Elizabeth Bishop (Worcester, 1911. február 8. – Boston, 1979. október 6.) amerikai költő és novellaíró. 1949-től 1950-ig a Kongresszusi Könyvtár költészeti tanácsadója volt, 1956-ban Pulitzer-díjas költészeti, 1970-ben a Nemzeti Könyvdíjas, 1976-ban pedig a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj kitüntetettje. Dwight GarnerDwight Garner (1965) amerikai újságíró, a The New York Times szerkesztője. 2018-ban azzal érvelt, hogy talán "a 20. század legtisztábban tehetséges költője".
Fiatalkora A massachusettsi Worcesterben született William Thomas és Gertrude May (Bulmer) Bishop egyetlen gyermekeként. Miután sikeres építőmester édesapja nyolc hónapos korában meghalt, Bishop édesanyja elmebeteg lett, és 1916-ban intézetbe került. (Bishop később „A faluban” című novellájában ír majd édesanyja küzdelmeinek idejéről.)"Elizabeth Bishop, The Art of Poetry No. 27" Interview in The Paris Review Summer 1981 No. 80 Kisgyermekkorában gyakorlatilag árván maradt, anyai nagyszüleinél élt egy farmon Great Village-benA Great Village egy körülbelül 500 fős vidéki közösség Colchester megyében, Új-Skóciában., Új-Skóciában, erre az időszakra utalt írásában. Bishop édesanyja 1934-ben bekövetkezett haláláig egy bolondokházában maradt, és soha nem találkoztak újra.
Később, gyermekkorában Bishop apai családja felügyeleti jogot kapott. Elvették a nagyszülei gondozásából, és apja gazdagabb családjához költözött a massachusettsi Worcesterbe. Bishop azonban boldogtalan volt ott és az anyai nagyszüleitől való elszakadás magányossá tette. Míg Worcesterben élt, krónikus asztmája lett, amitől élete végéig szenvedett. Worcesterben eltöltött idejét röviden az „In The Waiting Room” (A váróteremben) című költemény írja le. 1918-ban a nagyszülei, miután rájöttek, hogy Bishop nem boldog, elküldték anyja legidősebb nővéréhez, Maude Bulmer Shepherdsonhoz és férjéhez, George-hoz. A Bishopök fizettek Maude-nak, hogy elszállásolja és nevelje unokájukat. A Shepherdson család egy egy elszegényedett bérházban élt Revere-benRevere egy város Suffolk megyében, Massachusetts államban, körülbelül 8 km-re Boston belvárosától., Massachusetts államban, ahol főleg ír és olasz bevándorlók laktak. A család később jobb körülmények közé költözött a massachusettsi Cliftondale-beSaugus egy város Essex megyében.. Bishop nagynénje ismertette meg viktoriánus írók műveivel, köztük Alfred, Lord Tennyson, Thomas Carlyle, Robert Browning és Elizabeth Barrett Browning műveivel.
Bishop gyermekkorában nagyon beteg volt, és ennek következtében nagyon kevés formális iskolai végzettséget kapott, amíg a Saugus Gimnáziumba nem járt első évében. Másodéves korára felvették a massachusettsi naticki Walnut Hill Schoolba, de lemaradt az oltásáról, és így nem engedték be. Ehelyett az évet a Shore Country Day Schoolban töltötte Beverlyben, Massachusettsben. Bishop ezután a Walnut Hill Schoolban zenét tanult. Az iskolában első verseit barátnője, Frani Blough publikálta egy diáklapban. Aztán 1929 őszén, nem sokkal a tőzsdei összeomlás előtt beiratkozott a New York állambeli Poughkeepsie-i Vassar College-ba, és azt tervezte, hogy zeneszerző lesz. Az előadási drukk miatt felhagyott a zenével és angolra váltott, ahol 16. és 17. századi irodalomról és a regényről szóló tanfolyamokon vett részt. Bishop felső évében publikálta munkáját a (kaliforniai székhelyű) The Magazine-ban. 1933-ban Mary McCarthyMary Therese McCarthy (1912. június 21. – 1989. október 25.) amerikai regényíró, kritikus és politikai aktivista. írónővel (egy évvel idősebb), Margaret Millerrel, valamint Eunice és Eleanor ClarkEleanor Clark (1913-1996) amerikai író. nővérekkel társalapítója volt a Con Spirito című lázadó irodalmi folyóiratnak Vassarban. Bisoph Vassarban végzett 1934-ben.
