A Jonsze Egyetem (koreai: 연세대학교, hanja: 延世大學校) egy keresztény magánegyetem Szöulban, Dél- Koreában. Tagja a SKY egyetemeknek.
Az egyetemet 1957 januárjában alapították a Jonhi Főiskola (연희전문학교, 延禧專門學校) és Severance Egyesült Orvosi Főiskola (세브란스 의과대학, 세브란스, 醫科大學) egyesülése alatt. Ez lett az eredménye egy kétoldalú együttműködésnek a két főiskola között, ami az 1920- as években kezdődött. Az intézmények az első ilyenek voltak Koreában. Jonhi Főiskola az egyik az első modern felsőoktatási intézmény volt, amelyet Csoszun Keresztény Főiskola (조선기독교대학; 朝鮮基督教大學) néven alapítottak 1915. márciusában. 1885. áprilisában alapították a Severance főiskolát, aminek gyökereiből ered az első modern orvosi központ Gwanghyewon (광혜원 廣惠院, Kiterjesztett Kegyelem Háza). Tisztelgésként, a „Yonsei” név az intézmény két szülőintézményének nevének első szótagjaiból származik: „Yon; 연; 延" a Yonhi Egyetemből és „Sei; 세; 世" a Severance Egyesült Orvosi Főiskolából.
A hallgatói testület 26.731 alapszakos hallgatóból, 11.994 mesterszakos hallgatóból, 4.518 oktatóból, 6.788 alkalmazottból és 257.931 alumniból áll. A Jonsze Egyetem a fő kampusza Szöulban található és koreai, valamint angol nyelven biztosít alap diplomát, mester diplomát és doktori diplomát is.
Története Kezdetek (1885–1916) A Jonsze Egyetem Orvostudományi Karának története 1885. április 10-re nyúlik vissza, amikor létrejött Koreában az első modern korház, amely nyugati orvoslást gyakorolt, a Gwanghyewon. bélyegkép|Jejung-won (Gwanghyewon) a Jonsze egyetem kapmuszán belül, jelenlegi formáját az 1980-as években restaurálták. A kórházat Horace Newton Allen, amerikai protestáns misszionárius alapította, akit az USA-beli Presbiteriánus Egyház nevezett ki Koreába. A kórházat április 26-án átnevezték Jejung-wonra (제중원 濟衆院, Egyetemes/Általános Segítőkészség Háza). Mivel nehézségek merültek fel, az egyház 1893. július 16-án a kanadai Oliver R. Avisont bízta meg a Jejung-won vezetésével. A Gwanghyewont eleinte finanszírozta a koreai kormány, míg az egészségügyi személyzetet az egyház biztosította. Azonban 1894-re, amikor bekövetkezett az első kínai-japán háború és a Kabo reformok (갑오개혁), a kormány nem tudta folytatni a pénzügyi támogatást, így Jejung-won irányítása teljes mértékben az egyház alá került. 1899-ben Avison visszatért az Egyesült Államokba, és részt vett a misszionáriusok New York-i konferenciáján, ahol a koreai orvosi projektet dolgozta fel. Louis Severance üzletember és emberbarát az Ohio állambeli Clevelandből jelen volt, és mélyen meghatódott. Később ő fizette az egészségügyi intézmény új létesítményeinek építési költségeinek jelentős részét. Jejung-wont (제중원) róla nevezték át Severance Korháznak.
A Jejung-won (később Severance Kórház) elsősorban kórház volt, de orvosi oktatást is végzetek mellette. A kórház 1886-ban, a megalakulása után egy évvel indította el első osztályát, 16 orvostanhallgatóval, akiket vizsgák során választottak ki. 1899-re a Jejung-won Orvosi Egyetem független elismerést kapott. A koreai misszionárius felekezetek sokszínűségének növekedését követően együttműködés kezdett kialakulni. Jejung-won 1912-ben egészségügyi személyzetet, iskolai tanárokat és pénzügyi támogatást kapott a Koreai Misszionáriusok Uniós Tanácsától (한국연합선교협의회; 韓國聯合宣敎協議會). Ezért az orvosi egyetemet 1913-ban átnevezték Severance Egyesült Orvosi Főiskolává.
A Jonsze Egyetem többi része a Csoszun Keresztény Főiskolára vezethető vissza, amelyet 1915. március 5-én alapított egy amerikai protestáns misszionárius, Horace Grant Underwood, akit az egyház küldött. Underwood lett az első elnök, Avison pedig az alelnök. A YMCA-ben volt megtalálható. A tanfolyamok áprilisban kezdődtek 60 hallgatóval és 18 oktatóval.
Underwood 1916. október 12-én (halt meg/meghalt) betegségben, és Avison vette át az elnöki posztot.
Az első és második világháború alatt bélyegkép|206x206px|Underwood szobra 1910. augusztus 22-én Japán annektálta Koreát az 1910-es Japán–Korea egyezménnyel. Korea első főkormányzója, Teraucsi Maszatake bevezette a Csoszun Oktatási Rendeletet (조선교육령; 朝鮮敎育令) 1911-ben, majd 1915. márciusában a Szakmai Iskolák Szabályzatát (전문학교 규칙) és a Magániskolák Módosított Szabályzatát (개정사립학교 규칙). Ezek célja a magánoktatás elnyomása volt Koreában; minden iskolaalapítást, bármely iskolai szabályzatban, elhelyezkedésben, célban, a tananyagban vagy a tankönyvekben bekövetkezett változást be kellett jelenteni és engedélyeztetni kellett a főkormányzóval, minden kurzusnak japán nyelvűnek kellett lennie.
A Severance Egyesült Főiskola küszködött a követelmények teljesítésével; az iskolai rendeleteket és tananyagot megváltoztatták, az oktatói testületet értékelték és bővítették, az alapítást és a kuratóriumot pontosították. 1917. május 14-én kapta meg a hivatásos orvosi iskola elismerését. 1922-ben Szaitó Makoto főkormányzó kiadta a Csoszun Oktatás Rendeletének Módosított Verzióját (개정조선교육령). Szigorúbb minősítést kért a kar számára, és Severance engedelmesen reagált, és további diplomával rendelkező tagokat toborzott Észak-Amerika és Európa akkreditált intézményeiből. Japán nem hagyta teljesen figyelmen kívül ennek az intézménynek a kompetenciáját; 1923-ban a Severance visszaszerezte jogát, hogy állami vizsga nélkül orvosi engedélyt adjon a diplomásoknak, ez a jog azonban 1912 óta elveszett. Ezenkívül 1934 márciusában a Japán Oktatási és Kulturális Minisztérium további elismerést adott a Severance-nek, lehetővé téve diplomásai számára, hogy a japán szuverenitáson belül bárhol gyakorolhassák az orvostudományt.
Ó Kung Szon (오긍선; 吳兢善) 1934-ben a Severance első koreai elnöke lett.
Az 1915-ös és 1922-es rendeletek a Csoszun Keresztény Főiskola sorsát is befolyásolták. Főiskolának szánták, de jogilag nem ismerték el, mivel az 1915-ös rendelet nem tette lehetővé koreai magánfőiskolák létesítését. Emiatt a Csoszun Keresztény Főiskola, amelyet ezúttal Jonhi Főiskolának neveztek el, 1917. április 17-én csak „szakiskolaként” fogadták el, mint különböző misszionárius felekezetek közös projektje. Azonban Jonhi megalakította a szervezetet a tanári karát, egyetemként működött. Hat részből állt: humán, mezőgazdasági, kereskedelmi,. Hat tanszékből állt: bölcsészettudományi, mezőgazdasági, kereskedelmi, teológiai (ez a tanszék az alapító felekezetek közötti különbségek miatt nem nyílt meg), matematika és fizika, valamint alkalmazott kémia. A rendeletek emellett megtiltották a koreai történelemmel, annak földrajzával vagy a Bibliával kapcsolatos kurzusokat a teológiai tanszéken kívül. A misszionáriusok tanácsa az Átdolgozott Oktatási Rendeletről szóló határozattal (개정교육령에 관한 결의문) reagált , amely gondosan rámutatott, hogy Japán nem alkalmaz ilyen szigorú abszurditásokat a Japán szárazföldi magániskoláira.
Az 1919-ben tomboló Márciusi Függetlenségi Mozgalom után Japán valamelyest lazított Koreán lévő fogásán és ez tükröződik az 1922-es rendeletben is. Megszüntette a főkormányzó önkényes ellenőrzését a kurzusok és az oktatók minősítése felett, illetve megváltoztatta álláspontját a vallás és az oktatás szigorú elválasztásáról. Jonhi-t a japán társaival egyenrangú iskolaként ismerte el, és engedélyezte a keresztény programokat és a Bibliát a tananyagban. Mindazonáltal a japán irodalom kötelezővé vált. Japán beavatkozásra koreai történelem Keleti Történelem néven oktatták, és a koreai nyelvet lehetőség szerint tanították.Faculty members including Choi Hyun Bae, Lee Yun Jae, Jung In Seo, Yu Eok Kyum, and Baek Nak Jun contributed to this end.
