Robert Stuart d'Aubigny, másképp Stewart (1470 – 1544) Beaumont-le-Roger grófja, Aubigny ura, skót származású francia katona, Franciaország marsallja, VIII. Károly, XII. Lajos és I. Ferenc idején az itáliai háborúk sikeres hadvezére.

Származása, családja A Skóciát uraló Stuart-házi királyok távoli rokona, John Stewart of Darnley (1380–1429) 1421-ben érkezett Franciaországba egy 5-6000 főnyi skót sereg tagjaként, hogy a százéves háborúban segítséget nyújtson a dauphin, azaz a későbbi VII. Károly számára az angolok ellen, az „Auld Alliance” jegyében. Érdemeiért Károly a skót sereg fővezérévé (connétable) nevezte ki és birtokokkal ajándékozta meg. 1421-ben megkapta az örökölhető Concressault ura címet és a Bourges-tól félszáz kilométerre északra fekvő uradalmat, 1422-ben megkapta az Aubigny-sur-Nère uradalmatAubigny-t 1080-ban a tours-i Saint-Martin káptalannak adtak, a francia király 1180-ban vásárolta meg. Kétszer járadékba adták, 1416-ban, Jean de Berry halála után került vissza a koronához. és címet is, szintén örökölhetően., majd a király Évreux grófjává és pairré A Pair de France kiemelkedő francia főrendi cím volt, ami a legmagasabb rangú nemeseket foglalta magában. Nem minden gróf, márki, báró, vikomt vagy herceg volt automatikusan pair. A pair cím viselői különleges kiváltságokkal rendelkeztek, joguk volt a király koronázásán részt venni és a francia parlamentben tanácskozási és ítélkezési szerepet betölteni. Így egy "gróf és pair" (comte et pair) rangosabb volt, mint egy sima gróf, mivel a pair cím viselői közvetlenül a király szolgálatában álltak és politikai hatalmuk is jelentősebb volt. (20px 1427) nevezte ki.A címet Stewart a költségei kiegyenlítése végett kapta, de a grófságot az angolok tartották megszállva. Ezért 1427. március 15-én Darnley ajánlatot tett a királynak a grófság (és a cím) visszaváráslására, ötvenezer aranykoronát – 2024-ben hozzávetőlegesen forint – kért. A háborút viselő uralkodónak nem volt erre pénze, ehelyett 1428 februárjában uralkodói oklevélben feljogosította John Stuart of Darnley-t, Évreux grófját, hogy örökké viselje címerében Franciaország pajzsait, vagyis az első és utolsó negyedben aranyszínű három liliomot kék mezőben, úgy és olyan formában, ahogy az itt ábrázolva, megfestve és leírva van. Akarjuk és engedélyezzük, hogy ezen jelen ajándékunk, kegyünk és adományunk neki és az ő leszármazottainak, akiknek joguk van az említett címert viselni, időről időre örökké élvezhető és használható legyen.

Idősebb fia és örököse, Alan Stewart of Darnley, 1437-ben visszatért Skóciába és lemondott francia területeiről öccse, John Stewart javára.A Wikidata és a The Peerage számozása a második Aubigny urától eltér. A The Peerage szerint Alan Stewart of Darnley (–1439) viselte és lemondott a címről öccse, John Stewart (-1482) javára. A Wikidata adatai szerint a címet apja után azonnal John Stewart (-1482) örökölte, Alan Stewart of Darnley (–1439) soha nem viselte. A The Peerage érvelését alátámasztja az férfi ági öröklési rend, a Wikidata döntése mellett azzal lehet érvelni, hogy bár sok irat említi Alan Stewart nevét apja halála után és 1437 között, amikor lemondott francia birtokairól öccse javára, de egyszer sem szerepel az Aubigny ura cím a neve mellett. Ez a szócikk a Wikidata-t követi. A Franciaországban maradt Stuartok szerencséje közben magasra ívelt: John Stewart a skót gárdaA skót gárda (franciául: Gardes Écossaises) a francia uralkodó személyes testőrség volt, amelyet 1418-ban a Valois VII. Károly alapított. Kezdetben a király skót testőrsége és állt. Minden testőrhöz négy segítő – egy fegyverhordozó, egy íjászt, egy cranequinier (íj-feszítő gépet kezelő) és egy szolga – tartozott. kapitányaként szolgálta VII. Károlyt és utódát, XI. Lajost, érdemeiért pedig az 1469-ban alapított Szent Mihály-rend első lovagjai közé fogadták. Az 1482-ben elhunyt John fia, Bernard (Bérault) Stewart számos diplomáciai küldetésen és hadjáraton vett részt VIII. Károly és XII. Lajos idején. 1493-ban maga is a skót gárda kapitánya lett. Szolgálatai elismeréseképpen 1495-ben a felesége hozományaként megszerzett Beaumont-le-Roger-i uradalmat grófsággá emelték, ő maga is a Szent Mihály-rend tagja lett, és később a Nápolyi Királyság és a Milánói Hercegség kormányzója lehetett az itáliai háborúk során.

Robert a család skóciai ágából származott: az 1439-ben meggyilkolt Alan fia, John Stewart lennoxi gróf gyermeke volt. Robertet először 1489-ben említik, amikor IV. Jakab skót király kegyelmet adott neki és testvéreinek, mert megvédték Dumbarton kastélyát a királyi erők ellen. 1495-ben, apja halála után Franciaországba utazott, ahol csatlakozott apja unokatestvére, Bernard Stuart vezette francia hadsereghez. Katonai pályafutása gyorsan ívelt felfelé, 1498-re a skót lovas katonák hadnagya lett. 1504. február 2-án feleségül vette Bérault gróf egyetlen leányát és örökösét, Anne-t. A gróf 1508-ban bekövetkezett halálakor házassága révén megörökölte annak birtokait és címeit.

Pályafutása A skót gárda tagjaként részt vett VIII. Károly első itáliai háborújában, ahol kitűnt a nápolyi és aragóniai erők felett 1495-ben aratott seminarai csatában, majd XII. Lajos idején, 1507-ben, Genova bevételénél, 1509-ben a Velencei Köztársaság felett aratott agnadellói diadalban, 1512-ben pedig Brescia ostrománál és a ravennai győzelemnél. Az előbbi küzdelmekben együtt harcolt a híres lovaggal, Pierre Terrail de Bayard-ral. 1513-ban II. Louis de La Trémoille alatt sikeresen védelmezte Novara városát.

Érdemeiért 1514-ben marsalli kinevezést kapott, amit 1515-ben az új király, I. Ferenc is megerősített. Ez évben részt vett a Milánó visszahódítását eredményező hadjáratban. La Palice marsall alatt az ő erői győzték le és fogták el Prospero Colonnát, a milánói Francesco Sforzát támogató pápai hadak vezérét Villafranca Piemonte közelében. Részt vett a svájci zsoldosok felett döntő győzelmet hozó marignanói csatában, melynek eredményeképpen Milánó ismét francia kézre került. Az 1525-ös paviai vereségnél is jelen volt. 1536-ban még aktívan részt vett a Provence-ban V. Károly német-római császár ellen vívott harcokban.

Házasságai, örökösödése Első felesége Bérault Stuart és második asszonya, Anne de Maulmont (Guy de Maulmont és Jeanne d'Alençon leánya) gyermeke, Anne Stuart volt (~1484–1516), később Jacqueline-t, a Châteauneuf-du-Drac-i François de la Queuille és első felesége, Marguerite de Castelnau-Bretenoux-Caylus gyermekét vette feleségül. Egyik házasságából sem született gyermeke. Örököse így skóciai rokonságából került ki.

Robert fivére, Matthew Stewart, Lennox 2. grófja 1513-ban, csatában esett el. Az ő fia, John Stuart, Lennox 3. grófja 1526-ban gyilkosság áldozata lett, ekkor özvegye úgy döntött, hogy a Lennox grófságot öröklő Matthew-t és fivérét, Johnt Roberthez küldi Franciaországba. Matthew csak 1542-ben tért vissza Skóciába. Robert marsall Johnt szemelte ki örököseként, ennek érdekében adoptálta felesége féltestvérét, a François de la Queuille második házasságából származó Anne-t, akit feleségül adtak Johnhoz.

Robert Stuart 1544-es halálakor így sógora/veje, egyben unokaöccsének kisebbik fia, John Stuart örökölte meg birtokait, köztük a Bérault által épített, Robert idején bővített oizoni La Verrerie-kastélyt. A Beaumont-le-Roger-i grófság visszaszállt a koronára. Az örökösödés kapcsán a marsall birtokairól és ingóságairól készült inventárium fennmaradt, ami értékes életmódtörténeti forrás. John fia és örököse, Esmé Stuart később Lennox első hercege lett.

Galéria

Fordítás 2024 előtti módosítások:

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

Kategória:1470-ben született személyek Kategória:1544-ben elhunyt személyek Kategória:Franciaország marsalljai Kategória:A Szent Mihály-rend lovagjai Kategória:Az itáliai háborúk hadvezérei Kategória:Skótok Kategória:Stuart-ház