent Miklóson.) Pribék László, Pozsony, 1893. Kegyetlen büntetés. Pozsony, 1893. Magyar László utazásai és kalandjai. Budapest, 1892. Hol volt, hol nem volt. . . Budapest, 1902. Kalászok. Budapest, 1894. A kivándorlók. Hoffmann P. után, Budapest 1894. Jót jóért. Hoffmann F. után. Budapest, 1894. Rossz lelkiismeret. Hoffmann F. után. Budapest, 1894. Az elveszett fiú. Hoffmann F. után. Budapest, 1894. Turóczmegye Földrajza, Turóczszentmárton, 1898. A német kézművesség története, dr. Ottó Ede után. Budapest, 1902. Somlai Gáspár, Budapest, 1904.

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar írók Kategória:1851-ben született személyek Kategória:1930-ban elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek