A Fullánk hadművelet (, ) a Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina), a Horvát Köztársasággal szemben álló, de általa el nem ismert horvátországi szerb régió erői által végrehajtott offenzíva volt a horvátországi háború idején, 1991. július 26-27-én a Banovina régióban a horvát rendőrség állásai ellen. Az offenzíva elsősorban a glinai és kozibrodi rendőrőrsöket, valamint a Dvor és Kozibrod közötti falvak vonalában lévő horvát rendőri állásokat célozta meg. Glina és Kozibrod mellett heves harcok zajlottak a Dvortól északra fekvő Struga faluban, ahol a horvátországi szerb erők strugai és a közeli Zamlača faluból elhurcolt horvát civilekből álló emberi pajzsot alkalmaztak.
A horvátországi szerb lázadók elfoglalták a glinai rendőrőrsöt, de Strugában még azelőtt megállították őket, mielőtt a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) odaérkezett volna, hogy a falak között pufferzónát alakítsanak ki, illetve a JNA utólagos magyarázata szerint segítsék a horvát rendőrséget a kiürítésben. Július 29-én, amikor a nem szerb polgári lakosság elhagyta Kozibrodot és a tőle délre fekvő falvakat, a kozibrodi rendőrőrsöt is kiürítették. A harcok eredményeként a régió nagy része a szerb fegyveresek és JNA ellenőrzése alá került. A harcokat követően több horvátországi szerb fegyveres egység megfenyegette a dvori körzeti parancsnokot, őt hibáztatva egységük tagjainak a harcokban bekövetkezett haláláért. Ezt követően több olyan horvát civilt is megöltek, akiket a dvori egészségügyi központban kezeltek. A horvát hatóságok háborús bűnök miatt vádat emeltek Dragan Vasiljković ellen, konkrétan a civilek halálát okozó glinai támadás vezetése, valamint hadifoglyok megsebesítése és meggyilkolása miatt. Vasiljkovićot 2006-ban tartóztatták le Ausztráliában, és 2015. július 8-án kiadták Horvátországnak. 2017. szeptember 26-án Split-Dalmácia megye bírósága 15 év börtönbüntetésre ítélte. 2020 márciusában szabadult a börtönből.
Előzmények
1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg ezután az ellenállás minimalizálása érdekében elkobozta Horvát területvédelem (Teritorijalna obrana) fegyvereit. Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult, amelynek középpontja a dalmát hátországnak Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területei, Lika, a Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország részei voltak. 1991 januárjában, miután Szerbia két sikertelen kísérletet tett (amelyet Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogattak), hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére, márciusban a szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség közötti vértelen összecsapás után maga a JNA, (Szerbia és szövetségesei támogatásával) kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon a számára háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet március 15-én elutasították, és a JNA lényegében Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került. Milošević, aki Jugoszlávia megőrzése helyett a Szerbia bővítésére irányuló kampányt részesítette előnyben, nyilvánosan azzal fenyegetőzött, hogy a JNA-t szerb hadsereggel váltja fel, és kijelentette, hogy nem ismeri el többé a szövetségi elnökség fennhatóságát. A fenyegetés arra késztette a JNA-t, hogy Szerbia bővítése érdekében fokozatosan feladja Jugoszlávia megőrzésének terveit. A hónap végére, miután a JNA a felkelők oldalán avatkozott be, és megakadályozta a horvát rendőrség intézkedését, a konfliktus halálos kimenetelűvé fajult. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői kinyilvánították szándékukat, hogy az ellenőrzésük alatt álló, a horvát kormány által szakadár régiónak tekintett területet Szerbia területébe integrálják. A szerbek döntését a Horvát Köztársaság kormánya lázadásnak nyilvánította. 1991 júniusában Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától. A feszültség végül teljes körű háborúba tört ki, amely 1995-ig tartott.
Közvetlen előzmények Júniusban a konfliktus Banovina régióban is kiéleződött, amelyet addigra a Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) részévé nyilvánítottak. A régió három települése, Dvor, Glina és Hrvatska Kostajnica, bár mindegyikben jelentős számban laktak nem szerbek is, túlnyomórészt szerb lakosságú volt. Június 24-én a sziszeki rendőrkapitányság az Una folyó völgyében, a Dvor–Hrvatska Kostajnica út mentén fekvő Kozibrod faluban új rendőrállomást állított fel. A személyi állomány két szakasz rendőr, valamint a 2. gárdadandár sziszeki századából, és a Nemzeti Gárdából (ZNG) érkező egységek voltak. Az új állomás heves reakciót váltott ki a SAO Krajinai hatóságaiból, akik a rendőrőrs felállításának napján ultimátumot intéztek a horvát hatóságokhoz, melyben követelték annak eltávolítását, és erőszakkal fenyegetőztek arra az esetre, ha Horvátország nem teljesíti ultimátumukat.
Június 25-ről 26-ra virradó éjszaka a SAO Krajina erői átvették az irányítást a dvori rendőrőrs felett, és megtámadták a glinai rendőrőrsöt. A lázadóknak kevesebb, mint egy órára sikerült elfoglalniuk a glinai rendőrőrsöt, mert a Lučko Terrorelhárítási Egység és a Sziszekről kiküldött rendőri erősítések visszaszorították őket. A veszteség horvát rendőrök közül egy halott és hat megsebesült volt. Annak ellenére, hogy a szerb támadás után a glinai rendőrőrs nem maradt a SAO Krajina ellenőrzésében, 16 horvát rendőrt elfogtak és túszul ejtettek. A foglyokat a knini táborba és egy golubići fogdába szállították. A harcokra válaszul a JNA a két városba csapatokat telepített. Ugyanazon a napon új harcok robbantak ki Hrvatska Kostajnica közelében. Június utolsó napjaiban sok szerb civil, különösen Dvorból, a biztonság kedvéért Bosanski Novi környékére menekült. Június 28-án már csak néhány nő, gyerek és idős maradt Glinában. A város üzleteit bezárták, utcáin pedig JNA páncélozott járművei járőröztek. A harcok után a JNA csapatait a rendőrőrs körül helyezte el, míg a város többi részét a horvátországi szerb lázadók ellenőrizték.
Július közepén Dragan Vasiljkovićot a horvátországi szerb krajinai fővárosból, Kninből Banovinába vezényelték, hogy ott koordinálja a lázadó erőket. Július 21-ig a helyi parancsnokok irányították munkáját, ám két nappal később egy dvori találkozón, amelyen részt vett Milan Martić, a SAO Krajina az egyik legjelentősebb vezetője is bejelentették, hogy a horvátországi szerb erők regionális parancsnokává nevezik ki. Július 24-én, egy nappal a regionális parancsnokság felállítása után a szerb lázadók elfogadták a Vasiljković által előterjesztett katonai tervet, amelynek célja a horvát erők Banovinából való eltávolítása volt. Július 25-én aknavetőből 14 lövést adtak le a kozibrodi rendőrkapitányságra. A támadásban senki sem sérült meg, de a következmények miatt a SAO Krajina hatóságai a betakarítás miatt augusztus 10-ig tűzszünetet kértek.
A hadművelet eseményei A „Fullánk” () kódnéven ismert hadművelet elsősorban a Dvor és Hrvatska Kostajnica közötti horvátok lakta falvakat, és a Glina város rendőrőrsét célozta meg. Az offenzívára kijelölt erők az SAO Krajina TO 7. Banija hadosztályának egységei voltak, élükön a Kninből telepített és Vasiljković által vezetett különleges rendőrséggel. A hadművelet július 26-án 10:00-kor kezdődött Glina, Kostajnica és Topusko egy órás aknavetős bombázásával.Vasiljković a Glina, Dvor, Hrvatska Kostajnica és Petrinya között található, a Zrinyi-hegység központi részét képező Šamarica körzetében állította fel főhadiszállását.
