Jurij Mihajlovics Poljakov szovjet, orosz író, költő, drámaíró, forgatókönyvíró és közéleti személyiség, a Színjátszók Országos Szövetségének elnöke, a Literaturnaja Gazeta szerkesztőbizottságának elnöke ig. 2021, a Literaturnaya Gazeta főszerkesztője (2001-2017).
Életrajza 1954. november 12-én született Moszkvában, munkáscsaládban. Apa - Poljakov Mihail Timofejevics, villanyszerelő; anya - Poljakova Lidia Iljinicsna, a moszkvai margaringyár technológusa.
Poljakov képességeit először I. A. Osokina iskolai irodalomtanár tárta fel. A Moszkvai Regionális Pedagógiai Intézet Orosz Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett diplomát.A Moszkvai Állami Regionális Egyetem egy felsőoktatási intézmény Moszkvában és a moszkvai régióban. 1931-ben alapították. 1957-től 1991-ig - az N. K. Krupszkaja nevét viselő Moszkvai Regionális Pedagógiai Intézet. A gimnáziumban tanárként kezdett dolgozni. Alkotói útját költészettel kezdte (L. N. VasziljevaLarisza Nyikolajevna Vasziljeva (1935. november 23., Harkov – 2018. február 27., Lobnya) - szovjet és orosz költőnő, prózaíró és drámaíró, filológus. költőnő szemináriuma).
Még iskolás korában kezdett el verseket írni, majd 1973-tól az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Moszkvai Írószervezet Moszkvai Városi BizottságánakAz SZKP városi bizottsága. Irodalmi Stúdiójában tanult. Részt vett V. V. SikorskyVadim Vitalijevics Szikorszkij (1922-2012) - orosz szovjet prózaíró és költő, műfordító. költő szemináriumán. Poljakov első költeménye 1974-ben jelent meg a Moszkovszkij Komszomolec újságban,A Moszkovszkij Komszomolec egy szovjet és orosz társadalmi-politikai napilap. három évvel később az újság nagy válogatást közölt a versekből. Az intézet elvégzése után Poljakov rövid ideig tanított a Dolgozók Ifjúsági Iskolájában. 1976-1977-ben a GSVG-nélA németországi szovjet erők csoportja (GSVG; németül Gruppe der Sowjetischen Streitkräfte in Deutschland) az NDK-ban állomásozó Szovjet fegyveres erők hadműveleti-stratégiai alakulata (csoportja). szolgált a CAY 2S3 "Akacija" Önjáró löveg rakodójaként, majd a divíziós újság szerkesztőjeként.
A katonai szolgálat után a Komszomol Bauman kerületi bizottságának iskolai osztályán kezdett dolgozni. Egy évvel később a Moscow Writer újsághoz került, ahol 1986-ig dolgozott, egy tudósítóból lett a főszerkesztő. 1979 óta dolgozik együtt a Literaturnaya Gazetával. 1979-ben jelent meg az első verseskötet „Érkezési idő” címmel, 1981-ben pedig a második „Beszélgetés egy baráttal” címmel.
A „Сто дней до приказа” (Száz nappal a parancs előtt) és a „ЧП районного масштаба” (Regionális vészhelyzet) című regények nagy népszerűséget hoztak az író számára - az 1980-as évek legelején írtak, csak a peresztrojka kezdetével jelentek meg: 1985 januárjában a „Юность” magazin megjelentette „Vészhelyzet”-et, két évvel később pedig – a „Száz nappal a parancs előtt”. Hamarosan leforgatták a "Regionális vészhelyzet" című történetet, majd más művek alapján filmeket adtak ki. Poljakov a modern társadalom életével kapcsolatos filozófiai megfigyeléseit tükrözte a „Демгородок” (Demagrád), „Апофегей”, „Козлёнок в молоке” (Gödölye tejben) című könyvekben. Az író egyik leglenyűgözőbb dolga a kalandos szerelmi nyomozós történet, a "Небо падших" (Bukottak égboltja), amely arról szól, hogy milyen kegyetlen árat kell fizetni az élet új urainak szupergyors sikeréért és mesés gazdagodásáért. A Грибной царь (Gombakirály) (2005) című regényből több mint 130 000 példány jelent meg, tele friss aforizmákkal és maró szatírákkal a középkorú felsővezetők szellemi, erkölcsi, családi és szexuális dobásairól.
1981-ben Poljakov megvédte Ph.D. disszertációját a következő témában: „Georgij Szuvorov költő-harcos (A frontvonal költészetének történetéről)”, és doktorált filológiából. Ugyanebben az évben felvették a Szovjetunió Írószövetségébe.Союз писателей СССР — A Szovjetunió Írószövetsége a Szovjetunió hivatásos íróinak szervezete. Ezt követően orosz nyelv és irodalom tanárként dolgozott.
2001. április 19-e óta a Literaturnaja Gazeta (Литературной газеты) főszerkesztője, az újság történetében a 31.
A 2000-es években újságírói esszék-pamfletsorozatot adott ki: „A Kreml csendje” és mások («Молчание кремлят» и других) az irodalom szerepéről a reform utáni orosz társadalom életében, az írókonformizmusról és az irodalmi folyamat manipulálásának eszközeiről.
