Arisztotelész (ógörögül: , ); (Sztageira, Kr. e. 384 – Khalkisz, Kr. e. 322. március 7.) görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik. Már az ókorban híressé vált nemcsak filozófiai művei miatt, de a kiemelkedő tehetségű makedón hadvezér és despota, Nagy Sándor nevelőjeként is.Bodnár M. István: Arisztotelész ; Magyar Virtuális Enciklopédia. Hiv. beill. 2010. július 20.
A görögországi Sztageira (ma: Sztágira, Halkidikí) városában született, innen nyerte egyik állandó jelzőjét: a S(z)tagirita (’a sztagirai’). Nemcsak sok, modernnek tekintett tudományban jeleskedett és tett hozzá mindegyikhez valami értékeset, valami olyat, ami az illető ismeretterület felfogását, tárgyalását sokszor majdnem egy évezreden át meghatározta; nemcsak a filozófiában, a logikában, a nyelvészetben, a biológiában, a pedagógiában, a politikatudományban, az államelméletben sikerült maradandót alkotnia, de az irodalomelméletben és az irodalomban is. Cicero aligha áradozott volna az arisztotelészi előadásmód „arany folyamáról” (flumen orationis aureum), amely a világos, de élvezetesen olvasható tudományos értekezés műfaját is megteremtette.„Cum enim tuus iste Stoicus sapiens syllabatim tibi ista dixerit, veniet flumen orationis aureum fundens Aristoteles, qui illum desipere dicat (…)” – Cicero: Academica II, 38, 119.Bővebben az arisztotelészi stílusról: P. E. Easterling – Bernard MacGregor – Walker Knox: Philosophy, History, and Oratory (The Cambridge History of Classical Literature III.); Cambridge University Press, 1989. . Google elektronikus könyv, 119. o. Hiv. beill. 2010. július 14. Azonban nemcsak irodalmilag igényes és nagyközönség számára írt exoterikus művei és irodalmi tárgyú munkái (a Poiétika kivételével) semmisültek meg, vesztek el, hanem sok más műve is – de a megmaradtakból, mint például a Fizika, Metafizika, Etika, Politika, Poétika és mások – még így is több életműnyi anyag kitelik.
Alakja köré tanítványaiból új (és mintegy 600 éven át működő) filozófiai mozgalom, a peripatetikus iskola szerveződött. Mesterével, Platónnal együtt az európai filozófia legmeghatározóbb alakja. A középkor végére a Biblia mellett Arisztotelész és munkássága vált a „magasabb” kultúra meghatározó tekintélyévé szerte Európában. De nemcsak az európai kultúra tartja magát az örökösének: Keletet is ő hódította meg a nyugat tudományának, a keresztényeknél, az araboknál és a zsidóknál egyaránt a legnagyobb tiszteletben áll.A A Pallas nagy lexikona, Arisztotelész-szócikk. Pallas Irodai és Nyomdai Rt., 1893–1897. MEK-szöveg. Hiv. beill. 2010. július 20. A Holdon krátert neveztek el róla, és nevét egy kisbolygó is viseli (6123 Aristoteles). Élete főképp Diogenész Laertiosz A filozófiában jeleskedők élete és nézetei című munkájából ismert.Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei. V. könyv, 1. fej. (angol szöveg). Hiv. beill.: 2010. július 25.
Arisztotelész élete bélyegkép|jobbra|240px|Arisztotelész (Raffaello: Athéni iskola c. festménye)(részlet)
Ifjúkora Sztageirában, a Khalkidiké-félszigeten fekvő trákiai görög gyarmatvárosban született a 99. olimpiász első évében,Apollodórosz: Khronika. („Időrend”). Idézi: Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei. V. könyv. 1. fej. (angol szöveg). Hiv. beill.: 2010. július 30. Vö.: „Apollodórosz Chronikája szerint, a 99. olimpiász első évében született ...”V.ö. Halikarnasszoszi Dionüsziosz Ammaeushoz írt egyik levelének szövegével: „Arisztotelész, aki Nikomakhosz fia volt ... a 99. Olimpiász alatt született” (i. e. 384 - i. e. 381); „Diotrephész athéni arkhónságának évében.” (i. e. 384/383). Hiv. beillesztése: 2010. július 25. a mi naptárunk szerint i. e. 384-ben.
