bélyegkép|A Flammarion-metszet Camille Flammarion 1888-as L’atmosphère: météorologie populaire című könyvéből. A képet későbbi kiadványok és internetes források gyakran tévesen középkori vagy 16. századi ábrázolásként közlik, holott 19. századi illusztráció.

A lapos Föld-mítosz vagy lapos Föld-tévhit az a történeti tévhit, amely szerint a középkori Európában a művelt emberek, köztük az egyházi és világi írástudók általában laposnak hitték a Földet, és a bolygó gömb alakjának ismerete csak Kolumbusz Kristóf útjai vagy a kora újkori tudományos átalakulás révén vált ismét elfogadottá. A modern tudománytörténeti kutatás szerint ez a kép téves: a gömb alakú Föld ismerete az ókori görög tudományból részben latin késő antik közvetítéssel, részben a 12–13. századi fordítási mozgalom és egyetemi oktatás révén fennmaradt, illetve megerősödött, és a középkori latin keresztény tudományosságban széles körben elfogadott volt.Russell, Jeffrey Burton: Inventing the Flat Earth: Columbus and Modern Historians. Praeger, New York, 1991.Cormack, Lesley B.: That Medieval Christians Taught That the Earth Was Flat. In: Ronald L. Numbers (szerk.): Galileo Goes to Jail and Other Myths about Science and Religion. Harvard University Press, Cambridge, MA, 2009, 28–34.Gould, Stephen Jay: The Late Birth of a Flat Earth. In: Dinosaur in a Haystack: Reflections in Natural History. Three Rivers Press, New York, 1997, 38–50.

A tévhit különösen két összekapcsolódó állításban él tovább. Az egyik szerint a középkori keresztény Európa elfelejtette vagy elutasította az ókori gömb alakú Föld-ismeretet. A másik szerint Kolumbusz legfőbb újítása az lett volna, hogy bebizonyította a Föld gömbölyűségét azokkal szemben, akik a népszerű történetek szerint attól tartottak, hogy hajói a világ pereméről lezuhannak. A történeti források alapján Kolumbusz korában a művelt európaiak nem a Föld alakját vitatták, hanem a Föld méretét, Ázsia nyugati irányból való távolságát és az út gyakorlati kivitelezhetőségét.Morison, Samuel Eliot: Admiral of the Ocean Sea: A Life of Christopher Columbus. Little, Brown and Company, Boston, 1942.Nunn, George E. – Edwards, Clinton R.: The Geographical Conceptions of Columbus: A Critical Consideration of Four Problems. American Geographical Society, New York, 1924.

A mítosz cáfolata nem azt jelenti, hogy a középkori Európa minden társadalmi rétege pontos csillagászati ismeretekkel rendelkezett volna. A fennmaradt források elsősorban az írástudó és iskolázott rétegek gondolkodását dokumentálják. A történeti állítás szűkebben az, hogy a lapos Föld nem volt a középkori latin keresztény tanult kultúra, egyházi oktatás és természetfilozófiai hagyomány uralkodó nézete.

A lapos Föld-mítosz mai formája főként a 19. századi történeti és ismeretterjesztő irodalomban alakult ki. Fontos szerepet játszott benne Washington Irving romantikus Kolumbusz-életrajza, Antoine-Jean Letronne egyházatyákat értelmező polemikus munkája, valamint John William Draper és Andrew Dickson White művei, amelyek a tudomány és a vallás történetét gyakran állandó harcként ábrázolták.Irving, Washington: A History of the Life and Voyages of Christopher Columbus. G. & C. Carvill, New York; John Murray, London, 1828.Letronne, Antoine-Jean: Des opinions cosmographiques des pères de l’Église rapprochées des doctrines philosophiques de la Grèce. Firmin Didot, Paris, 1834.Draper, John William: History of the Conflict between Religion and Science. D. Appleton and Company, New York, 1874.White, Andrew Dickson: A History of the Warfare of Science with Theology in Christendom. D. Appleton and Company, New York, 1896. A tévhit ezért nem egyszerű földrajzi félreértés, hanem a középkorról, a kereszténységről, a tudományról és a haladásról alkotott modern képek történetéhez is tartozik.

