A Medaki zseb hadművelet () a Horvát Hadsereg által 1993. szeptember 9. és 17. között végrehajtott hadművelet volt Horvátország déli-középső Lika régiójában, amely a Krajinai Szerb Köztársaság ellenőrzése alatt álló beszögellés ellen irányult, mely elérte Gospić déli külvárosát. Ezt nevezték az itt fekvő Medak faluról „Medaki zseb”nek.
A horvát offenzíva több napos harc után átmenetileg kiűzte a lázadó szerb erőket. A hadművelet azonban az ENSZ békefenntartóival (UNPROFOR) folytatott összetűzés és a helyi szerb civilek elleni súlyos horvát háborús bűnök vádja miatt a nemzetközi közvéleménnyel is konfliktust okozott. A szerbek elleni csata végeredménye ugyan a horvátok taktikai győzelmét hozta, de a horvát kormány számára komoly politikai teherré vált, és a nemzetközi politikai nyomás a korábbi tűzszüneti vonalakra való visszavonulásra kényszerítette.
ENSZ és kanadai források szerint az UNPROFOR erői és a horvát csapatok között is heves tűzpárbaj alakult ki, aminek következtében a kanadai csapatok végül elhárítottak egy horvát támadást. A csata a kanadai fegyveres erők egyik legsúlyosabb csatája volt a koreai háború óta.
Előzmények
1991 folyamán a dél-horvátországi Lika régió belsejének nagy részét elfoglalták a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) és a szerb politikai vezetés által uralt Jugoszláv Néphadsereg (JNA) erői. Likában a szerbek fennhatósága alá tartozó területen élő horvát lakosság szinte teljes egészét megölték, kiűzték vagy arra kényszerítették, hogy a horvát kormány fennhatósága alá tartozó területeken keressen menedéket, miközben a szerbek egész évben folytatták a térség központjának, Gospić városának tűzérségi lövetését, több száz polgári személy halálát okozva. Az 1992. januári szarajevói megállapodásban a felek tűzszünetről állapodtak meg, és a fegyverszüneti vonalak felügyeletére az ENSZ békefenntartó erőit (UNPROFOR) telepítették.ENSZ Biztonsági Tanács 1992. évi 743. határozata
Ennek ellenére a két oldal közötti szórványos lövöldözés és ágyúzás folytatódott. A frontvonalhoz közel fekvő Gospić többször is Krajinai Szerb Hadsereg (SVK) ágyútűzének volt kitéve. A város a Zágráb, Dalmácia és Fiume közötti kommunikációs vonalak biztosításában nagy jelentőséggel bírt. Az ágyúzások nagy része a szerbek által ellenőrzött Medak közelében fekvő Medaki zsebből történt, mely egy körülbelül négy-öt kilométer széles és öt-hat kilométer hosszú magaslati terület volt, amely Divoselo, Čitluk helységekből, Počitelj egy részéből, valamint számos kis faluból állt. A hadműveleti terület elsősorban vidéki jellegű terület volt, erdők és nyílt mezők váltakozásával. A támadás előtt meglehetősen gyengén lakott volt, mindössze mintegy 400 szerb civil lakott a területen, melyet az SVK 15. Likai Hadtestének egységei ellenőriztek.
A Medaki zseb a Déli szektorral, az Egyesült Nemzetek Védett Területeinek (UNPA) egyikével volt szomszédos, tehát nem az UNPA-ba esett, hanem közvetlenül mellette, az egyik úgynevezett „rózsaszín zónában” volt, melyet az RSK ellenőrzött, de az UNPROFOR békefenntartói járőröztek benne. Az offenzíva előtt a horvát kormányerők több, viszonylag kis léptékű támadást indítottak a lázadó szerbek által birtokolt területek visszafoglalására. Ilyen volt 1992 júniusában a Miljevci-fennsíki csata és Észak-Dalmáciaban 1993 januárjában a Maslenica hadművelet. Egyes vélemények szerint a Maslenica hadművelet és a Medaki zseb offenzíva Franjo Tuđman horvát elnök politikai lépéskényszerének a következménye volt, aki Horvátországnak a boszniai háborúba való beavatkozása után politikai nehézségekkel szembesült.Marcus Tanner, Croatia: A Nation Forged in War, 291. o. Yale University Press, 1997
Janko Bobetko horvát vezérkari főnök Gospić térségében tett látogatása során csapatával arra a következtetésre jutott, hogy a frontnak azon a részén a helyzet nem kielégítő. Különösen kritikus volt a helyzet a Velebit-hegységben, amelyet a horvát belügyminisztérium különleges rendőrségének tagjai ellenőriztek. Bobetko úgy vélte, hogy ha ezek a pozíciók gyengülnek, a szerbek félig bekerítik Gospić városát. A horvát vonalakat az ellenséges vonalak mögött tevékenykedő kisebb felderítő-szabotázscsoportok folyamatos behatolása is zaklatta, melyek során szeptember 4-én két horvát rendőrt meggyilkoltak.
Erre reagálva Markač tábornok parancsot adott egy olyan terv elkészítésére, amely megakadályozza a további behatolást a különleges rendőri alakulatok birtokában lévő területre. Amikor Bobetko tudomást szerzett erről a tervről, azt javasolta, hogy illesszék be a horvát hadsereg haditervébe. Szeptember elejétől a Gospić szélesebb területére irányuló tüzérségi támadások intenzitása is felerősödött. Bobeko ezért úgy döntött, hogy egy kisebb léptékű taktikai hadműveletet hajt végre, melynek feladata a Gospić városa körüli szerb tüzérségi állások részleges hatástalanítása, az ellenséges felderítő-szabotázscsoport divoseloi bázisának megsemmisítése, valamint a horvát frontvonal hosszának lerövidítése.
A hadművelet lefolyása Szeptember 9 – 14 A horvát offenzívában a horvát hadsereg gospići hadműveleti zónájából mintegy 2500 katona vett részt. A támadás 1993. szeptember 9-én, reggel 6 óra 10 perckor a 9. gárdadandár tüzérségi ütegeinek előkészítő tüzével kezdődött. A támadást, amelyben a horvát hadsereg 9. gárdadandárjának harckocsijai és gyalogsága megindultak bekerítő manőverként tervezték. A támadás egyik irányát a gárdadandár Gospić külvárosából Bilaj irányában történő lökése adta, míg másik lökésirányt a Horvát Belügyminisztérium különleges rendőri egysége (MUP) kommandósainak a Velebit hegységből indított támadása képezte. A MUP egységek korábban létfontosságú horvát pozíciókat ellenőriztek a Velebit-hegységben. Ezeket az erőket a Horvát Hadsereg 111. dandárja gospići és a lovinaci gyalogezredei is támogatták. A két megerősített harccsoport ugyanazon a napon 14:00 órakor Rajičevci faluban sikeresen egyesült, a Medaki zsebben bekerítve egy zászlóaljnyi szerb milícistát és számos szerb civilt. Ezt követték a felszámolási műveletek. Kétnapi harc után a horvát erők bevették Divoselót, Čitlukot és Počitelj falu egy részét. A közvetlenül Medak falu előtt húzódó új frontvonallal a Medaki zseb bejáratát teljesen elzárták.
A „valódi fenyegetés stratégiája” elnevezésű védelmi stratégiájuknak megfelelően, amely horvát városok bombázásával az önmagát Krajina Szerb Köztársaságnak kikiáltó államalakulat elleni horvát támadások elrettentését tűzte ki célul, a szerb erők megtorlásként nagy hatótávolságú tüzérséget (beleértve a FROG-7 ballisztikus rakétákat és M-87 Orkan rakéta sorozatvetőket) alkalmazva szeptember 10-én lőtték Károlyvárost, Zágráb Lučko nevű részét, Szamobort és Jasztrebarszka külvárosát. Ezekben a válogatás nélküli támadásokban civilek tucatjai haltak meg és sebesültek meg, és jelentős károkat okoztak mind az otthonokban, mind a tulajdonban. Csak a Károlyváros belvárosa elleni tüzérségi támadás során hét civil halt meg és 23-an sebesültek meg. Szeptember 9-én a szerb erők ágyúzták és megrongáltak egy olajfinomítót Sziszek városában. Szeptember 13-án és 14-én a horvát légierő MiG–21-es repülőgépei sikeresen megsemmisítették az SVK Banovinán és Kordunon telepített tüzérségi és rakétaütegeinek egy részét, de az egyik repülőgépet Gvozd közelébenDavid C. Isby, Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995, p. 269 egy SA-6-os légvédelmi rakéta lelőtte, és pilótáját, Miroslav Perist is megölték.