Apja, Nikomakhosz családja valószínűleg Messzénéből jött Sztagirába az i. e. 8. v. 7. században.Ulrich von Wilamowitz-Moellendorf: Aristoteles und Athen; 1.311; idézi: Ross, David: Arisztotelész. Historia philosophiae sorozat. Osiris, Budapest, 2001 . 9. o. Anyja, PhaisztiszFerge: Az idegen (ld. források); a latinos Phaetis alakot közli; 180. old. családja Khalkiszból származott.Ross, David: Arisztotelész; 9. old. Ráadásul mindkét szülő tekintélyes orvosi családból származtatta magát. Diogenész Laertiosz Hermipposzra hivatkozva azt állítja, hogy Nikomakhosz egy olyan, MakhaónLd. még Machaon; a Pallas Nagylexikonában. fia Nikomakhosznak nevezett őstől származtatta magát, aki magának Aszklépiosznak volt az unokája. Apja családja épp ezért „aszklepiadésznek” (aszklépioszt tisztelőknek), vagyis – mai szóval – az orvosok ipartestületébe tartozónak számított, maga az apa pedig orvosa és barátja volt II. Amüntasznak, Makedónia királyának.Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei. V. könyv. 1. fej. (angol szöveg). Hiv. beill.: 2010. július 25. A szerző Hermipposz „Arisztotelészről” c. írását idézi mint a családról szóló adatok forrását.
Arisztotelész számos életrajzírója feltételezi, hogy Nikomakhosz a makedón fővárosba, Pellába, ahová munkája kötötte, magával vitte Arisztotelészt is, így a kisfiú gyermekkorát már ott töltötte, segédkezvén apjának orvosi munkájában. Galénosztól tudjuk (De Anatomicis Administrationibus, II.1., vol. II. 280 K.), hogy a görög orvoscsaládokban nevelődő ifjak boncolni tanultak, továbbá korán elkezdték elsajátítani apjuktól a mesterséget, miközben inaskodtak. Valószínűleg az orvosi családból eredeztethető nemcsak Arisztotelész biológiai és természettudományos érdeklődése; hanem későbbi kapcsolata III. Alexandrosszal, azaz Nagy Sándorral. Amüntasz legkisebb fia, Fülöp, a későbbi makedón király, körülbelül egykorú volt Arisztotelésszel, és valószínűleg már ekkor megszerette, úgyhogy később rábízta fia, Alexandrosz nevelését. A feltételezésnek (mármint, hogy Pellában élt) azonban ellentmondhat az, hogy Nikomakhosz és valószínűleg Phaisztisz is, nagyon hamar meghaltak.The Cambridge Ancient History. VI. köt. (The Fourth Century B. C.). Google könyvekbeli elektronikus könyv. 616.-617. old. Hiv. beill. 2010. július 25.
Nikomakhosz és Phaisztisz három gyermeke közül kettő fiú – Arimnésztosz és Arisztotelész – és egy lány, a nővérük, Arimneszté volt. Arimnésztoszról Arisztotelész megemlékezik végrendeletében (miszerint szobor állítandó neki), amely Diogenész Laertiosznak köszönhetően ismert; Arimnesztéről pedig Plutarkhosz révén tudunk.Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok, „Nagy Sándor/Iulius Caesar” c. fej. Ford. Máthé Elek – szövegét lásd online Magyar Elektronikus Könyvtár.
Arisztotelész 17 éves kora körül apja meghalt (feltételezhető, hogy anyja pedig már korábbanWilliam Smith (szerk.): Aristoteles biography (Bejegyzés a Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology c. online enciklopédiában). Hiv. beill.: 2010. július 27.). Gyámja egy Atarneuszból származó (később Asszoszban élőMary Ellen Snodgrass: Greeks Classics Notes. Google Könyvekbeli elektronikus könyv; 366. old. Hiv. beill. 2010. július 24.) rokona, Arimneszté férje, Proxenosz lett (kinek fiát, Nikanórt később örökbe fogadta).Ross, David: Arisztotelész; 10. old. Hogy Proxenosz miért hagyta el a fiúval Makedóniát, és miért ment – szokatlan módon – Athénba, ennek oka nem ismert (a nem túl megbízható Pszeudo-Ammóniosz pl. delphoi jóslatra, egy sokkal elismertebb arab orvos-történész, Ibn Abi Uszajbia pedig Proxenosz és Platón barátságára hivatkozik; modern szerzők egyszerűen arra, hogy az Akadémia volt a kor legjobb iskolája Hellaszban, illetve a görögök által ismert területeken.Anton-Hermann Chroust: Aristotle and the Foreign Policy of Macedonia. Jstor.org. (Korlátozott előnézet.) Hiv. beill. 2010. augusztus 13. ).
