Az epicanthus-redő (vagy epicanthus, belső szemredő, köznyelvben: mongolredő, latinul: Plica palpebronasalis) a felső szemhéj bőrredője, amely a belső szemszögletet (medialis canthus) fedi. A fedettség jellege és mértéke azonban változó, és a vonatkozó szakirodalomban előfordul részleges vagy csekély epicanthusként is. Kialakulásához számos tényező hozzájárul, beleértve a származást, az életkort és bizonyos egészségügyi állapotokat.

Az epicanthus-redő elsődleges oka a szem körüli izom hipertrófiája a szemüreg fasciája előtti részen.

252px|bélyegkép|Az epicanthus a képen bekarikázva

Megjelenési formái és típusai Epicanthus supraciliaris: a homloktól lefelé, a könnyzacskó felé kanyarodva fut. Epicanthus palpebralis: a felső pillaváz (tarsus) felett kezdődik és az alsó szemhéjperemig ér. Epicanthus tarsalis: a felső szemhéj ráncánál ered, és a belső szemzug közelében beleolvad a bőrbe. Ez a típus a leggyakrabban a kelet-ázsiaiaknál fordul elő. Epicanthus inversus: az alsó szemhéj bőrétől a medialis canthus fölött indul és a felső szemhéjig ér.Nguyen, M.Q.; Hsu, P.W.; Dinh, T.A. (2009) Asian Blepharoplasty, Semin Plast Surg. 2009 Aug; 23(3), pp. 185–197 doi: 10.1055/s-0029-1224798, p. 189

Elterjedtsége a világon Leggyakoribb populációk Az belső szemredő legnagyobb gyakorisággal ezeknél a népeknél, népcsoportokban vagy etnikumokban fordul elő: kelet-ázsiaiak, délkelet-ázsiaiak, közép-ázsiaiak, észak-ázsiaiak, polinéziaiak, mikronéziaiak, amerikai kontinens őslakosai, számik, egyes afrikai népek (különösen a koiszánok és niloták körében). A dél-ázsiaiak közül a nepáliak és bhutániak között nagyon magas gyakorisággal fordul elő. Gyakran megtalálható még északkelet-indiaiak, a kirati nép és egyes kelet-indiai adivasi törzseknék is.

Egyes populációkban ez a tulajdonság szinte általános, különösen a kelet-ázsiaiak és a délkelet-ázsiaiak körében, ahol a felnőttek többsége, egyes becslések szerint akár 90%-a, rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.Lee, Y.; Lee, E.; Park, W.J. (2000): Anchor epicanthoplasty combined with outfold type double eyelidplasty for Asians: do we have to make an additional scar to correct the Asian epicanthal fold? Plast. Reconstr. Surg. 105:1872–1880 Japánban és Dél-Koreában ez az arány körülbelül 70%, míg 30%-nak dupla szemhéja van. https://digitalchosun.dizzo.com/site/data/html_dir/2016/01/15/2016011512520.htmlhttps://repository.dl.itc.u-tokyo.ac.jp/records/9101#.Y1Tts6TlIzQ

Populációk, ahol ritkább Az epicanthus ezekben a populációkban is előfordul, jóval kisebb gyakorisággal: Európaiak (skandinávok, angolok, írek, magyarok, oroszok, lengyelek, lettek, litvánok, finnek és észtek), zsidók, dél-ázsiaiak (bengáliak, szingalézek).

Szubjektív észlelése thumb|Jens Byggmark svéd síversenyző, belső szemredővel a bal szemén|alt= A redő fejlettségi foka személyek között nagymértékben változik, és jelenlétének vagy hiányának felfedezése gyakran szubjektív, hiszen ez a tulajdonság előfordulásának mértékétől függ a megfigyelő környezetében. Habár gyakorisága változó, de a világ minden táján lehet vele találkozni. Ezért vitatható fenotípusos markerként való használata a biológiai populációk meghatározására.

Lehetséges evolúciós okai Az epicanthus-redő kialakulása gyakran jár együtt a szemgolyó körüli nagyobb mértékű zsírlerakódással. Az elmélet szerint a zsírszövet nagyobb szigetelést biztosít a szem- és az arcüregek számára a hideg, különösen a fagyos szél hatásaival szemben, és a hideg éghajlathoz való alkalmazkodást segíti. Azt is feltételezték, hogy maga a redő bizonyos fokú védelmet nyújthat a hóvakság ellen. Bár a délkelet-ázsiai népeknél való megjelenése összefüggésbe hozható a hideghez alkalmazkodott ősöktől való leszármazáshoz, a számos afrikai népnél való előfordulása azonban nem magyarázható így. Ezekben az esetekben azzal hozható összefüggésbe, hogy a sivatagi és félsivatagi területeken a szemet védi a magas UV-sugárzástól.

Az szemredő pontos funkciója és eredete továbbra is ismeretlen. A tudományos magyarázatok között szerepel a véletlenszerű variáció és szelekció (feltehetően szexuális szelekció), vagy a sivatagi környezethez és/vagy a magasan fekvő területeken, például a Himalájában található magas ultraibolya fényhez való alkalmazkodás.

thumb|A koikoik, a szanok és néhány más afrikai nép körében gyakori a epicanthus előfordulása Dr. Frank Poirier, az Ohiói Állami Egyetem fizikai antropológusa arra a következtetésre jutott, hogy az epicanthus-redő kifejlődésének oka a zord hideghez vagy a trópusi környezethez való alkalmazkodás lehet. Úgy gondolja azonban, hogy egyik magyarázat sem elegendő a kelet- és délkelet-ázsiai előfordulások megmagyarázására, és megjegyzi, hogy a redő ír és afrikai népeknél is megfigyelhető. Az epikantikus redőt pleiotrópiának tulajdonítja, olyan géneknek amelyek egyszerre egynél több tulajdonságot szabályoznak. Az epicanthus-redők eredetére nem kínált magyarázatot.

Más okok Életkor

A legtöbb magzat három-hat hónapos magzati kor után már elveszíti az belső szemredőit. Az epicanthus-redők bármilyen etnikai háttérrel rendelkező kisgyermek korai fejlődési szakaszaiban láthatóak, különösen mielőtt az orrnyereg teljesen kifejlődne.

Egészségügyi okok Az epicanthus-redő gyakran az egyik jele lehet veleszületett fejlődési rendellenességeknek.

A 21-es triszómiás típusú Down-szindrómások körülbelül 60%-ánál fordul elő látványosan. Olykor megjelenik a Zellweger-szindróma és a Noonan-szindróma jeleként. Gyakran összefüggésbe hozható olyan rendellenességekkel, amelyek során az orrnyereg nem emelkedik ki, annak kifejletlensége miatt. Pham, V. (2010). COMMON OTOLARYNGOLOGICAL CONGENITAL ABNORMALITIES. UTMB, Dept. of Otolaryngology. Előfordulhat ezekben az állapotokban is: magzati alkoholszindróma, fenilketonuria, Turner-szindróma.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Szem Kategória:Kültakaró