; pinjin hangsúlyjelekkel: Kāifēng; egyszerűsített kínai: 开封; hagyományos kínai: 開封; Wade–Giles-átírással: Kai-Feng) a Kínai Népköztársaság körülbelül ötmillió lakosú prefektúraszintű városa, tartomány keleti részén, a Sárga-folyó déli partján, mintegy 70 km-re keletre , tartomány fővárosától.
Kína nyolc ősi fővárosának egyike,Ezek , , , , , , és . Az eredeti, régi négyes lista előbb hétre, mára (2024) már tízre bővült. amely történelme során nyolcszor volt főváros, és leginkább arról ismert, hogy az Északi -dinasztia (北宋, 960–1127) idején volt Kína fővárosa, akkoriban néven. Ebben az időbenVagy csak 1013 és 1127 között?? a világ legnagyobb városa volt.
Manapság leginkább arról nevezetes, hogy a tudományos kutatás egyik központjának tekintik világszerte, amely a Nature Index által követett tudományos eredmények alapján a világ 200 legjobb városa között szerepel."Leading 200 science cities 2023| | Supplements | Nature Index", www.nature.com, Hozzáférés: 2024. április 2. A városban található a Egyetem, amely a kínai felsőoktatás Párhuzamos Első Osztályú Egyetem Fejlesztési ProgramjánakDouble First Class University Plan egyik kulcsfontosságú nemzeti egyeteme.
A 2020-as népszámlálás szerint 4 824 016 ember élt prefektúrában, közülük 1 735 581 fő a , , , és körzetekből álló nagyvárosi területen.
Nyugaton , tartomány fővárosával, északnyugaton , keleten , délkeleten , délnyugaton , észak-keleten a tartománybeli határos.
A város nevei történelme során
A város nevének postai romanizálása „Kaifeng”. Hivatalos egykarakteres rövidítése kínaiul: 汴 (Biàn).
Hosszú, viharos történelme során többféle neve is volt amelybe gyakran a helyi folyó, a (汴) nevét is belefoglalták:
(pinjin hangsúlyjelekkel: Lǎoqiū, kínai: 老丘, a név jelentése magyarul: „régi halom”??) – a mitikus idején (Dàliáng, 大梁, „nagy híd”) – a Tavasz és ősz korszakban Liang (Liáng, 梁, „híd”) – a Hadakozó fejedelemségek korában (Biàn, 汴) – a Tang-dinasztia idején 781-tól a helyén új várost építettek, amely a (汴) nevet kapta. a kései Liang, a kései (936–946), a kései Han (947–950) és a kései (951–960) birodalom fővárosa is volt az öt dinasztia és a tíz királyság időszakában és manapság is emlegetik ezen a néven nemhivatalosan. (Biànliáng, 汴梁, „ híd”) (Biànzhōu, 汴州) (Nánjīng, 南京, „déli főváros”), a dzsürcsi dinasztia déli fővárosaként, és nem tévesztendő össze a mai gal. (Dōngjīng, 東京, „keleti főváros”) valamint (Biànjīng, 汴京, „a [-nél fekvő] főváros”), az (960–1127) idején
A terület a nevet azután kapta, miután az i. e. II. században meghódította Kínát. E név jelentése szó szerint „nyitott határok”, átvitt értelemben „rejtett” és „bosszú”.中国古今地名大辞典 (’Ősi és újkori kínai helynevek szótára’). Shanghai, Shanghai Lexicographical Publishing House, 2005, 348. oldal, (egyszerűsített kínai)
A neve eredetileg valójában (kínai: 啓封) volt, de a szótagot (Baxter-Sagart: /*kʰˤijʔ/) a szinonimájára, -ra (/*Nə-[k]ʰˤəj/, /*[k]ʰˤəj/) változtatták, hogy ezzel kikerüljék eredeti nevével (Liu ) kapcsolatos elnevezési tabut.
Közigazgatás
prefektúraszintű város öt körzetből és négy megyéből áll. Ezek (2018-ban):KĀIFĒNG SHÌ, Stadt auf Präfekturebene in Hénán (KĀIFĒNG SHÌ, prefektúra szintű város ban), citypopulation.de, Hozzáférés: 2024. március 16-án
(鼓楼区) körzet, 58 km², 157 000 lakos, a központ, a városi önkormányzat székhelye (龙亭区) körzet, 344 km², 436 000 lakos (禹王台区) körzet, 56 km², 141 300 lakos (祥符区) körzet, 1302 km², 667800 lakos, fővárosa: önkormányzat (城关镇) (顺河回族区, jelentése magyarul: ’muszlim negyed’) körzet, 88 km², 249 900 lakos (尉氏县) megye, 1 257 km², 851 000 lakos, fővárosa: önkormányzat (城关镇) (杞县) megye, 1 258 km², 895 600 lakos, fővárosa: önkormányzat (城关镇) (通许县) megye, 767 km², 518 400 lakos, fővárosa: önkormányzat (城关镇) (兰考县) megye, 1 116 km², 647 900 lakos, fővárosa: önkormányzat (城关镇)
Térkép
Gazdaság
2005-ben a teljes GDP 40,8 milliárd jüan, az egy főre jutó GDP pedig 8570 jüan volt.