A Mezőgazdasági Tanszéket 1922 után bezárták, amikor az első diplomások elhagyták Jonhit. Próbálkoztak a tanszék újraélesztésével, de nem jártak túl nagy sikerrel. Azonban a Jonhi mezőgazdasági vezetők számára képzési központot hozott létre a kampuszon, lenyűgöző eredményekkel.연세대학교백년사 One Hundred Years of Yonsei University History, Yonsei University Press, p.183
Jonhi liberális volt a nem keresztények felvételében. Politikája az volt, hogy viszonylag szabadon engedélyezzék a nem keresztények belépését, és lehetővé tegyék a keresztény hallgatók többségének, hogy fokozatosan befolyásolják és asszimilálják őket.
Az 1930-as évek végén Japán ismét megváltoztatta Koreával kapcsolatos politikáját, hogy beépítse terjeszkedési tervébe. 1936 augusztusában Minami Jiró új japán főkormányzó megkezdte a koreaiak asszimilációját, hogy katonai célokra kizsákmányolja őket; A főkormányzó rákényszerítette a Sōshi-kaimeit és a sintót a koreaiakra, és elkezdett koreaiakat toborozni a japán háborús erőfeszítésekre. 1938 áprilisában a harmadik Csoszun oktatásról szóló rendelet elrendelte a sintó elfogadását, a koreai nyelv önkéntes eltávolítását a tananyagból, valamint a japán és a japán történelemoktatás további fokozását. A Jonhi Szakiskola nem követte a példát, és 1938 novemberében kurzusokat indított a koreai nyelvtanulásra. Ezt nem tűrték sokáig: 1940 márciusában Jonhi kénytelen volt japán tanulmányokat indítani minden tanszéken, minden évben. 1938-ban az angol órákra is nyomás nehezedett a japán-amerikai kapcsolatok romlása következtében; betiltották az angol nyelvű kurzusokat, és cenzúrázták az angol írók szövegeit. 1938-ban H.H Underwood elnök elfogadta a sintó gyakorlását, hogy elkerülje a Jonhi esetleges bezárását. A főkormányzók kényszerítették a Jonhit, hogy utasítsa el az Egyesült Államok pénzügyi támogatását, a pénzügyi nehézségek fokozódtak.
A koreai háború idején (1946–1952) A felszabadult koreai kormány 1947-ben jóváhagyta, hogy a Severance egyetemként működhessen. Mivel Koreában a legtöbb egészségügyi intézményt japánok irányították, távozásuk után kevés tagja maradt az orvosi személyzetnek és az oktatóknak. Ennek következtében számos Severance alkalmazott és oktató elhagyta az intézményt, hogy más intézményeknek segítsen. A Severance átvette a hallgatói vezetőség szerepét, és nyíltan ellenezte az amerikai katonai adminisztrációt Koreában. 1950-ben, a koreai háború kitörésekor, egészen Szöul elfoglalásáig Severance tábori kórházként működött. Severance tagjai gyorsan menekültek, de néhány oktató és hallgató nem tudott időben elmenni; néhányan meghaltak, másokat pedig elfogtak, majd őket az előrenyomuló észak-koreaiak kihasználták. A Severance végzős hallgatói csatlakoztak a sereghez, mint sebészek. Bár Severance egy időre visszatért Szöulba a visszafoglalása után, decemberben ismét menekülnie kellett egy LST-n Incshonban.
Amikor Severance megérkezett Puszanba, az orvosi kar csatlakozott a háborús/hadi főiskolához, egy ideiglenes testülethez. Eközben a szöuli Severance létesítmény súlyos károkat szenvedett, mivel a város központjában, a szöuli pályaudvar közelében volt. A Severance Kórház 1952. április 1-jén, az egészségügyi főiskola pedig 1952. június 12-én tért vissza.
Az amerikai hadsereg elhanyagolta Jonhi helyreállítását, és más terveket szövögettek, hogy katonai kórházként vagy igazságszolgáltatási képzőközpontként használhassák. Idővel azonban, a Jonhira, (a kormányzó által megfosztott) missziós intézményként tekintettek, amelyet a kormányzó megfosztott.
A Jonhi 1946. január 21-én újra kinyithatta kapuit, és 1946. augusztus 15-én elismerték egyetemként. Baek Nak Jun lett az elnök. Ez egy átmenet időszaka volt, és a Jonhi Egyetem számos akadályt kellett, hogy leküzdjön, köztük az anyagi nehézségeket t is; 1947 után azonban a helyzet stabilizálódott. Abban az időben Kore tanárhiányban szenvedett, felkérték a Jonhit oktatásra és képzésre; megalakult a Matematika, Fizika és Kémia Középiskolai Tanárok Ideiglenes Képzési Központja/Ideiglenes Képzési Központj a Középiskolai Matematika, Fizika és Kémiai Tanárok számára (임시 수물화학과 중등교원양성소). 1948 decemberében elkezdődtek a Jonhi és Severance egyesítésének tervei.This included Ewha University. Ewha University fell out asserting its independent goal in the education of women. A Doktori Iskola 1950 júliusában alakult meg,