Fogalmi tisztázás

A lapos Föld-mítosz nem azonos a modern laposföld-hittel. A mítosz történeti állítás a múltról: azt feltételezi, hogy a középkori európaiak általában laposnak hitték a Földet. A modern laposföld-hit ezzel szemben kortárs áltudományos vagy összeesküvés-elméleti jelenség, amely a Föld jelenlegi alakját tagadja. A kettőt külön kell kezelni: az egyik történetírási tévhit a középkorról, a másik modern társadalmi és ismeretelméleti jelenség.Garwood, Christine: Flat Earth: The History of an Infamous Idea. Macmillan, London, 2007.

A tévhit vizsgálatakor különbséget kell tenni a következő kérdések között:

ismerték-e az ókori görög szerzők a gömb alakú Föld gondolatát; fennmaradt-e ez az ismeret a keresztény késő antikvitásban és a középkorban; voltak-e egyes keresztény vagy más szerzők, akik sík vagy nem gömbszerű világképet képviseltek; a középkori egyházi és iskolai kultúra főáramának része volt-e a lapos Föld tanítása; Kolumbusz vitapartnerei a Föld gömb alakját vagy inkább az út hosszát vitatták-e; miként vált a középkori lapos Föld képe 19–20. századi tankönyvi és populáris toposszá.

A modern szakirodalom válasza árnyalt. Léteztek ókori, késő antik és kora középkori síkföld-képzetek, és volt néhány keresztény szerző is, aki a gömb alakú Földet, az antipódusokat vagy a görög természetfilozófiai érvelés bizonyos következményeit elutasította. Ezek azonban nem jelentették a középkori latin keresztény tudományosság főáramát, nem váltak egyházi dogmává, és nem szorították ki az antik gömb alakú Föld-ismeretet.Grant, Edward: God and Reason in the Middle Ages. Cambridge University Press, Cambridge, 2001.

+ A lapos Föld-mítosz főbb állításai és a történeti valóság Mítosz Történeti valóság A középkori emberek általában laposnak hitték a Földet. A művelt középkori európaiak körében a gömb alakú Föld ismerete széles körben elfogadott volt. Kolumbusz bebizonyította, hogy a Föld gömbölyű. Kolumbusz és vitapartnerei egyaránt ismerték a gömb alakú Földet; a vita az út hosszáról és kivitelezhetőségéről szólt. Az egyház üldözte a gömb alakú Föld tanítását. Nincs adat arra, hogy a gömb alakú Földet egyházi dogmaként tiltották vagy eretnekségnek nyilvánították volna; a gömb alakot középkori tankönyvekben tanították. A középkori világképtérképek lapos Föld-hit bizonyítékai. A középkori világképtérképek gyakran szimbolikus, bibliai és történeti rendet ábrázoltak, nem modern földrajzi vetületként működtek. A „sötét középkorban” az ókori tudomány teljesen feledésbe merült. Az antik tudásanyag nem teljesen és változatlanul, hanem kivonatok, kommentárok, fordítások, iskolai kézikönyvek és egyetemi oktatás révén élt tovább.

A gömb alakú Föld ókori ismerete

A Föld gömb alakjának gondolata a görög filozófiában az i. e. 5–4. században jelent meg. A hagyomány gyakran Püthagoraszhoz vagy követőihez kapcsolja, de a legkorábbi részletesebb és megfigyelési érvekkel alátámasztott források inkább Platón, Arisztotelész és a hellenisztikus tudomány körében találhatók. Platón a Timaiosz című dialógusban elsősorban a kozmosz gömbszerű tökéletességéről beszélt; Arisztotelész viszont már kifejezetten megfigyelések alapján érvelt a Föld gömb alakja mellett.Dicks, D. R.: Early Greek Astronomy to Aristotle. Cornell University Press, Ithaca, 1970.Evans, James: The History and Practice of Ancient Astronomy. Oxford University Press, New York, 1998.

Arisztotelész több érvet is felsorolt. Holdfogyatkozás idején a Föld árnyéka mindig körívként jelenik meg a Hold felszínén; ez szerinte csak gömb alakú test esetén érthető meg egyetemesen. A csillagok láthatósága a megfigyelő földrajzi helyzetétől függ: délre utazva más csillagok emelkednek a horizont fölé, mint északon. A tengeren megfigyelhető jelenségek — például a távolodó hajók fokozatos eltűnése, illetve a part felé közeledve először a magas pontok feltűnése — szintén a Föld görbületével magyarázhatók.

