A nagyenyedi börtön büntetés-végrehajtási intézet Romániában, a Fehér megyei Nagyenyeden. Hírhedtté az itt tartott politikai foglyok miatt vált, különösen a második világháború idején Ion Antonescu alatt, valamint a kommunista rendszerben.

Története A kezdetek A börtön első említése 1786-ból származik. 1839 és 1849 között a nagyenyedi törvényszék börtöne volt. Miután 1849. januárban tűz károsította, 1857-ben új épület építését kezdték el, amelyet 1860-ban fejeztek be. Az épület a város északkeleti részén helyezkedett el, helyén korábban katonai laktanya és katonai kórház volt. Az építkezés költsége a környező telkek kisajátítását is beleértve tett ki. 1857-ben női fegyintézetet létesítettek; 1857-ben 72, 1858-ban 88, 1859-ben 103, 1860-ban 102, 1861-ben 90, 1862-ben 58, 1863-ban 55 női rabot őriztek itt. 1872. végén a női fegyintézet anyagi okok miatt megszűnt, és a női foglyokat Márianosztrára szállították át. Az épületet 1872-től járásbírósági fogháznak, majd fiókbörtönnek használták. Az 1878-as Csemegi-kódex előírásainak megfelelően munkatermeket létesítettek, 1880-tól kerületi börtönként működött. Az elkülönítésre szolgáló magánzárkát 1881–1882-ben toldották hozzá. Végül 1889 és 1892 között egy T alakú egységet építettek 312 cellával.

1896-as adatok szerint a nagyenyedi létesítmény 43 hálóteremmel és 28 munkateremmel rendelkezett, és elméletileg (16m3/fővel számolva) 276 fő befogadására volt alkalmas, de 1896. december 31-én a fogvatartottak létszáma 675 fő volt. 1903-ban az elméleti befogadóképesség még mindig 276 fő volt, ekkor az év végi létszám 641 fő volt.

A két világháború között és a második világháború idején 1926–1943 között 143 kommunista aktivistát tartottak fogva a nagyenyedi börtönben. 1941-ben a legionárius felkelés leverése után a Vasgárda tagjait is ide zárták be. A legtöbb politikai fogoly a börtönben a második világháború alatt 1944-ben volt, amikor 851 politikai elítéltet és 6 gyanúsítottat tarttottak fogva.

A kommunista rendszerben A máramarosszigeti, szamosújvári és Râmnicu Sărat-i börtönök mellett a nagyenyedi volt a legfontosabb és legkeményebb intézmény, amelyben politikai foglyokat őriztek a kommunista Romániában. Politikai foglyok 1945-től kezdve az 1989-es romániai forradalomig voltak itt. 1945-ben csupán 164 rab maradt Nagyenyeden; 1946 végére már 345 politikai foglyot és 93 gyanúsítottat tartottak fogva. Ez a létszám 1947-ben 256-ra és 346-ra nőtt, 1948-ban pedig 889-re illetve 1269. A háború utáni első négy évben összesen 2405 rabot és 1683 gyanúsítottat őriztek.

1945-ben a Román Kommunista Párt főtitkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej egyik beszéde nyomán a börtönben átnevelési programot indítottak a legionáriusok számára: a munka mellett marxista műveket kellett olvasniuk; az átnevelést visszautasítókra magánzárka várt. Az önkritikát gyakorlók közül egyeseket 1963-ban szabadon bocsátottak; ők szabadulásuk után cikkeket írtak a Glasul patriei című, a nyugaton élő románoknak szánt folyóiratba.

1948. október és 1949. november között több mint 4000 politikai foglyot hoztak a nagyenyedi börtönbe, az 1950-es évek elején pedig évente több mint 2000-et. A Centrul Internaţional de Studii asupra Comunismului [Nemzetközi Központ a Kommunizmus Tanulmányozására] tanulmánya szerint a a kommunista rendszer idején a romániai politikai foglyok 16,2%-a töltött valamennyi időt Nagyenyeden. 1945 és 1965 között 563 halálesetet jegyeztek fel a börtönben, a legtöbbet (110) 1947-ben. A halál oka többnyire tífusz, a hideg, a megfelelő orvosi ellátás hiánya, alultápláltság és a magánzárka volt. 1945 és 1989 között összesen 782 rab halt meg Nagyenyeden.