Befolyások
Bishopra nagy hatással volt Marianne MooreMarianne Craig Moore (1887. november 15. – 1972. február 5.) amerikai modernista költő, kritikus, műfordító és szerkesztő. Költészete formai újításairól, precíz dikciójáról, iróniájáról és szellemességéről ismert. költő,Kalstone, David. Becoming a Poet: Elizabeth Bishop with Marianne Moore and Robert Lowell. University of Michigan Press (2001): 4. In an early letter to Moore, Bishop wrote: "[W]hen I began to read your poetry at college I think it immediately opened up my eyes to the possibility of the subject-matter I could use and might never have thought of using if it hadn't been for you.—(I might not have written any poems at all, I suppose.) I think my approach is so much vaguer and less defined and certainly more old-fashioned—sometimes I'm amazed at people's comparing me to you when all I'm doing is some kind of blank verse—can't they see how different it is? But they can't apparently." akinek 1934-ben egy vassari könyvtáros mutatta be. Moore élénken érdeklődött Bishop munkája iránt, és egy ponton Moore lebeszélte Bishopot a Cornell Medical Schoolról, ahol Bishop rövid időre beiratkozott, miután Vassar-diplomája után New Yorkba költözött. Moore Bishop írására gyakorolt hatásával kapcsolatban, Bishop barátja és Vassar-társa, az író, Mary McCarthy kijelentette: "Bizonyára vannak hasonlóságok Bishop és Marianne Moore között: a tapasztalat bizonyos részeinek közeli mikroszkópos vizsgálata. [Azonban] úgy gondolom, hogy van valami kissé túlságosan alázatos Marianne Moore-ral kapcsolatban, és nincs semmi méltatlanság Elizabeth Bishop-al kapcsolatban.”Voices and Visions Series. Elizabeth Bishop episode. New York Center for Visual History: New York, 1988. Moore segített Bishopnak először megjelentetnie néhány versét a Trial Balances című antológiában, amelyben ismert költők ismeretlen, fiatalabb költők munkásságát mutatták be.
Négy év telt el, mire Bishop "Dear Miss Moore"-t ""Dear Marianne"-nak szólította, és csak azután az idősebb költő meghívására. A két nő közötti barátság, amelyet egy kiterjedt levelezésBishop, Elizabeth. One Art; Letters. New York: Farrar, Straus and Giroux (1995) emlékezett meg, Moore 1972-es haláláig tartott. Bishop "At the Fishhouses" (1955) című műve több szinten is utal Moore 1924-es, "A Grave" című versére.<ref>Stewart, Susan (2002) Poetry and the Fate of the Senses'.' University of Chicago Press 141, 357 fn. 78 and fn. 79).</ref>
1947-ben Randall JarrellRandall Jarrell (1914. május 6. – 1965. október 14.) amerikai költő, irodalomkritikus, meseíró, esszéista és regényíró. mutatta be Robert LowellnekRobert Traill Spence Lowell IV (1917. március 1. – 1977. szeptember 12.) amerikai költő., és nagyszerű barátok lettek, főleg írásbeli levelezésük révén, egészen Lowell 1977-es haláláig. Halála után ezt írta: "barátságunk, amelyet gyakran életben tartottak éveken keresztül. A csak betűkkel való elválasztásról, állandó és ragaszkodó maradt, és mindig mélységesen hálás leszek érte."Bishop, Elizabeth. Poems, Prose, and Letters. New York: Library of America, 2008. 733. Egymás költészetére is hatással voltak. Lowell idézte Bishop hatását „Skunk Hour” című költeményére, amelyről azt mondta: „Miss Bishop „The Armadillo” című költeménye alapján készült.”Lowell, Robert (2003) Collected Poems New York: Farrar, Straus, and Giroux, p. 1046. A „The Scream” (Sikoly) című verse is „a Bishop történetéből származik”.Lowell, Robert. (2003) Collected Poems New York: Farrar, Straus, and Giroux p326. "North Haven". az egyik utolsó verse, amelyet életében publikált, Lowell emlékére írt 1978-ban.
Utazások Bishop kora felnőttkorától kezdve önálló jövedelemmel rendelkezett, az elhunyt apjától kapott örökség eredményeként, amely csak élete végéig fogyott el. Ez a jövedelem lehetővé tette számára, hogy széles körben utazhasson, bár olcsón, anélkül, hogy aggódnia kellene a foglalkoztatás miatt, és számos városban és országban élhetett, amelyeket versei ismertetnek."Elizabeth Bishop", poets.org, Retrieved April 25, 2008 Gyakran írt az utazás iránti szeretetéről olyan versekben, mint a "Questions of Travel" és a "Over 2000 Illustrations and a Complete Concordance". Az 1930-as évek közepén több évig Franciaországban élt egy vassari barátjával, Louise Crane-nelLouise Crane (1913. november 11. – 1997. október 20.) kiemelkedő amerikai filantróp., aki papírgyártó örökösnő volt.
1938-ban ők ketten vettek egy házat a White Street 624. szám alatt a floridai Key Westben. Ott élve Bishop megismerkedett Pauline PfeifferPauline Marie Pfeiffer (1895. július 22. – 1951. október 1.) amerikai újságírónő, Ernest Hemingway író második felesége. Hemingway-vel, aki 1940-ben vált el Ernest Hemingwaytől.
Később a Frances Street 611. szám alatti lakásban élt.
1949 és 1950 között a Kongresszusi Könyvtár költészeti tanácsadója volt, és a Bertha Looker's Boardinghouse-ban, 1312 30th Street Northwest, Washington, D.C., Georgetownban élt.
Miután 1951-ben jelentős (2500 USD) utazási ösztöndíjat kapott a Bryn Mawr College-tól, Bishop elindult, hogy megkerülje Dél-Amerikát. Az év novemberében Brazíliába Santosba érkezve Bishop két hetet várt, de 15 évig maradt. Petrópolisban élt Lota (Maria Carlota) de Macedo SoaresMaria Carlota "Lota" Costallat de Macedo Soares (1910. március 16. – 1967. szeptember 25.) jó kapcsolatokkal rendelkező brazil nő volt, aki jól ismert tájtervező és építész lett. építésznél, aki prominens és tekintélyes politikai családból származott. "The Love of Her Life". June 2002 The New York Times review of Rare and Commonplace Flowers: The Story of Elizabeth Bishop and Lota de Macedo Soares. Retrieved April 25, 2008 Bár Bishop nem árult el részleteket Soares-szel való románcáról, kapcsolatuk nagy részét Bishop Samuel Ashley BrownnalSamuel Ashley Brown (1923. december 19. – 2011. június 24.) a Dél-Karolinai Egyetem emeritus professzora volt, aki angolt és összehasonlító irodalmat tanított. folytatott kiterjedt levelezése dokumentálta. A kapcsolat azonban a későbbi években megromlott, ingataggá és viharossá vált, amelyet depressziós rohamok, dührohamok és alkoholizmus jellemeztek.Bishop Biography Retrieved April 25, 2008 A kapcsolatot a 2013-as Reaching for the Moon című film mutatja be.Ritka virágok (film)
Brazíliában töltött ideje alatt Bishop egyre jobban érdeklődött az ország irodalma iránt.Schwartz and Estess (1983) p. 236 Brazíliai költők, köztük João Cabral de Melo Neto és Carlos Drummond de Andrade hatással voltak rá, és munkáikat angolra fordította. Andrade-dal kapcsolatban azt mondta: "Egyáltalán nem ismertem őt. Állítólag nagyon félénk. Én nagyon félénknek. Egyszer találkoztunk – a járdán éjjel. Épp most jöttünk ki ugyanabban az étteremben, és udvariasan kezet csókolt nekem, amikor bemutatkoztunk."Schwartz and Estess (1983) p329 Miután Soares 1967-ben öngyilkos lett, Bishop több időt töltött az Egyesült Államokban.Poetry Foundation profileOliveira, Carmen (2002) Rare and Commonplace Flowers: The Story of Elizabeth Bishop and Lota de Macedo Soares, Rutgers University Press,
Publikációi és díjai Egy jelentős amerikai költő számára Bishop nagyon szűkösen publikált. Első könyve, North & South, 1946-ban jelent meg először, és elnyerte a Houghton Mifflin-díjat a költészetért. Ez a könyv olyan fontos verseket tartalmazott, mint a "The Man-Moth" és a "The Fish". De csak kilenc évvel később publikált egy folytatást. A Poems: North & South—A Cold Spring című kötet, amelyet először 1955-ben adtak ki, tartalmazta első könyvét, valamint azt a 18 új verset, amelyek az új „Cold Spring” részt alkották. Bishop 1956-ban elnyerte a Pulitzer-díjat ezért a könyvért.