A trihidrogén-oxid hidrogén és oxigén feltételezett vegyülete, képlete . Még ismeretlen, egyike az instabil hidrogén-polioxidoknak. Előrejelzések szerint az Uránusz és a Neptunusz magja körül vékony fémes folyadékréteget alkot, mely a mágneses mezőik forrása. Számítások szerint szilárd, szuperionos és fémes folyékony állapotban e bolygók belsejében stabil.
Szintézis A trihidrogén-oxidot 2023-ig még nem észlelték, de létét CALYPSO módszerrel végzett számítások előrejelzik. A vegyület feltehetően 450–600 GPa-on stabil, és a 2 H2O + H2 -> 2 H3O képletű reakció hozza létre. Fizikai jellemzők A vegyület feltehetően nem valódi molekuláris trihidrogén-oxid. Ehelyett az oxigénatomok két hidrogénatomhoz kötődnek erősen, mint a vízben, és a vízmolekulák közti üregekben vannak a hidrogénmolekulák. Így szerkezetileg sztöchiometriai képletű.
600 GPa-on és 7000 K-en a vegyület számított sűrűsége 4,3 g/cm3. Különböző hőmérsékletekre, állandó sűrűségek mellett végzett molekuladinamikai számítások szerint: 1000 K-en a ortorombos szilárd anyag (Cmca csoport). 1250 K-en a szilárd anyag szuperionos lesz. A vegyület 5250 K-en olvad, e folyadék fémes vezető lehet. A Naprendszerben Az Uránusz és a Neptunusz mágneses mezői speciálisak: nem kétpólusúak, és nem tengelyesen szimmetrikusak. Ennek magyarázata lehet, ha a mágneses mezőket a dinamóeffektus hozza létre elég vékony vezető rétegben. Azonban ezek eredete még ismeretlen, mivel e bolygók magjai valószínűleg szilárdak (így túl ridegek), és a vastag jégrétegek vezetőképessége túl kicsi az effektus előidézéséhez. Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Szervetlen hidrogénvegyületek Kategória:Oxidok