Egy 1954-es CIA-jelentés szerint: "A nagyenyedi börtön az egyik legnagyobb és legkeményebb Romániában. A politikai foglyok nem kaphatnak levelet vagy csomagot otthonról, leszámítva, hogy időnként megengedik nekik, hogy levélben téli ruhát kérjenek az otthoniaktól. […] Büntetési formák a „tartalékba”, azaz egy levegőt alig tartalmazó ládába zárás, kényszermunka, vagy a híres Duna–Fekete-tenger-csatornánál történő munka." Ion Ioanid A mi mindennapi börtönünk című emlékiratában a tizenkét évnyi, börtönökben és munkatáborokban eltöltött időről emlékezve megjegyzi, hogy Nagyenyed elszigetelése a külvilágtól a legszigorúbb volt, és így folytatja: „Hírneve jól megalapozott volt. A legbörtönebb börtön. Jelképpé vált. A szentek szentje.”

Az 1950-es és 1960-as években a börtön műhelyébe szállították a román királyi hadsereg tisztjeitől elkobzott díszkardokat megsemmisítés illetve újrahasznosítás céljából.

Igazgatói A nagyenyedi börtön igazgatói a kommunista időszakban az alábbiak voltak:

Alexandru Guțan őrnagy, 1945–1948 Alexandru Farcaș őrnagy, 1948–1950 Nicolae Dorobanțu százados, 1950–1953 Ștefan Koller ezredes, 1953–1958 Gheorghe Crăciun ezredes, 1958 november–1964. december 31. Iorgu Volcescu ezredes, 1965–1973 Traian Moldovan ezredes, 1973–1978 Mihai Damian alezredes, 1978–1981 Vasile Rus ezredes, 1981. december 1. – 1987. április 1. Vasile Țârtan ezredes, 1987. április 1. – 1991. április 26.

Rabtemető A börtönben elhunytakat a börtön saját temetőjében, jeltelen sírokban, a rokonok értesítését mellőzve hantolták el. 1957-ben fény derült arra, hogy az egyik börtönőr azonosította a sírokat, értesítette a rokonokat, és egy megfelelő összeg fejében gondozta a sírt vagy segített a holttest exhumálásában.

1992-ben a volt politikai foglyok szövetsége kezdeményezte egy emlékmű állítását a temetőben; ennek munkálatai 1999-ben fejeződtek be.

Napjainkban

A börtön napjainkban (2024. március) maximális biztonsági fokozatú fegyházként működik. 2009-ben átlagosan 1198 elítéltet őriztek benne. 2017-ben 759 férőhelye volt, de ennél hetvennel több rabot tartottak fogva. 2018. július 2-án a törvényes férőhelyek száma 518, a fogvatartottak száma 566 volt. A börtön honlapján 2024. március 23-án olvasható adatok szerint a törvényes befogadóképesség 723 fő, és mintegy ezer rabot tartanak fogva.

A börtönben általános orvosi rendelő, fogorvosi rendelő, gyógyszertári fiók, ortodox templom, könyvtár és tornaterem található.

2017 óta a börtön egyik terme a kommunista időszakban itt raboskodó politikai elítélt, Petre Țuțea nevét viseli; a terem oktatási és pszichoszociális segítségnyújtási célokat szolgál. Szintén 2017-ben fejezték be a látogatók fogadására szolgáló helyiség kialakítását.

2022-ben elindult a börtön modernizálása és bővítése, amelynek során a hasznos alapterületet 920 négyzetméterről 1555-re tervezik növelni. A munkálatok várhatóan 24 hónapot tartanak, a projekt összes költsége 2,5 millió euró lesz.

Nevezetes foglyai Ez a nem teljes lista a nagyenyedi börtön nevezetes foglyait tartalmazza. A néve előtti † jel a börtönben elhunytakat jelzi.

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Börtön Kategória:Büntetés-végrehajtási intézetek