Történelme
balra|bélyegkép|200px|A híres et ábrázoló Felfelé a folyón egy tavaszi ünnepen Fesztivál, azaz a Tiszta Fény Fesztivál (清明節). Ez szerepel az eredeti címben. Ez a címfordítás: Jacques Gernet: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250–1276, Gondolat, Budapest, 1980, fordította: Gyáros Erzsébet. című tekercskép (részletek), rövidített címmel: -tekercs.Ezer év a történelem sodrában: Kína Számos változata létezik. A fenti változat egy XVIII. századi rekreáció – a XII. századi művésznek, nak tulajdonított eredetiről. jobbra|bélyegkép|200px| És alaprajzáról készített vázlat jobbra|bélyegkép|200px| Térkép (K'ai-feng) jobbra|bélyegkép|200px| () külső városának térképe a idejéből című enciklopédiájából.
Kína nyolc ősi fővárosának egyike. hez hasonlóan történelme során számos alkalommal kellett újjáépíteni.
A város történetének kezdetei szó szerint a legendák ködébe vész. A legenda szerint a mítikus idején a város a (老丘) nevet kapta, és Kína fővárosa volt tól király idejéig (ez kb. i. e. 1980-tól kb. i. e. 1810-ig terjedő időszak). uralkodásának 5. évében helyezte át a fővárost ból ba.
Az 1955-ben végzett régészeti ásatások nyomán bebizonyosodott, hogy a város már létezett a korában. Környékén neolitikus civilizáció maradványait tárták fel.
A tavasz és ősz korszakban (i. e. 770 – i. e. 454) a Királyság határterületén volt.
I.e. 364-ben a hadakozó fejedelemségek korában a állam (大梁) néven alapított fővárost ezen a területen. Ebben az időszakban épült meg az első a környék számos csatornája közül, amely összeköti a helyi folyót, a t a Sárga-folyóval. Amikor a állam meghódította t, nagyrészt elpusztult és elnéptelenedett, s egy közepes méretű mezővárossá zsugorodott.
A Han-dinasztia idején a város némi újjáépítésen ment keresztül, és , fia fővárosává tette amikor Liang hercege lett. Számos épületet és régi városfalat restauráltatott és építtetett. Általa a zene, a művészet központja, a művészek menedékhelye és a csodálatos kertek városává vált annak ellenére, hogy ebben az időszakban nem volt kiemelt politikai jelentősége.Paul Schellinger-Robert Salkin (szerk.): International Dictionary of Historic Places, Volume 5: Asia and Oceania (’Nemzetközi történelmi helyek szótára, 5. kötet: Ázsia és Óceánia’), Fitzroy Dearborn Publishers, Chicago, 1996, 420. oldal,
A VII. század elején jelentős kereskedelmi csomóponttá vált, amikor összekapcsolták a Nagy-csatornával, valamint a nyugati tartományba tartó csatorna megépítésével.
781-ben a Tang-dinasztia idején helyén új várost építettek, amely a (汴) nevet kapta. a kései Liang, a kései (936–946), a kései Han (947–950) és a kései (951–960) birodalom fővárosa is volt az öt dinasztia és a tíz királyság időszakában. A -dinasztia is t tette fővárosává, amikor 960-ban megdöntötte a birodalmat ( incidens). Nem sokkal ezután a város további terjeszkedésnek indult.
A -dinasztia idején, amikor illetve néven volt főváros, Kína legnagyobb és legvirágzóbb városa volt több mint 400 000 lakossal a városfalon belül és azon kívül. Ebben az időben azonban a tífusz akut probléma volt a városban, és a lakosságot később is többször megtizedelte a tífuszjárvány. Jacques Gernet történész élénk képet fest ennek az időszaknak az életéről a Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250–1276 című művében, amelyben a korabeli () leírása leginkább (kb. 1090-1150) ’ pompájának álmai’ (, (i.sz. 1235)) című nosztalgikus emlékiratán alapul.Jacques Gernet: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250–1276, Gondolat, Budapest, 1980, fordította: Gyáros Erzsébet, 296 oldal, , 272. oldal
1049-ben épült fel az 54,7 m magas Pagoda (佑國寺塔), mai nevén a Vaspagoda. Túlélte a háborúk viharait és az árvizeket, és az ősi város legrégebbi nevezetessége lett. A -dinasztia másik híres pagodája, a 974-ből származó Torony részben megsemmisült. balra|bélyegkép|220px|Játékok a tóban, egy XII. század eleji festmény, amely et ábrázolja szintén tól.