Az SVK szárazföldi ellentámadásokat is indított, amelyek során visszafoglalták az elfoglalt területek egy részét. Ezenkívül Horvátország-szerte további 20 vagy 30 célpont megtámadásával fenyegetőzött, arra az esetre, ha nem kapják vissza az elfoglalt területet. A két fél szeptember 12–13. között erős tüzérségi tűzpárbajt vívott, mely során az ENSZ megfigyelői Gospić és Medak térségében több mint 6000 detonációt rögzítettek. Milislav Sekulić, az SVK egykori ezredese szerint a Medaki zseb elleni horvát offenzíva sikerének egyik oka az SVK erők gyenge harckészültsége volt ezen a területen. Egy hónappal korábban például Divoselo lakosai és harcosai panaszkodtak parancsnokuknak, hogy a faluvédelem alapvetően 30 főből áll, akik közül a legfiatalabb 15 éves, a legidősebb pedig 72 éves volt. Ugyanakkor embereik közül néhányan csak azért dezertáltak a frontvonalról, hogy Knin környékén csempészetben és más bűncselekményekben vegyenek részt.
Szeptember 15 – 17 A tűzszünet Az offenzívát erős nemzetközi kritika érte, és a hazai és külföldi politikai és katonai nyomásra a horvát kormány beleegyezett a tűzszünetbe. Petar Stipetić vezérőrnagy emlékezett arra, hogy szeptember 15-én Janko Bobetko vezérkari főnök Zágrábba rendelte, ahol rajta kívül négy másik ENSZ megfigyelővel is találkozott. Bobetko átadta neki a tűzszüneti megállapodást, és miután Stipetić aláírta a dokumentumot, Bobetko közölte vele, hogy ő maga soha nem fogja aláírni a megállapodást, ami feldühítette Stipetićet. Stipetić azt is elmondta, hogy a kivonulási parancs nagy haragot váltott ki a horvát katonákban, bár ő személy szerint nem számított másra. Elmondása szerint bizonyos parancsnokok figyelmeztették, hogy ne menjen az ő szektorukra, mert a tűzszünet aláírása miatt embereik meg akarják ölni. Amikor Gospićba érkezett, találkozott Ademi tábornokkal, aki megkérte, hogy próbáljon meg kérni egy kis időt az UNPROFOR-tól, mert a harctéri fegyelem akkor még nem rendeződött, ezért az UNPROFOR három napot adott neki a harctér stabilizálására. Szeptember 15-én a tűzszüneti megállapodást a szerb fél részéről Mile Novaković tábornok, a horvát fél részéről pedig Petar Stipetić vezérőrnagy írta alá. A megállapodás értelmében a horvát csapatoknak a szeptember 9-iki kiindulási vonalukig kellett visszavonulniuk, a szerb erők pedig a Medaki zsebből kellett, hogy kivonuljanak, majd ezután tovább visszavonuljanak. A horvát kivonulást szeptember 15-én 12:00-ra tervezték.
A kivonulás felügyelete és a helyi civilek védelme érdekében az UNPROFOR két francia gépesített egység kíséretében, a kanadai 2. „Patricia hercegnő” könnyűgyalogos zászlóalj harccsoportjának 875 katonáját vezényelteTested Mettle: Canada's Peacekeepers at War, Scott Taylor és Brian Nolan (Esprit de Corps Books, 1998), p. 124 a Medaki zsebbe. Az ENSZ-erők James Calvin kanadai alezredes parancsnoksága alatt azt az utasítást kapták, hogy a szerb és a horvát erők közé települjenek.
A pufferzóna eseményei Az UNPROFOR-ban való kanadai részvétel elnevezése „Harmónia hadművelet” volt. Az 1992 márciusában és áprilisában bevetett kezdeti kanadai kontingens elsősorban a 4. kanadai gépesített dandárból származott, amelynek székhelye Lahrban, Németországban található. Fő egységei a királyi 22-es gyalogezred, valamint a kanadai királyi ezred és a 4. kanadai mérnöki ezred csapatai voltak. A kanadaiak az UNPROFOR rendelkezésére álló legjobban képzett csapatai közé tartoztak, így természetes volt a kiválasztásuk erre a veszélyes feladatra. M113-as páncélozott szállító járművekkel voltak felszerelve, fegyverzetük pedig vegyesen M2 Browning géppuskákból, C6-os közepes géppuskákból, C7-es géppuskákból, C9-es könnyű géppuskákból, és 84 mm-es Carl Gustaf gránátvetőkből állt. A nehézfegyverzeti támogatást 81 mm-es aknavetők és egy speciálisan felszerelt, irányított páncéltörő rakétákkal felfegyverzett páncélozott szállító harcjármű jelentette.