A kritikusok Poljakovot a „groteszk realizmus”A realizmus egy olyan irányzat az irodalomban és a művészetben, amely a valóságot jellemző vonásaiban hűen reprodukálja, dominanciája a romantika korszakát követte és megelőzte a szimbolizmust. műfajának vezetőjeként emelik ki, a korszakok ütközetére jellemző történelmi visszatekintésben; jegyezzük meg Poljakov műveinek eredeti és mindig felismerhető nyelvezetét, tele allegóriákkal és metaforákkal, elegáns erotikaleírásokkal, finom iróniával telítve, észrevétlenül lírává válva. Az író regényeiben és történeteiben, amelyek töredékei újságírói jellegűek, az orosz alkotó értelmiség életének szatirikus képe élénken jelenik meg.
2012-ben jelent meg a „Убегающий от любви” (Menekülés a szerelem elől) című gyűjtemény, amely korai és új történeteket is tartalmazott Poljakovtól, aki továbbra is egy sikeres orosz értelmiségi, gyakran sikeres vállalkozó pszichológiáját tanulmányozza, aki önmagát keresi, az író eredeti kifejezése szerint a „kezdeti” életet.
Poljakov műveit közeli és távoli országok számos nyelvére lefordították. Prózája szerepel a modern orosz irodalom iskolai és egyetemi kurzusain.
Szerzői műsorokat vezetett a televízióban: Családi csatorna, Költészet, Egy szót sem a politikáról (Összoroszországi Állami Televízió és Rádióműsorszolgáltató Orosz Egyetemek), Gondolkozzunk együtt, Szemben a várossal, 2010 októberétől 2012 júniusáig a "Kontextus" utolsó műsorának házigazdája volt a "Russia-Culture" tévécsatornán.
2012 februárjában felkerült Vlagyimir Putyin orosz elnökjelölt meghatalmazotti listájára. Döntését motiválva megjegyezte: "Putyin bizalmasa lettem, abban a hitben, hogy megkezdte Jelcin katasztrofális politikájának revízióját".
2015 decemberében Poljakov politikai pozíciója és a 2013–2014-es ukrán eseményekkel kapcsolatos nézetei miatt felkerült az Ukrajna területén „persona non grata” orosz állampolgárok feketelistájára.
Vlagyimir Medinszkij orosz kulturális miniszter "A fal" (Стена) című könyve alapján készült színházi előadás szerzője. Az előadás premierjét 2017-re tervezték a Moszkvai Gorkij Művészeti Színház színpadán.
2017 augusztusa óta Poljakov már nem főszerkesztője a Literaturnaja Gazeta-nak, azonban továbbra is a szerkesztőbizottság elnöke maradt.
2018 januárjában Vlagyimir Putyin bizalmasa lett a 2018. március 18-i elnökválasztáson.ЦИК зарегистрировал 259 доверенных лиц Путина на выборах президента ТАСС, 12.01.2018 2018. november 20-án rotáció eredményeként kilépett az Orosz Föderáció Kulturális és Művészeti Elnöke mellett működő Tanácsból.
Ukrajna 2022-es orosz inváziója után Poljakov demonstratívan nyilvánosan támogatta az orosz kormányt. 2022 márciusában fellebbezést írt alá Oroszország Ukrajna elleni inváziója támogatására.
2024-ben szakértőként tevékenykedett Arkagyij Mamontov „Külföldi ügynökök” című dokumentumfilmjében, amelyet az „Россия-24” állami tévécsatorna sugárzott 2024 áprilisában.
Alkotószövetségekben és közszervezetekben Poljakov az Írószövetség és a Moszkvai Újságírók Szövetségének tagja. Az Orosz Föderáció Kulturális és Művészeti Elnöke melletti Tanács tagja, a Nemzetközi Irodalmi Alap, a Nemzetközi Irodalmi Alap elnökségének társelnöke, az Orosz Könyvtárak Fejlesztését Segítő Nyilvános Bizottság tagja.
2005–2009-ben a civil társadalmi intézmények fejlesztésével és az emberi jogokkal foglalkozó elnöki tanács tagja volt. 2013-ig az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma alá tartozó Köztanács tagja volt, a Tanács alelnöke volt. 2013 óta az Orosz Könyvtári Szövetség tiszteletbeli tagja. 2016 óta - az Orosz Föderáció Kulturális Minisztériuma alá tartozó Köztanács elnöke. 2018 óta – a Színjátszók Országos Szövetségének elnöke. 2019 óta az Állami Duma Kulturális Bizottsága mellett működő Köztanács tagja.
Családja Feleség - Poljakova (szül. Posztaljuk) Natalija Ivanovna, programozó. Hrunicsev Ivan Makarovich Posztaljuk, egy frontkatona lánya, aki a Hrunyicsev Gépgyárban dolgozott. Lánya - Poljakova Alina Jurijevna, filológus. Unokák - Jegor Makszimovics Seljudjakov, Ljubov Makszimovna Seljudjakova.
A család Peredelkinóban él.
Művei
Filmek Poljakov művei alapján
Ezenkívül Jurij Poljakov epizódszerepeket játszott a „Козлёнок в молоке” és az „Апофегей” filmekben.
Magyarul Gödölye tejben (Козлёнок в молоке) – Helikon, Budapest, 2011 · · fordította: Goretity József Szökni szeretnék (Замыслил я побег) – Helikon, Budapest, 2012 · · fordította: Goretity József Bukottak égboltja (Небо падших) – Helikon, Budapest, 2015 · · fordította: Goretity József Demagrád (Демгородок) – Helikon, Budapest, 2017 · · fordította: Goretity József
Jegyzetek
Fordítás
További információk Honlapja
Kategória:1954-ben született személyek Kategória:Orosz forgatókönyvírók Kategória:Moszkvaiak Kategória:Orosz írók Kategória:Szovjet írók Kategória:20. századi költők, írók Kategória:21. századi költők, írók Kategória:Élő személyek