Az ANB ETA1–ETA3 akkumulátoros motorkocsik, melyeket a Maschinenbau Kiel gyártott 1953-ban az Alsternordbahn számára, melyeket az Ochsenzoll és Ulzburg közötti vonalon használták 1967-ig.
Történet Az Ochsenzoll és Ulzburg közötti Alsternordbahn mellékvonalon 40–60, illetve csúcsidőben 20 perces járatsűrűséget terveztek. Ez naponta körülbelül 24 vonatpárt jelentett.Emil Ehrhorn, 25 Jahre Alsternordbahn, Hamburger Museumsverein e. V., Hamburg, 1977, 14. oldal
A vonal kiszolgálására a Maschinenbau Kieltől három akkumulátoros motorkocsit és kettő vezérlőkocsit rendeltek. A motorkocsikat akkumulátorokkal szerelték fel, amelyek a tervek szerint 130–160 kilométeres hatótávolságot tettek volna lehetővé. Ezzel öt Ochsenzoll–Ulzburg oda- és visszautat kellett volna megtenni, beleértve az Ulzburgból Kaltenkirchenbe való utazásokat a depóba.Emil Ehrhorn, 25 Jahre Alsternordbahn, Hamburger Museumsverein e. V., Hamburg, 1977, 24. oldal
Hamar nyilvánvalóvá vált a kocsik bizonytalan futása, ami szükségessé tette a gyártónál történő módosítást. A menetrendszerinti üzemeltetés során bebizonyosodott, hogy az akkumulátorok kapacitása nem elegendő, ami a feszült menetrend miatti vezetési stílusnak tudható be. A megállások során ezért kerülni kellett az akkumulátorok további merítését. Ez mélykisülésekhez vezetett.Emil Ehrhorn, 25 Jahre Alsternordbahn, Hamburger Museumsverein e. V., Hamburg, 1977, 23. oldal Az akkumulátorok hatótávolságát ezért 100 kilométerben határozták meg.
A járművekkel kapcsolatban felmerült problémák miatt szerzett negatív tapasztalatok révén az Alsternordbahn úgy döntött, hogy inkább dízelüzemű motorkocsikat szerez be az akkumulátorosok helyett. A vállalat 1956-ban MAN-sínautóbuszokat vásárolt, melyekkel 1967-ig teljesen leváltotta, majd kivonta a forgalomból az akkumulátoros motorkocsijait. 1968-ban mind a három motorkocsit és mind a kettő vezérlőkocsit leselejtezték.
Műszaki részletek A járművek könnyűszerkezetesek voltak. A motorkocsik 38 teljes értékű ülőhellyel, illetve 8 további lehajtható üléssel rendelkeztek. A kocsik oldalanként 2-2 csuklós bejárati ajtót kaptak. A személyzet számára eredetileg homlokoldali ajtókat is kialakítottak, azonban ezeket egy felújítás során eltávolították.
A hajtás kezdetben kéttengelyes, AA tengelyelrendezésű volt. Miután a bizonytalan futás nyilvánvalóvá vált, a motorkocsik 1954-ben két forgóvázat kaptak, egy nagyobb hajtótengellyel és egy kisebb futótengellyel, ezzel a (1A)(A1) tengelyelrendezést kialakítva. Az átalakítás során a vezérlőkocsik (2)'(2)' tengelyelrendezésű forgóvázakat kaptak.Emil Ehrhorn, 25 Jahre Alsternordbahn, Hamburger Museumsverein e. V., Hamburg, 1977, 23. oldal Ez jelentősen javította a futási viselkedést.
A kocsik villamos vontatómotorjait az AEG gyártotta, ezek 336 volt üzemi feszültségű, felfüggesztett kivitelű egyenáramú motorok voltak. Ezek a kocsik fékezésére is alkalmasak voltak. A 168 cellából álló akkumulátorokat az Akkumulatorenfabrik Hagen gyártotta. Összesen négy akkumulátort szereltek egy motorkocsiba, ezek közül egy tartalék volt. Az akkumulátorokat a motorkocsi hosszanti oldalán lévő akkumulátorrekeszekben helyezték el. A motorkocsikat négy fokozatban lehetett vezérelni egy menetkapcsolón keresztül. A járműveket teljesen automatikus Scharfenberg-csatlakozóval szerelték fel.Emil Ehrhorn, 25 Jahre Alsternordbahn, Hamburger Museumsverein e. V., Hamburg, 1977, 21. oldal
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Német motorvonatok