Glina
A glinai szárazföldi offenzívát a lázadó egységek egyetlen katonája indította meg, akinek a feladata egy a rendőrséghez közeli területről a JNA páncélozott járművére való tüzelés volt. Ennek az áltámadásnak a szerepe az volt, hogy elhitesse a jármű személyzetével, hogy a horvát rendőrség lőtt rájuk, és a rendőrőrsre való tüzelésre késztesse őket. A lövöldöző szerbet a rendőrség is észlelte, és az állomásról rálőttek, amelyre viszont a JNA is válaszolt. A JNA egy ezredese a helyszínen ezután azzal fenyegetőzött, hogy erőszakot alkalmaz a szerb lázadókkal szemben, hacsak el nem hagyják a helyszínt. A Vasiljkovićtyal folytatott konzultációt követően a SAO Krajina erői továbbindultak Viduševac felé, ahol számos polgári épületre, köztük egy iskolára és egy templomra lőttek, majd megfordultak, hogy más irányból közelítsék meg a rendőrséget. Az aknavetőtűzzel támogatott támadás egészen másnapig tartott. A rendőrőrsöt július 27-én 11 óra 8 perckor elfoglalták. Az SAO Krajina katonai jelentései szerint a harcokban 27 horvát katona és rendőr vesztette életét. Horvát források két rendőr haláláról és két másik megsebesüléséről, valamint két civil haláláról, köztük egy mesterlövészek által megölt német újságíróról számoltak be. A meggyilkolt újságíró, Egon Scotland, a Süddeutsche Zeitung riportere egy jól megjelölt autóban egy riportertársával hagyta el Glinát, amikor életveszélyesen megsebesült. Ugyanez a forrás azt jelzi, hogy a megmaradt horvát rendőröknek sikerült kivonulniuk Glinából Viduševacba.
Harcok az Una völgyében Az Una menti horvát falvak elleni támadást a terület egy órás aknavetős bombázása előzte meg. Az akció, melynek során több mint 250 lövést adtak le, július 26-án 10:00-kor kezdődött, majd a gyalogság előrenyomulása követte. A támadó erő 50 fős knini különleges alakulatból, 50 rendőrből és 700 katonából állt. A JNA becslése szerint a Strugától Kozibrodig terjedő területen körülbelül 240–280 horvát rendőr és nemzeti gárdista tartózkodott. A SAO Krajina terve alapján a Braco Orlović vezette zászlóalj Dvorból Zamlača falun keresztül észak felé haladt, hogy megközelítse Struga falut. Miután megérkezett, meg kellett őriznie pozícióját, és lehetőség szerint fokozatosan kellett előre nyomulnia. A horvát védőerőkkel szembeni létszámfölény kialakítására további erőket vetettek be. A Nikola Sundać vezette különleges alakulat, amelyet behívott hadkötelesekkel erősítettek meg, feladata volt, hogy megkerülje Strugát, és az Unčani és Struga község közötti út mentén megakadályozza a forgalmat, így megakadályozva minden hozzáférést Kozibrod irányából. Egy másik, Željko Sanader vezette különleges alakulat feladata volt Kozibrod felé haladva Volinja és Kuljani falvak elfoglalása, míg a támadóerőhöz tartozó második, Mićo Popović vezette zászlóalj Divuša, Golubovac Divuški és Kozibrod közelében állomásozó horvát csapatokat támadott.
Miután Orlović zászlóalja behatolt a védtelen Zamlača faluba, a szerb lázadók egyik házról a másikra támadva feldúlták az otthonokat, és az ott talált civileket a főútra kényszerítették. A faluban mintegy 50 civilt fogtak el, majd élőpajzsot alkotva egy katonai jármű előtt hajtották őket Struga felé. 13:00-ra a Dvor és Kozibrod közötti előrenyomulásra kijelölt összes egység, kivéve a Sundać által irányított szakaszt elérte kitűzött céljait. 14:30-kor megkezdődött a Struga elleni támadás. A Strugát védő horvát erők nem tudtak arról, mi történt Zamlačán. Amikor a SAO Krajina hadereje elérte Strugát, az élőpajzs miatt a védők haboztak rájuk lőni. Ennek következtében három horvát rendőrt, akik egy házban védekeztek körülzárták, majd elfogták. Fogvatartóik lefegyverezték őket, futást parancsoltak nekik, majd megölték őket. A horvát csapatok nem tudták, hogyan kezeljék a helyzetet, ezért kivonultak a falu déli részéből. Az élőpajzs által védett egység nagyon lassan mozgott, és hat órába telt, mire Zamlačából Struga központjába érkezett.