thumb|jobbra|300px|Torzult koponya A mesterséges koponyatorzítás a testmódosítás egyik formája, aminek lényege, hogy a fejet kisbabakorban szándékosan formálják. Ezt meg kell különböztetni a koponya természetes eredetű torzulásától, aminek több oka lehet. A torzításhoz tartós és folyamatos erő szükséges, ami a koponya növekedését bizonyos irányokba korlátozza. Ezek között lehetnek lapított, kúpos, kerekded vagy megnyúlt formák. Általában egy hónapos kortól hét hónapos korig végzik.
Már az ókori görögök is találkoztak mesterségesen torzított koponyákkal, de Hippokratész még ezt a tulajdonságot öröklődőnek tartotta. A nagy áttörést 1891-ben Rudolf Virchow hozta, azzal, hogy felismerte, a mesterséges koponyatorzítás nem öröklődik, a természetes torzulások viszont lehetnek örökletesek.
Története A mesterséges koponyatorzítás végigkíséri a történelmet. Számos, időben és korban elkülönülő kultúrában gyakorolták, és egyes helyeken még ma is végzik, előfordul például Vanuatun.
A mesterséges koponyatorzítás legrégebbi leletei bélyegkép|Elő-inka koponyatorzítási módszer A legrégebbi (45-55 ezer éves), valószínűsíthetően mesterségesen torzított lelet Shanidarból került elő. Ezt a neandervölgyi koponyát morfológiája ellenére sokan mégsem tartják mesterségesen torzítottnak, mondván, a neandervölgyieknek nem volt ehhez eléggé kifinomult az életstílusuk.
A legrégebbi, biztos mesterséges torzítást Nacurrie-ben (Ausztrália) találták meg. Ez a körülbelül éves koponya jól mutatja a mesterséges koponyatorzítás számos jellegzetességét: hosszú, lapos homlokcsont (os frontale), kifejezett homlokdudor (eminentia prebregmatica), szimmetrikus parasagittalis depressiok, post coronalis depressio, hosszú, lapos halántékcsont (os occipitale).
Az első példák az újkőkorból származnak, 11 ezer évvel ezelőttről, az iraki Shanidar barlangból,Meiklejohn, Christopher; Anagnostis Agelarakis; Peter A. Akkermans; Philip E.L. Smith & Ralph Solecki (1992) "Artificial cranial deformation in the Proto-Neolithic and Neolithic Near East and its possible origin: evidence from four sites," Paléorient 18(2), pp. 83-97, see , accessed 1 August 2015. és Délkelet-Ázsiából.K.O. Lorentz (2010) "Ubaid head shaping," in Beyond the Ubaid (R.A. Carter & G. Philip, Eds.), pp. 125-148.
A legrégibb feljegyzések Hippokratésztól maradtak ránk Kr. e. 400 körülről, aki a makrokefál népről írt.Hippocrates of Cos (1923) [ca. 400 BC] Airs, Waters, and Places, Part 14, e.g., Loeb Classic Library Vol. 147, pp. 110-111 (W. H. S. Jones, transl., DOI: 10.4159/DLCL.hippocrates_cos-airs_waters_places.1923, see . Alternatively, the Adams 1849 and subsequent English editions (e.g., 1891), The Genuine Works of Hippocrates (Francis Adams, transl.), New York, NY, USA: William Wood, at the [MIT] Internet Classics Archive (Daniel C. Stevenson, compiler), see . Alternatively, the Clifton 1752 English editions, "Hippocrates Upon Air, Water, and Situation; Upon Epidemical Diseases; and Upon Prognosticks, In Acute Cases especially. To which is added…" Second edition, pp. 22-23 (Francis Clifton, transl.), London, GBR: John Whiston and Benj. White; and Lockyer Davis, see . All web versions accessed 1 August 2015.
Európában
Eurázsiában is elterjedt szokás volt a koponya mesterséges formálása. Sokan egy feltételezett archaikus civilizációra vezetik vissza. Csak annyi bizonyos, hogy a koponyatorzítás szokása Iránból érkezett a Kaukázusba (i. e.: 500), ahol máig is fennmaradt. Európába a hunok közvetítésével érkezett,Facial reconstruction of a Hunnish woman , Das Historische Museum der Pfalz, Speyer akik Ázsiában egy ideig iráni befolyás alatt álltak. A hunok sok népet Európába nyomtak, sokakat beolvasztottak (a történetírók „hunok” elnevezése őket is tartalmazza), és a hunok bukása után szétterjedtek Európában.
Franciaországban Toulouse környékén a gyakorlat szórványosan egészen a huszadik század elejéig fennmaradt, ami azonban egy egészségügyi védőintézkedés mellékhatása volt. A parasztok a baba fejére bandeau-t tettek, ami egy szorosan bekötött és kitömött fejfedő volt a fej védésére. A kutatók sajnálták ezeket a gyerekeket, mivel azt feltételezték, hogy ez a régi szokás csökkenti az intelligenciájukat.Eric John Dingwall, Eric John (1931) "Later artificial cranial deformation in Europe (Ch. 2)," in Artificial Cranial Deformation: A Contribution to the Study of Ethnic Mutilations, pp. 46-80, London, GBR:Bale, Sons & Danielsson, see and , both accessed 1 August 2015. Franciaországon kívül Oroszország egyes vidékein, a Kaukázusban és Skandináviában kötözték be szorosan a kisbaba fejét.
A Kárpát-medence mesterségesen torzított koponyái A mesterséges koponyatorzítás Magyarországon sem kizárólag egy nép és egy kultúrkor sajátossága. A legrégibb torzított koponya a tököli bronzkori temető 23. sírjából került elő. A hunok mellett az alánok is gyakorolták ezt a szokást.Bachrach, Bernard S. (1973) A History of the Alans in the West: From Their First Appearance in the Sources of Classical Antiquity Through the Early Middle Ages, pp. 67-69, Minneapolis, MN, USA: University of Minnesota Press. Ettől a két néptől aztán mások is átvették, gepidák, osztrogótok, herulok, burgundok és rugiak. Ellenben a nyugati germánoknál többnyire megmaradt a természetes fejforma.Pany, Doris & Karin Wiltschke-Schrotta, "Artificial cranial deformation in a migration period burial of Schwarzenbach, Lower Austria," ViaVIAS, no. 2, pp. 18-23, Vienna, AUT: Vienna Institute for Archaeological Science. A legtöbb torzított koponya a korai népvándorláskorból származik, a gót-alán periódusból (Keszthely-Fenékpuszta) és gepida temetőkből (Kiszombor, Biharkeresztes-Ártánd, ...) került elő. A gepida törzseknél a torzítást nem egy kiváltságos vezér-, vagy sámán-család gyakorolta, hanem az sok családban szokás volt. Valószínű, hogy a torzítás inkább a kisfiúkon volt szokás elvégezni, de találtak néhány torzított női koponyát is. Megállapítható, hogy torzításra két pólyát alkalmaztak. A szélesebb főpólya a homlokról a halántékon át a nyakszirthez haladt, és körkörösen vette körül a fejet, a mellékpólya pedig a fejtetőt nyomta le kissé. Torzításuk az occipito-frontalis (vagy más néven fronto-occipitalis) torzítások csoportjába tartozik. A VI. sz.-ra a koponyaformálás enyhébbé és általánosabbá vált, módjában is változott (lazább kötözést használtak, és „idősebb” korban), majd kiment a divatból. Amerikában
Amerikában a koponyatorzítás az inkák, a maják és néhány észak-amerikai nép szokása volt. Speciálisan, Észak-Amerikában északnyugaton a csinukoké, délkeleten a csaktóké. A laposfejű indiánok nem végeztek koponyatorzítást, szemben a többi salish törzzsel, akik kerekebbé formálták csecsemőik fejét. A csinukok, csaktók,Elliott Shaw, 2015, "Choctaw Religion," at Overview Of World Religions, Carlisle, CMA, GBR: University of Cumbria Department of Religion and Ethics, see , accessed 1 August 2015. csehaliszok, nooksackok a baba fejének rögzítésével ellapították a homlokot. A Bahamák őslakosainál is gyakorlat volt.
Ausztrália és Óceánia Ausztrália őslakosai is végeztek mesterséges koponyatorzítást. Friedrich Ratzel 1896-ban jelentette, hogy a koponyatorzításnak két fajtája, a homlok lapítása és a hosszanti tengely megnyújtása is elterjedt Tahiti, Szamoa, Hawaii szigetein, és a Paumotu-szigetcsoporton. A leggyakoribb Mallicollon volt (Új-Hebridák, ma Malakula, Vanuatu), ahol különösen laposra formálták a fejet.
A mesterséges koponyatorzítás elkülönítése, főbb típusai bélyegkép|Chinook indián gyermek koponytorzítás alatt - Paul Kane helyszíni vázlata 1848 és 1853 között készült. bélyegkép|Torzított koponya, melynek agytérfogata min. 1800 cm³ Az anatómusok csak fokozatosan ismerték fel a mesterséges koponyatorzítás tényét. Ennek az az oka, hogy a mesterségesen torzított koponyák hasonlítanak a természetes módon torzultakhoz, és néhány esetben egyes tulajdonságaik összekeverhetőek más rasszok elemeivel.
