Gino Vannelli kanadai dzsessz- és rockénekes, dalszerző.
Pályakép
Vannelli egy olasz családban született Montréalban, Québecben. Apja montréali tánczenekarokban Bix Belair és Maynard Ferguson mellett énekelt. Vannelli dobos akart lenni. Csodálta Gene Krupát és Buddy Rich-et. Középiskolás korában egy popzenekarban dobolt. 1969-ben, tizenhét évesen szerződést írt alá az RCA Records-szal.
Zeneelméletet a McGill Egyetemen tanult Montréalban.
Vannelli és testvére, Joe 1972-ben Los Angelesbe költözött. Órákig várakoztak az A&M Records előtti parkolóban, abban a reményben, hogy lemezszerződést kötnek. Amikor végre előkerült Herb Alpert, (az A&M Records társtulajdonosa), Vannelli odarohant hozzá, és adott neki egy demószalagot, miközben a biztonsági őrök üldözték. Alpert leszerződött Vannellivel, és 1973 nyarán kiadta debütáló albumát, a „Crazy Life”-ot.
1974-ben meghívták egy turnéra Stevie Wonderrel. Vannelli 1976-ban kiadott egy albumot „Gist of the Gemini” címmel az A&M Recordsnál. 1978-as „Brother to Brother” című albuma szintén az A&M-nél készült. Elkészítette az "I Just Wanna Stop" című kislemezt, amely a Billboard magazin slágerlistájának 4. helyére, Kanadában az 1. helyre jutott és Grammy-díjra jelölték. Következő albuma, a „Nightwalker” szintén a tíz legjobb közé került.
1975-ben megkapta az év legígéretesebb énekesnek járó Juno-díjat. Joe testvérével 1979-ben megosztotva kapták meg a Junót.
Az 1979-es világkörüli turnéja után Vannelli az 1980-as években csak szórványosan szerepelt.
Ezután Vannelli két dzsesszlemezt adott ki („Yonder Tree”, (1995) és „Slow Love” (1997). Miután Niels Lan Doky dán dzsesszzongorista „Hitek Hiku” című albumát elkészítette, Vannelli érdeklődése a nyugati klasszikus zene felé fordult és a néhai édesapjának szentelte a „Parole Per Mio Padre” (Words For My Father) című dalt. II. János Pál pápa a dal előadását kérte a Vatikánban. Az európai televízióban közvetített esemény felkeltette a BMG Records figyelmét és felkérték Vannellit, hogy rögzítsen egy kortárs klasszikus lemezt „Parole per Mio Padre” stílusban. A BMG 2003-ban kiadta a lemezt angol, olasz, spanyol és francia nyelven. Mind rajongók, mind és maga Vannelli az egyik legerősebb zenei teljesítményének tartják ezt.
Vannelli Troutdale-ben, Oregonban él, ahol zenetanárként tevékenykedik. Amellett továbbra is fellép Észak-Amerikában.
Diszkográfia Crazy Life (1973) Powerful People (1974) Storm At Sunup (1975) Gist Of The Gemini (1976) Pauper In Paradise (1977) Brother To Brother (1978) Nightwalker (1981) Black Cars (1985) Big Dreamers Never Sleep (1987) Inconsolable Man (1990) Live In Montreal (1991) Yonder Tree (1995) Slow Love (1998) North Sea Jazz Festival (2002) Canto (2003) These Are the Days (2006) A Good Thing (2009) Stardust In The Sand (2009) Wilderness Road (2019)
Díjak Grammy-díj jelölés: „I Just Wanna Stop” (1978) Juno-díj, legjobb férfi előadó: (1976, 1979) Juno-díj: Recording Engineer of the Year with Joe Vannelli (1986, 1987, 1991)
Jegyzetek
Források https://ginov.com/ https://www.allmusic.com/artist/gino-vannelli-mn0000948061/biography
Fordítás
Kategória:Kanadai dzsesszzenészek Kategória:Kanadai énekesek Kategória:1952-ben született személyek Kategória:Montréaliak Kategória:Élő személyek