Jü Hua (egyszerűsített kínai: 余华; hagyományos kínai: 余華; pinjin: Yú Huá; született Hangcsou, 1960. április 3.) kínai író, akit széles körben az avantgárd szépirodalom legjelentősebb írójának és Kína egyik legnagyobb élő szerzőjének tartanak.
Röviddel azután, hogy 1983-ban debütált szépirodalmi íróként, az első áttörést 1987-ben érte el, amikor megjelentette az „Úton tizennyolc évesen” című novelláját. Jü Huát ígéretes avantgárd vagy poszt-újhullámos írónak tartották.Anne Wedell-Wedellsborg, “One Kind of Chinese Reality: Reading Yu Hua. ”Chinese Literature: Essays, Articles, Reviews, Vol. 18 (Dec., 1996), pp. 129–143. Sok kritikus a kínai metafikciós vagy posztmodernista írásmód bajnokaként is tekint rá. Az Élni (1993) és A véradó krónikája (1995) című regényei széleskörű elismerést kaptak, "By the time I began to read him, he had two late 20th-century novels under his belt that had each earned critical raves. The first of these, To Live, was made into an acclaimed film directed by Zhang Yimou, while the second, Chronicle of a Blood Merchant, was hailed by many as one of the best novels published in China in the 1990s." míg más művei, mint a Testvérek (2005-06) vegyes kritikát kaptak belföldön, de pozitív kritikákat külföldön.
Jü Hua öt regényt, hat elbeszélésgyűjteményt és három esszégyűjteményt írt. Művei összesen mintegy kilencmillió példányban keltek el és több mint 20 nyelvre fordították le.
Háttér
1960. április 3-án született Hangcsouban, Csöcsiangban. Szülei orvosként dolgoztak, így a családja egy kórházi telepen élt a halottasházzal szemben. A halálhoz való gyermekkori közelsége alakította későbbi műveit. 1983-ban öt évig fogorvosként praktizált, mielőtt a szépirodalmi írás felé fordult, mert nem szerette „egész nap az emberek száját nézni”. Jü Hua számára a kulturális forradalom hétéves korától tizenhét éves koráig tartott, ezért számos művében szerepel az akkoriban uralkodó erőszak és káosz. Saját szavai szerint „egy nyugodt, rendezett társadalom nem tud ilyen nagyszerű műveket létrehozni”, ezért műveinek egyik jellegzetes vonása a brutális erőszak részletes leírásának előszeretete.
Jü Huát a különböző jelentéskonstrukciók kölcsönhatása érdekli, különösen a képzelet és a valóság között. Magánélete mélyen tükröződik írásaiban, mivel a fiatalkori társadalmi-gazdasági kihívások közvetlen hatással voltak rá. Írásaiban számos olyan elem található, amelyet az élete befolyásolhatott. Úgy tartják, hogy a „60-as évek generációjához” tartozik, ami azokra az írókra utal, akik egész gyermek- és tinédzserkorukat a kulturális forradalom idején töltötték.Leung, Laifong. Contemporary Chinese Fiction Writers. New York: Routledge (2017) 283. Hangcsou-ban született, de meghatározó éveit a Haiyanban található Wuyuan Townshipben töltötte, egy kisvárosban, amelyről azt gondolják, hogy meglehetősen egyhangú, de írásainak nagy része ezt használja fel karakterei hátteréül. Jü Hua azt nyilatkozta, hogy az írás során úgy érzi, mintha visszatérne Haiyanba; így sok írásában Haiyant használja történetének helyszínéül. Miután nem sikerült bejutnia az egyetemre, egyéves képzésen vett részt, hogy fogorvos lehessen. Hat évig volt fogorvos, de aztán komolyabban kezdett írni, amikor megunta ezt az életmódot.Leung, Laifong. Contemporary Chinese Fiction Writers. New York: Routledge (2017) 284.
Azt nyilatkozta, hogy írói munkásságára nagy hatással volt többek között Franz Kafka és Kavabata Jaszunari is. Kijelentette, hogy Kavabata műveit olvasva megértette, hogy az írás lényege az emberi érzések bemutatása.Turturici, Armando. “The Writer Yu Hua: His Life and Most Important Works.” (01/04/2019) https://www.saporedicina.com/english/yu-hua-books/ Jü Hua azonban mélyen kötődik hazájához és annak történelméhez is. Írásai ezt tükrözik. A The New Yorker című lapnak adott interjújában így nyilatkozott: „Az írásom mindig változik, mert az országom mindig változik, és ez elkerülhetetlenül befolyásolja a dolgokkal kapcsolatos nézeteimet és érzéseimet.”Treisman, Deborah. “The Week in Fiction: Yu Hua.” The New Yorker (08/18/2013) https://www.newyorker.com/books/page-turner/this-week-in-fiction-yu-hua
Magánéletére nagy hatással voltak azok a változások, amelyeken Kína keresztülment: talán ezért van az, hogy korai szövegei gyakran hidegnek és kegyetlennek ábrázolják a világot, a fizikai erőszak és a testi csonkítás szemléletes leírásaival. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy egy olyan időszakban nőtt fel, amikor Kína viszonylag rövid idő alatt sokféle változáson ment keresztül. Azt mondta: „A kulturális forradalom idején nőttem fel. Aztán jött a reform és nyitás és a gazdaság robbanásszerű fellendülése a 90-es években, majd jött az új évszázad fantasztikus vadsága, és mind a világképünk, mind az értékrendünk a feje tetejére állt”. Azt is mondta, hogy a gyermekkori élmények hatással lesznek egy író életére.Zhang, Xiaoran. “Stranger than Fiction: A Q & A with Yu Hua.” China File (02/21/2014) http://www.chinafile.com/stranger-than-fiction
Az utóbbi években Jü Hua számos művét magának Kínának szentelte, mind Kínának és Kelet-Ázsiának, mind pedig a nyugati világnak. Emellett havonta ír egy rovatot a The New York Times számára, amelyben Kínával kapcsolatos kérdéseket ír le. Számos írása az erőszakosságáról vált ismertté, de néhány bensőségesebb stílusú írása is ismert. Egy interjúban például azt nyilatkozta, hogy az Élni című könyvében „a kulturális forradalom kegyetlenségével és erőszakosságával” foglalkozik, de vannak „enyhébb történetei” is, mint például „A fiú az alkonyatban”. Írásainak egyik fő szempontja az abszurddal való foglalkozás. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „realista író vagyok, és ha a történeteim gyakran abszurdak, az egyszerűen azért van, mert az abszurd valóság kivetítése”.GoodReads. “Interview With Yu Hua.” GoodReads (01/06/2015). https://www.goodreads.com/interviews/show/1001.Yu_Hua Ahogy Kína megváltozott, ő is elkezdett írni az ezzel járó abszurditásokról. Azokra a kritikákra, hogy írásai túlságosan erőszakosak, azt válaszolja, hogy azt tükrözi, amit a valóságban lát, és kijelenti, hogy „az erőszak már régóta létezik a tudatalattimban”.
Írói stílus, témák és avantgárd Témák A kulturális forradalom által erősen inspirált és befolyásolt Jü Hua írásaiban a modern kínai történelem témája dominál. Művei nagyon hagyományosak, pszichologizált történetszálakkal, amelyek a kulturális szétesés és az identitásvesztés kihívásait vizsgálják és illusztrálják, és történetei gyakran kisvárosokban játszódnak, olyan történelmi időszakokban, amelyeket ő is átélt, beleértve a Mao elnök uralma alatti Kínát, a polgárháborút és a kulturális forradalmat, és a Mao utáni kapitalista Kínát. A gyermekkor szintén gyakran megjelenő téma a történeteiben, de nem könnyíti meg következetesen a témát. Jü Hua ismert az erőszak, a kegyetlenség és a halál brutális leírásairól, valamint a „Kína alsóbb osztályainak nyomorúságos helyzetét” körülvevő témákról, ahogyan az A véradó krónikájában látható. Amikor a Fivérekben kaotikusabb témákra kezdett összpontosítani, bevallotta, hogy a Kafka-regények utáni korábbi mintázása ellenére „az írás lényege az, hogy felszabadítsd magad. Ha a nagy mesterek ki tudják szabadítani magukat, mi miért ne tudnánk?” Ugyanebben a művében büszke arra, hogy egyszerre fejezi ki a tragédiát és a komédiát. Műveiben az esztétikai modernitás különféle attitűdjeit is gyakran alkalmazza, amivel katalizátor hírnevet szerzett magának.
Stílus Jü Hua a mágikus realizmus hatása alatt áll, és munkáiba a modern kor előtti kínai fikció elemeit is beépíti. Ismert, hogy írásaiban sötét humort és furcsa érzékelési és leírási módokat alkalmaz.Moen, M. O. (1993). Blurring the lines : postmodernism and the use of tradition in the works of Yu Hua. Regényeinek nyelvi humora szélsőséges kontrasztban szürke humor, egyfajta nulla fokú érzelmi elbeszélés, és ez a humor gyakran meglepően hatásos kifejezést kap. A humort főként a kontextus, a helyzet, a korabeli összefüggések és a nemzeti kulturális hagyományok segítségével teremti meg, hatással volt rá a zene, különösen a klasszikus zene és a zene elbeszélő szerkezete, sőt, A véradó krónikája a Jüe-operaA jüe opera (kínaiul: 越剧; pinjin: Yuèjù), más néven Shaoxing opera) egy népszerű kínai opera műfaj. stílusából kölcsönzött technikákat használ. Regényei megkomponálásakor folyamatosan merít a zenei művekből, a zenei nyelv sajátosságait felhasználva gazdagítja írásait, így fikciós nyelvezete tele van zenei ritmusokkal, ami szorosan kapcsolódik zenei műveltségéhez és zenei hobbijához. Irodalmi alkotásaihoz is a zeneművekből merített ihletet. A szavak ismétlése például kedvelt elbeszélői stílusa. Fontos módszer számára, hogy bemutassa karakterei jellemvonásait és pszichológiai változásait, az ismétlődő nyelvi technikák ügyes alkalmazásával elérve a koncentrált és tömör nyelvi kifejezést.
Munkássága sikeresen épít rejtélyes és gazdag irodalmi univerzumokat mind a szépirodalomban, mind a nem fikciós irodalomban. Ahogy mondta: „A regényben elkerülhetetlenül benne van Kína történelme, de nem áll szándékomban történelmet bemutatni. Íróként az a felelősségem és érdekem, hogy valódi embereket teremtsek a műveimben, valódi kínai embereket.”
Pályája kezdetén nem volt sikeres az olvasók körében, mivel művei összetettek voltak. Célja az volt, hogy az emberi pszichológia és a társadalom sötét oldalát mutassa be nem hagyományos módon. Stílusát azután változtatta meg, hogy kezdett vonzerőt nyerni az írói világban, és a túlkomplexitástól elfordult, mivel az olvasók nehezen érthetőnek találták műveit. A kiigazítások után arra összpontosított, hogy a megfelelő mennyiségű modern ideológiát oltsa bele műveibe, amelyek elsősorban a „realista társadalmak” elbeszélésére épülnek.
Írói stílusa a mennyiség helyett a minőségre összpontosít. A komplexitásáról és egyedi nyelvi stílusáról ismert írás- és kommunikációs stílusa megszegi a nyelvészet mindennapi szabályait, és bizonyos értelemben saját nyelvi rendszert alkot. Összetett alapjaival Jü Hua művei sikeresen építenek fel titokzatos és gazdag irodalmi univerzumokat mind a szépirodalomban, mind a tényirodalomban.
Avantgárd Jü Hua kortárs avantgárd író, aki hivatalosan az „Úton tizennyolc évesen” című művével mutatkozott be az irodalmi életben. Ez a novella igyekszik rávilágítani arra, hogy mit lát, gondol és érez az elbeszélő a zűrzavar és a kegyetlenség pillanataiban. Azt az érzést írja le, hogy a világ széttépte saját integritását, és ezzel a szürrealizmuson alapuló, megtört hagyományos valóságszemléletet tárja fel.
Az avantgárd regényírók közül Jü Hua példaértékű abban, hogy képes a nevetségeset a költői erőszakkal ötvözni, hogy megkérdőjelezze a humanizmus filozófiai eszméjét. Finomságáról és élességéről ismert. Úttörő íróként Jü Hua gondolkodása a valósággal és az élettel szemben az, hogy nem marad meg valamilyen nyilvános képzeletbeli boldogságállapotban, hanem tudatosan átmegy mindenféle hétköznapi boldogság látszatán, és belép a titkosabb lélekszintre, hogy megkínozza és megkérdőjelezze az élet eredeti állapotát. Így regényei a hagyományos írásmód és esztétikai stílus ellen lázadnak új magasságokba.
Regények formájában mélyítette el az emberek racionális reflexióját az élethelyzetükről, ami nagy megdöbbenést és figyelmet váltott ki az irodalmi világban és az olvasók körében. Ezért vált az avantgárd regények képviselőjévé Kínában. Az 1980-as évek végén Jü Huát az egyik legígéretesebb avantgárd vagy posztmodern írónak tartották, és sok kritikus a kínai jüan-regények vagy posztmodern írás talán legjobb példájának tartotta. Az 1990-es évek végén egy sor novellát, novellát és regényt szántott fel, amelyekben stílusa kissé eltolódni látszott a hagyományos „pszichoanalitikus” elbeszélésmód felé.