Jakob Minor (Bécs, 1855. április 15. — Bécs, 1912. október 7.) osztrák irodalomtörténész.
Munkássága
Előbb a milánói, majd 1884-től a bécsi egyetem német irodalomtörténet-tanára volt egészen haláláig. Műveit pozitivista szemléletmódban írta, a német romantika, a sorstragédia műfaja és a német verselés voltak legfőbb kutatási területei. Tanítványai között számos magyar is akadt, akiknek nagy részével később is összeköttetésben maradt. A magyar tudományos világgal való jó viszonyának tanúsága az a tanulmánya, amelyet a Heinrich-albumba írt, Heinrich Gusztáv egyetemi tanárságának jubileuma alkalmából. Végrendeletében egyebek között tízezer koronát hagyott alapítvány számára azzal a rendeltetéssel, hogy kamataival ötévente a közben megjelent legkiválóbb német irodalomtörténeti munkát jutalmazzák.
Főbb művei
Christian Felix Weisse (Innsbruck, 1880) Johann Georg Hamann (Frankfurt, 1881) Die Schicksalstragödie in ihren Hauptvertretern (Frankfurt, 1883) Die deutsche Literatur in Wien und Niederösterreich (Az Osztrák-magyar monarchia írásban és képben c. kiadvány I. kötetében, Wien 1886) Schiller, sein Leben und seine Werke (Berlin 1890, 2 kötet) Allerhand Sprachgrobheiten (Stuttgart, 1892) Neuhochdeutsche Metrik (1893, 2. kiadás 1902) Ferdinand von Saar (Wien, 1898) Goethes Faust I. Teil (Stuttgart 1901, 2 kötet) Grillparzer (Wien, 1903) Goethes Fragmente vom ewigen Juden (Stuttgart, 1904) Goethes Mahomet (Jena, 1907) Fritz Krastel (1908) Luftfahrten in der Literatur (1909) Studien zu Novalis (1911)
Jegyzetek
Források
Kategória:Osztrákok Kategória:Irodalomtörténészek Kategória:Bécsiek Kategória:1855-ben született személyek Kategória:1912-ben elhunyt személyek