Frey Ernő (Vágszerdahely, 1873. január 10. – Budapest, Terézváros, 1937. szeptember 21.) ideggyógyász, egyetemi magántanár, kórházi főorvos.
Életpályája Frey Ignác (1832–1921) és Pollák Sarolta (1837–1913) fiaként született szegény sorsú zsidó családban. Orvosi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte (1892–1897). 1896 augusztusában a II. Kórbonctani és Kórszövettani Intézet mellé egy évre díjazatlan gyakornokká választották.Hivatalos Közlöny, 1896. augusztus 15. (4. évfolyam, 16. szám) A következő év szeptemberében újabb egy évre kapott kinevezést.Hivatalos Közlöny, 1899. szeptember 1. (5. évfolyam, 17. szám) Ezt követően Bécsben, Párizsban és Münchenben képezte tovább magát. Hazatérését követően a Budapesti Tudományegyetem Agyszövettani Intézetében dolgozott. 1911-ben kinevezték a székesfővárosi Erzsébet-szegényházi Kórház ideg- és elmeosztályának rendelőfőorvosává, majd 1914-ben az I. osztályának főorvosává. 1936 októberében a kórház igazgató-főorvosává választották.Pesti Hírlap, 1936. október 28. (58. évfolyam, 247. szám) Kevéssel halála előtt nyugdíjazták, mert elérte a korhatárt, de magánbetegeivel élete utolsó napjaiig foglalkozott.Budapesti Orvosi Újság, 1911. október 19. (9. évfolyam, 42. szám) Az első világháború idején a budapesti 16. sz. helyőrségi kórházban szolgált, ahol az ideg- és elmeosztály vezetője volt. Az 1915–1916. tanévben Az agybántalmak kórtana és kórboncolástana című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. A MÁV Kórház orvosi tanácsadója, az Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának előbb titkára és utána alelnöke is volt. A Park Szanatóriumban hunyt el vakbéloperáció után jelentkező szívgyengeség következtében.
Felesége Bruckner Margit (1890–?), Bruckner Márk Fülöp és Bruckner Éva lánya, akit 1920. július 4-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül. Két gyermekük született.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.
Művei Adatok a posthemiplegiás mozgási rendellenességeket előidéző laesiók localisatiójához. (Magyar Orvosi Archivum, 1904, 4.) A glycerophosphatok therapeutikus értékéről. (Budapest Orvosi Ujsag, 1906, 7.) A Wassermann-reactio értéke a tabes diagnosisában. (Orvosi Újság, 1910, 14.) Az enesol hatása a metalueses idegbetegségekre és a Wassermann-reactióra. (Orvosi Újság, 1911, 31.) Angulusdaganatot utánzó nyúltvelő-tuberculum esete. (Orvosi Hetilap, 1914, 8.) Kórszövettani és klinikai adatok az Alzheimer-féle betegséghez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1915, 33. kötet) A tabes és paralysis pathogenesisének és gyógykezelésének mai állása. (Budapesti Orvosi Ujság, 1923, 2–3.)
Díjai, elismerései Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1918)
Jegyzetek
Források Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
További információk
Kategória:Magyar ideggyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1873-ban született személyek Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek