Matuz József Jenő

Matuz József Jenő (Josef Eugen) (Budapest, 1925. október 27. – Freiburg im Breisgau, 1992. december 20.) magyar származású német történész, orientalista, török tudós, iszlámtudós és oszmánista volt.

Életpályája Családja Szülei: Wagner József építész és Kovács Etelka voltak. Később Ladislaus Matuz örökbe fogadta. Matuz a protestáns református felekezethez tartozott, és 1949-ben vette feleségül Csákóy Klárát.

Tanulás és karrier A budapesti, frankfurti, freiburgi és strasbourgi egyetemeken tanult és tanított a turkológia, perzsa tanulmányok, arabisztika, mongolisztika, hungarológia, történelem és filozófia területén.

1948–1951 között a Magyar Honvédelmi Minisztérium gyakornoka volt. 1951–1953 között a budapesti Hadtörténeti Levéltár tudományos segédmunkatársa volt. 1953–1956 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál dolgozott.Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia Középiskolai tanári diplomáját 1954-ben szerezte történelem szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Amikor a magyar nemzeti felkelést 1956-ban a szovjet hadsereg véresen leverte, az NSZK-ba menekült. 1957–1961 között társadalompedagógusként dolgozott Darmstadtban, Düsseldorfban és Kölnben. 1961-ben Münchenben bölcselettudományi doktor lett. 1962–1963 között, valamint 1964–1968 között a freiburgi Albert-Ludwig Egyetem Keleti Szemináriumának lektora volt.1963–1964 között a párizs-strasbourgi a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ lektora volt. 1966-ban Strasbourgban a keleti tudományok doktora lett. 1968–1970 között a Német Kutatási Alapítványtól habilitációs ösztöndíjat kapott. 1970–1973 között a freiburgi Egyetem magántanára, 1973–1975 között docense, 1975–1978 között rendkívüli tanára, 1979–1991 között professzora volt. 1972-ben oszmán tanulmányokból és turkológiából habilitált. 1975–1976 között a Német Keleti Társaság Keleti Intézetének előadója volt Bejrútban.

Munkássága Sok időt töltött kutatással és tanítással, főként a középkori és modern keleti tanulmányok, az oszmán tanulmányok és a turkológia területén. Hosszabb keleti tartózkodása során Törökországban, Libanonban, Szíriában és Egyiptomban régi kéziratokat és dokumentumokat fedezett fel az iszlám népek és az oszmánok történetéről, amelyeket több tudományos írásában, például a Herrscherurkunden des Osmanensultans Süleymāns des Prächtigen (1971) című művében ismertetett és elemzett.

Kitüntetése 1973-ban megkapta a török államminisztérium kitüntető oklevelét.

Publikációk (válogatás) Eine Beschreibung des Khanats der Krim aus dem Jahre 1669. In: Acta Orientalia. Band 28, Nr. 1/2, 1964, S. 129–151. Notes relatives à l’édition de la chronique de Seyfi Tchelebi. In: Bulletin de la Faculté des Lettres de Strasbourg. Jg. 45, 1966, S. 379–385. L’ouvrage de Seyfī Çelebī. Historien ottoman du XVIe siècle (Párizs, 1968) Über die Epistolographie und Inšā'-Literatur der Osmanen. In: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft. Supplementa I. Teil 2, 1969, S. 574–594. Herrscherurkunden des Osmanensultans Süleymāns des Prächtigen. Ein chronologisches Verzeichnis. Schwarz, Freiburg 1971. Das Kanzleiwesen Sultan Süleymāns des Prächtigen. Steiner, Wiesbaden 1974 Der Verzicht Süleymāns des Prächtigen auf die Annexion Ungarns. In: Ungarn-Jahrbuch. Zeitschrift für die Kunde Ungarns und verwandte Gebiete. Band 6, 1974 S. 38–46. Der Ausdruck gazdag pasa »reicher Pascha« in einem angeblichen Petőfi-Gedicht. In: Ural-Altaische Jahrbücher. Band 47, 1975 S. 140–144. Die Pfortendolmetscher zur Herrschaftszeit Süleymāns des Prächtigen. In: Südost-Forschungen. Band 34, 1975 S. 26–60. Krimtatarische Urkunden im Reichsarchiv zu Kopenhagen. Mit historisch-diplomatischen und sprachlichen Untersuchungen. Schwarz & Matuz, Freiburg 1976 Osmanistische Archivreisen im Irak und in Syrien. In: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft. Wissenschaftliche Nachrichten. Band 129, 1979 S. 1–7. Vom Übertritt osmanischer Soldaten zu den Safawiden. In: Ulrich Haarmann, Peter Bachmann (Hrsg.): Die Islamische Welt zwischen Mittelalter und Neuzeit. Steiner, Beirut, Wiesbaden 1979 S. 402–415. Ein »unkanzleimäßiger« Ferman Sultan Süleymāns des Prächtigen. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. Band 38, Nr. 1–2, 1984 S. 105–113. Das Osmanische Reich. Grundlinien seiner Geschichte. Darmstadt 1985 Warum es in der ottomanischen Türkei keine Industrieentwicklung gab. In: Südosteuropa-Mitteilungen. Vierteljahresschrift der Südosteuropa-Gesellschaft. Jg. 25, Nr. 3, 1985 S. 43–46. Die Steuerkonskription des Sandschaks Stuhlweißenburg aus den Jahren 1563 bis 1565. aku & Schwarz, Bamberg, Berlin 1985 Eine ungewöhnliche osmanische Großwesirs-Titulatur. In: Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes. Band 77, 1987 S. 87–103. Wesir Abdurrahman Abdi Pascha, der letzte Ofner Beglerbeg (Versuch einer Vita). In: Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. Band 33, Nr. 2–4, 1987, S. 341–350. Les relations étrangères du Khanat de Crimée (XVe–XVIIIe siècles). In: Revue d’histoire diplomatique. Jg. 102, 1988 S. 233–249. Aufstieg und Niedergang der osmanischen Militärmacht. In: Militärgeschichtliche Mitteilungen. Band 46, Nr. 2, 1989 S. 21–33. Zur Bewährungsbelohnung im Osmanischen Reich Mitte des 16. Jh. In: Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes. Band 82, 1992 S. 289–295. Transmission of Directives from the Center to the Periphery in the Ottoman State from the Beginning until the Seventeenth Century. In: Caesar E. Farah (Hrsg.): Decision Making And Change In The Ottoman Empire. Kirksville 1993 S. 19–27.

Jegyzetek

Fordítás

Források

A magyar emigráns irodalom lexikona. H–M. Budapest 1992

További információk Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.

Kategória:1925-ben született személyek Kategória:1992-ben elhunyt személyek Kategória:Turkológusok