Eratoszthenész i. e. 3. századi mérése már nem pusztán a Föld alakját, hanem méretét is vizsgálta. A hagyomány szerint Szüénében a nyári napforduló idején a Nap fénye merőlegesen esett egy kútba, míg Alexandriában ugyanabban az időben árnyékot vetett egy függőleges pálca. Az árnyékszög és a két város távolsága alapján Eratoszthenész a Föld kerületét 252 000 stadionra becsülte. A stadion pontos hosszának bizonytalansága miatt ez különböző kilométerértékekre váltható át, de a módszer és az eredmény nagyságrendje egyértelműen a gömb alakú Föld elfogadását mutatja.

A későbbi görög és római szerzők, köztük Sztrabón, Idősebb Plinius és Ptolemaiosz munkái szintén a gömb alakú Földet feltételezték. Ptolemaiosz földrajzi rendszere a földrajzi szélesség és hosszúság koordinátáira épült, ami lapos korongmodell helyett gömbfelszínnel számoló térszemléletet igényelt. A késő antik és középkori tudományos hagyomány számára ezért a Föld gömbölyűsége nem újkori felfedezés, hanem örökölt antik tudás volt.

Nem minden ókori kozmológia volt gömb alakú Föld-modell. Mezopotámiai, egyiptomi és más ókori közel-keleti világképekben gyakran sík vagy rétegzett világábrázolások szerepeltek. Ezek azonban nem azonosak a későbbi görög geometriai és csillagászati hagyománnyal. A lapos Föld-mítosz szempontjából ezért félrevezető az ókori síkföld-kozmológiákat úgy beállítani, mintha a középkori latin keresztény tudományosság főáramát képviselték volna.

Késő antik keresztény recepció és kisebbségi kivételek

A keresztény késő antikvitásban, vagyis a 4–6. századi keresztény irodalomban a görög-római tudományos örökség nem tűnt el, de a természetfilozófiai kérdések viszonya a bibliaértelmezéshez összetett volt. Egyes bibliai szövegek ókori közel-keleti képeket használnak az ég, a föld és az alvilág leírására. A patrisztikus irodalom, vagyis az egyházatyák szöveghagyománya azonban nem egyszerűen ezek szó szerinti fizikai modelljét tanította. A keresztény exegézis, azaz szövegértelmezés gyakran teológiai, allegorikus vagy természetfilozófiai módon kapcsolta össze a Szentírást és az antik tudományos hagyományt.Lindberg, David C.: That the Rise of Christianity Was Responsible for the Demise of Ancient Science. In: Ronald L. Numbers (szerk.): Galileo Goes to Jail and Other Myths about Science and Religion. Harvard University Press, Cambridge, MA, 2009, 8–18.

A gömb alakú Földdel vagy annak következményeivel szemben álló keresztény szerzők közül a szakirodalom rendszerint Lactantiust és Koszmasz Indikopleusztészt emeli ki. Lactantius főként az antipódusok gondolatát és a pogány filozófiai érvelést gúnyolta, míg Koszmasz már részletesebb, bibliai sátor-modellre épített síkföld-kozmológiát dolgozott ki. Egyikük sem vált azonban a középkori latin keresztény tudományosság fő tekintélyévé a Föld alakjának kérdésében.

Lactantius esetében különösen fontos az óvatosság. Nem olyan rendszerező földrajzi vagy csillagászati szerző volt, mint Koszmasz, hanem keresztény retorikai és apologetikus szerző. A gömb alakú Föld bizonyos következményeit nevetségesnek tartotta, különösen azt, hogy emberek élhetnének a Föld túlsó oldalán. Későbbi tekintélye elsősorban irodalmi és apologetikai volt, nem pedig a középkori csillagászati oktatás alakítója. Kopernikusz később elutasítóan említette Lactantiust, de elsősorban a Föld mozgásának tagadása, nem pedig önálló, középkori síkföld-tan megfogalmazása miatt.

Koszmasz Indikopleusztész 6. századi bizánci szerző Christian Topography című művében a világot a bibliai sátor mintájára, sík és rekeszes szerkezetként értelmezte. A modern populáris irodalom gyakran úgy mutatta be őt, mintha a keresztény középkor tipikus földrajzi gondolkodását képviselte volna. Ez félrevezető. Koszmasz görög nyelvű műve a latin Nyugaton nem vált meghatározóvá, első latin kiadása csak 1706-ban jelent meg Bernard de Montfaucon kiadásában, és nézetei már saját korában sem jelentették a keresztény tudományosság főáramát.

bélyegkép|A gömb alakú Föld illusztrációja Gautier de Metz L’Image du monde című, 13. századi művének egyik későbbi kéziratos másolatában.