bélyegkép|A hatvanasok tiszteletére kiadott ukrán emlékbélyeg, 2019 A „hatvanasok”" (ukránul шістдесятники, oroszul шестидесятники) megnevezés az orosz és ukrán értelmiségnek azt a nemzedékét jelöli, akik az 1950-es évek végén jelentkeztek a Szovjetunióan, a hruscsovi "olvadás", vagyis a desztalinizáció és részleges liberalizáció időszakában, és nagy hatást gyakoroltak a korszak politikai és kulturális életére. Az elnevezés alapja az, hogy ez a nemzedék az 1960-as években érte el alkotói csúcspontját.
Legtöbbjük 1925 és 1945 között született, és világnézetükre hatott a sztálini elnyomás és tisztogatások, valamint a második világháború. Nézeteiket liberalizmus és antitotalitarianizmus, illetve a romantika jellemezte. Bár többségük hitt a kommunista eszmékben, az „emberarcú szocializmusban,” csalódtak Sztálin rendszerében. A szovjet rendszerrel szembeni belső erkölcsi ellenzéket képviselték, illetve a művészi alkotás szabadságát. Ukrajnában ezen túlmenően kiálltak az ukrán nyelv és kultúra újjáélesztése mellett, és fontosnak tartották annak védelmét az oroszosítással szemben. A „hatvanasok” között politikai foglyok és disszidensek is voltak.
Az elnevezés eredete Eredetileg „hatvanas” (шестидесятник) névvel jelölték az Orosz Birodalomban az 1860-as években működő, nem nemesi származású művészeket (például N.G. Pomjalovszkij, V. A. Szlepcov, N. V. Uszpenszkij, M. L. Mihajlov), akik az önkényuralom ellen léptek fel. Az 1960-as években jelentkezett nemzedékre első ízben Sztanyiszlav Raszagyin kritikus alkalmazta ezt a kifejezést a Junyoszty folyóirat 1960. decemberi számában megjelent cikkében.
Egyes szerzők a „hatvanasok” megnevezést csak az ukránok megfelelő nemzedékére vonatkoztatják, míg a velük párhuzamosan működő orosz generációt új hullámnak nevezik. más forrásokban azonban orosz szerzőket szintén a hatvanasokhoz tartozóként emlegetnek.
A nemzedék neves képviselői Ukránok Oroszok Ivan Csendej Borisz Csicsibabin Volodimir Drozd Ivan Dracs Vaszil Holoborogyko Jevhen Hucalo
Ihor Kalinec Irina Kalinec Lina Kosztenko Borisz Olijnik Valerij Sevcsuk Vaszil Szimonenko Vaszil Sztusz Jevhen Szversztyuk Ivan Szvitlicsnij Kirilo Tolpiho Mihajlo Tomcsanyij Hrihir Tyutyunnik Mikola Vinhranovszkij Bella Ahmadulina Vaszilij Akszjonov Jevgenyij Jevtusenko Valentyin Raszputyin Robert Rozsgyesztvenszkij Mihail Satrov Gennagyij Spalikov Vlagyimir Vojnovics Andrej Voznyeszenszkij
Az Ukrán SZSZK-ban A "hatvanasok" nemzedéke szembe helyezkedett a hivatalos dogmákkal, és a művészi kifejezés szabadságát, a kulturális pluralizmust hirdette. A társadalmi osztályokhoz kapcsolódó értékeknél fontosabbnak tartották az egyetemes emberi értékeket. Nagy hatással volt rájuk a „kivégzett újjászületés” illetve a 19. és 20. századi ukrán kultúra. Műveikkel és közéleti tevékenységükkel próbálták feléleszteni a nemzeti öntudatot. Amellett, hogy az ukrán nyelv és kultúra megőrzéséért küzdöttek, hozzájárultak a köztársaság társadalmi-politikai életének demokratizálásához.
Kijevben 1959–ben Lesz Tanyuk szervezésében és vezetésével jött létre a Szputnyik klub, amely számos „hatvanast” vonzott maga köré. 1962-ben Lvivben hasonló szellemű klub nyílt Hóvirág néven, M. Kosziv vezetésével. Mindkét klub a másképp gondolkodó nemzeti értelmiség központjává vált, ahol irodalmi találkozásokat, emlékesteket, színházi előadásokat rendeztek.
1962. december 17-én az állami vezetés egy külön erre a célra összehívott gyűlésen élesen kritizálta a „hatvanasokat.” A korlátokat feszegető kulturális tevékenységük nyugtalanságot keltett a szovjet hatóságok körében. A „hatvanasok” nem maradtak a hivatalos ideológia keretein belül, ezért 1962 végétől kezdve komoly nyomást gyakoroltak a nem rendszerkonform értelmiségre. A folyóiratok nem közölték formalizmussal és burzsoá nacionalizmussal vádolt „hatvanasok” műveit Ennek következményeképpen gondolataik szamizdatokban terjedtek. Hruscsov lemondása után a „hatvanasokra” gyakorolt nyomás erősödött. A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának A cenzúráról szóló határozata (1965) és különösen a prágai tavasz (1968) után a kulturális enyhülés időszaka véget ért, és az országot uraló párt a liberális, demokratikus értelmiségben látta a hatalmi monopóliumát fenyegető legfőbb veszélyt.
1965 és 1972 között a mozgalmat letartóztatásokkal fojtották el. Ennek hatására egyesek (Ivan Dracs, Volodimir Drozd, Jevhen Hucalo stb.) különösebb ellenállás nélkül elfogadták a hivatalos álláspontot , mások (Lina Kosztenko, Vaszil Holoborogyko) felhagytak a publikációval. A sok éves börtönbüntetésre ítélteket szabadulásuk után eltiltották az irodalmi szerepléstől (Ivan Szvitlicsnij, Jevhen Szversztyuk, Irina Kalinec, Ihor Kalinec), de volt olyan is, aki a börtönben vagy lágerben halt meg (például Vaszil Sztusz).
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:A Szovjetunió történelme Kategória:Ukrán irodalom Kategória:Orosz irodalom Kategória:1960-as évek