A földbe temetett csontok viszonylag sok esetben post mortem deformálódnak. A sírban található mikroklíma és a talaj összetétele gyakran kedvező körülményeket teremt a koponya akár bőrszerűvé puhulásának. A puha koponyát a föld nyomása változatos formájúvá alakíthatja. Az így torzult koponyák viszont szinte mindig erősen aszimmetrikusak, ellentétben a szimmetrikus mesterségesen torzítottakkal, és kúp alakú fejforma természetes kialakulása is nagyon valószínűtlen.
A patológiás formák elkülönítése nehezebb feladat, de a korai varrat összecsontosodás során fellépő csont-anomáliák jól feltárt területei az orvostudománynak. Probléma lehet viszont az, hogy a csecsemő fejére kifejtett mesterséges nyomás is okozhat korai varrat összecsontosodást (a sutura metopica viszont a mesterségesen torzított koponyákon megmaradhat), ami tovább fokozza a deformációt, azonban ezeken a koponyákon az összecsontosodás jelei hamarabb mutatkoznak.
A Közép-Európába keletről érkező népek azonosításakor nagyon sok félreértelmezés született. Nem ismerték fel a torzítás okozta változásokat. Az erős körkörös kötések az orrtövet laposabbá, szélesebbé, az arcot előreugróvá {prognath}, a járomívet {arcus zigomaticum} pedig kiállóbbá teszik. Így az egész fej mongoloid benyomást kelt. Az újra vizsgálatok sok „mongoloidot” átminősítettek.
Mesterséges koponyatorzítást a születés utáni néhány hetes kortól három hónapos korig kell megkezdeni, mert a koponya ekkor még „könnyen” alakítható. Addig végzik, amíg ki nem alakítják a kívánt formát, vagy amíg a gyereknek nem sikerül elérnie, hogy vegyék le róla a kényelmetlen eszközöket, amelyeket akár évekig viselnie kell.Trinkaus, 1982.Anton and Weinstein, 1999. Torzításra sokféle eszközt használtak (torzító bölcső, szorító pólya csont vagy deszka lappal, vagy anélkül, satuk, kötések), és az is előfordult, hogy mindennapos ruhadarab (fejkendők, szoros sapkák) okozta a torzulást.
Nincs egységes rendszer a torzításokra, így minden kutató kidolgozta saját rendszerét.Hoshower et al., 1995. E.V. Zhirov három típust írt le: kerek, fronto-occipitalis és sagittalis az Európában és Ázsiában szokásos típusokra.E.V. Zhirov (1941).
Két fő típusa: Antero-posterior lapítás {Chamaecephalia} Occipitalis lapítás {Hypsicephalia} Mindkét esetben brachicephal koponya a végeredmény. A képződött koponyaalak nagyban függ a torzítás módjától, erősségétől, a megkezdés idejétől és természetesen aszerint is változik, hogy milyen volt az eredeti rassz típusa.
A mesterséges koponyatorzítás okai és következményei
Az emberi test szándékos módosítása széles körben elterjedt kulturális jelenség, melynek két fő csoportja ismert: rituális divat jellegű A mesterséges koponyatorzítás a második csoportba tartozik. A testmódosítás személyes esztétikai érzékre utal, melyből társadalmi rétegződésre következtethetünk. Akár előnyös tulajdonságok kialakítását is remélhették a torzítástól.
Egy modern elképzelés szerint a hovatartozást jelölte, akár néphez, törzshöz tartozást, akár társadalmi helyzetet.Gerszten and Gerszten, 1995.Tubbs, Salter, and Oaks, 2006. A majáknál ezek a tényezők kulcsszerephez jutottak. A Tomman-szigeten a nahaiok között, és Malakula dél-délkeleti részén az volt a vélemény, hogy akinek hosszirányban megnyúlt a feje, az magasabb rangú, okosabb, és közelebb áll a szellemvilághoz.
Történetileg úgy gondolták, hogy a divatot az indította el, hogy a szülők azt akarták, hogy gyerekük hasonlítson azokra, akiknek természettől fogva hosszú volt a fejük. Rivero és Tschudi elemzett egy múmiát, amiben egy hosszú fejű magzat volt. A múmiát Huichay-ben találták, két league-re Tarmától. D’Outrepont, a szülészet szaktekintélye szerint a magzat hét hónapos volt. A perui huanca népességhez tartoztak.Rivero and Tschudi (1852) Antigüedades peruanas (Peruvian Antiquities), issue 1851/1852.