Az Akadémia, avagy első athéni tartózkodása A platóni Akadémia. I. századi mozaik Pompeii-ből.|bélyegkép|jobbra|240px bélyegkép|jobbra|240px|Platón és Arisztotelész (Raffaello: Athéni iskola c. festménye) (részlet) I. e. 367-ben vagy I. e. 366-ban, 17 vagy 18 éves korában Athénba ment, s a hagyomány szerint a nagy filozófus, Platón tanítványa lett annak Akadémiáján. Ám Platón pont ezen évek egyikében elhagyta Athént, és három évig Szicíliában maradt II. Dionüsziosznál (az iskolát addig a knidoszi Eudoxosz vezette), így Arisztotelész 20 éves kora előtt nem lehetett tanítványa Platónnak. Az viszont biztos, hogy kb. 18-20 esztendőt valóban az ő társaságában töltött.A különböző modern és ókori források szinte mindegyike említi, hogy a fenti időpontban, tizenhét éves korában vagy azután Platón tanítványa lett és mintegy húsz évig az is maradt, de a részletekben eltérnek. Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei. (V. könyv. 1. fej.): 1a) nem ad meg közvetlen datálást (de a megadott adatokból a már említett dátum adódik); de 2a). Euméloszra hivatkozva tizenhét évesnek mondja az akadémiába lépésekor; és 3a). Apollodóroszt idézve, húsz évre teszi tanonckodását. Halikarnasszoszi Dionüsziosz.levele 1b)Polüzelusz arkhónságára teszi a belépést (i. e. 367/i. e. 366); 2b) 18 esztendősnek állítja a filozófust; 3b) az előző forrással egybehangzóan 20 éves tanítványkodást mond. A Pallas nagy lexikona (Arisztotelész szócikk), úgy tűnik, részben D. Laertiosz pártjára áll, 1c) ő sem datál, 2c) szintén tizenhét éves kort ír; 3c) viszont az ókori filológussal ellentétben kritikával él és levonja Platón kb. hároméves „külföldi” tartózkodását a húsz évből, és így kap tizenhetet; Az elismert modern szerző, Ross (Arisztotelész, Osiris, Budapest, 2001; 10. old.) 1d) nem ad meg dátumot; 2d) tizennyolc évesnek mondja a filozófust; 3d) tizenkilenc évig tartónak az akadémiai tagságát.
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a legkiválóbb tanítványok egyike (Diogenész Laertiosz egyenesen a legkiválóbbnak nevezi). Több szerzőtől is fennmaradtak Platón szájába adott, Arisztotelészt dicsérő jelzők, így mondta őt „az iskola eszének”;Philoponosz: De aeternitate mundi (contra Proclum); VI. 27 házát pedig az Olvasó házának. Önállósága fokozatosan, de korán megmutatkozott, egyes nézeteiben hamar eltért mesterétől, s ezt nem titkolta; így meglehet, hogy mestere tényleg mondta – olyan elmarasztalásként, amely szintén beillik dicséretnek – hogy „Xénokratészt sarkantyúzni, Arisztotelészt zabolázni kell."_Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei. V. könyv. 2. fej. (angol szöveg). Hiv. beill.: 2010. július 25. Vö.: „Mondják, hogy Arisztotelész rá [Theophrasztoszra] és Kalliszthenészre is alkalmazta ugyanazt az elvet, amit annak idején Platón őrá [Arisztotelészre] és Xenokratészre mondott, nevezetesen, hogy az egyiknek kötőfékre, a másiknak meg ösztökére van szüksége – minthogy Theophrasztosz minden szándékát mértéken felüli okossággal értelmezte; míg a másik természeténél fogva lassabban érő volt”.
A kezdeti baráti viszony valamelyest hűlt ugyan, de Platón haláláig megmaradt, azon ókori forrásokból származó állítások, miszerint barátságuk kifejezett ellenségeskedésbe csapott volna át (amelynek egyetlen megkérdőjelezhetetlenül valós alapja a markáns különbség bizonyos filozófiai tanaikban), a legjobb esetben is túlzás, de még valószínűbb, hogy ellenséges szándékú kitaláció (ld. lentebb).
Egyes feltételezések szerint ekkoriban Iszokratésznél is tanult retorikát, aminek az említett szónok elismert mestere volt nemcsak Athénban, hanem szerte a hellén kultúra elterjedési területén. Az iszokratészi hatást műveiben még olyan szerzők is elismerik, akik az Iszokratész-tanítványságnak nem látják bizonyítékát – mint pl. David Ross; tény, hogy Rétorika c. művében egy szerzőt sem idéz többször, mint a híres szónoklattan-tanárt.