Egy másik közismert látnivaló a polihisztor mérnök, tudós és államférfi, (1020–1101) csillagászati óratornya volt, amelyet egy forgó armilláris gömb koronázott meg. Ez a szerkezet hidraulikus meghajtású (azaz vízkerékkel és vízórával működő) volt, de kétszáz évvel azelőtt tartalmazott egy reteszelő mechanizmust, hogy Európa óraműveiben megjelent volna ez a megoldás, és az első ismert végtelenített erőátvitelt, lánchajtást is alkalmazott.
a XI. században érte el legnagyobb jelentőségét mint kereskedelmi és ipari központ a négy nagy csatorna metszéspontjában. Ez idő alatt a várost három városfal gyűrű vette körül, és lakossága valószínűleg 600 000 és 700 000 között volt. Úgy tartják, hogy ebben az időszakban, 1013 és 1127 között volt a világ legnagyobb városa.Zhengzhou & Kaifeng Introduction (’ és bemutatása’), www.easytourchina.com, Hozzáférés: 2024-03-10.
Ez az időszak 1127-ben ért véget, amikor a város a -incidens során a dzsürcsi megszállók kezére került. Ezt követően a dzsürcsi dinasztia uralma alatt is maradt, amely a – háborúk során meghódította Észak-Kína nagy részét.Peter Lorge: War, Politics and Society in Early Modern China, 900–1795. Routledge, 2005, , 52–54. oldal Bár továbbra is fontos közigazgatási központ maradt, csak a korai belső városfalán belüli terület maradt lakott, a két külső gyűrű elnéptelenedett.
A birodalom fővárosaként sok szempontból kedvező volt hogy a Nagy-csatorna mentén helyezkedett el, de katonailag sebezhetővé tette hogy a Sárga-folyó árterületén terült el. Emiatt több árvíz is pusztította.
1157-től (más források szerint 1161) lett a dzsürcsik „déli fővárosa” (a mai ) mellett, és ez idő alatt építették újjá.Wontack Hong: The Eastern Manchurian Woodsmen Replacing the Western Manchurian Nomads (’A kelet-mandzsúriai erdőlakók felváltják a nyugat-mandzsúriai nomádokat’). Archiválva: 2007-07-05. Hozzáférés: 2024-03-10.) és A dzsürcsiknek 1214-ig volt északon a fővárosuk, amikor is kénytelenek voltak a mongolok támadása elől délre, be költöztetni a császári udvart. 1232-ben adták meg magukat az egyesített mongol és csapatoknak mongol ostrománál.
elestét követően a mongolok és a han kínaiak (akik átálltak a mongolokhoz) lemészárolták a dzsürcsi császári család férfi tagjait,James Carter: A Mongol siege, the Black Death, and the end of two dynasties (’Egy mongol ostrom, a fekete halál és két dinasztia vége’) The China Project, 2022. április 6., Hozzáférés: 2024-03-10. és hadizsákmányként Mongóliába hurcolták az előkelő hölgyeket, köztük a császárnőt, a birodalmi ágyasokat és hercegnőket.列傳第二 后妃下 (’Életrajzok 2, Birodalmi feleségek és ágyasok’). 金史 (’A dinasztia története’) 64. kötet A mongolok kifosztották a várost, de a legtöbb ostromtól eltérően ebben az időszakban is engedélyezték a kereskedelmet. A város leggazdagabb lakosai eladták luxuscikkeiket a mongol katonáknak, hogy élelmiszert vásárolhassanak.
A Polo fivérek 1265-benMás forrás szerint 1266-ban. Az angol nyelvű wikipédián tévesen: Marco Polo 1260-ban. érkeztek be, Kubiláj kán fővárosába, amiről visszaemlékezéseiben Marco Polo is beszámolt: „Nangin tartományról Nangin igen híres tartomány nyugati irányban. A lakossága bálványimádó, papírpénzt használ, és a Nagy Kán alattvalója; iparból meg kereskedelemből él. Bőségesen termelnek selymet, és sok aranyhímzésű kelmét készítenek. Igen olcsó náluk a gabonának és veteménynek minden fajtája, mert a tartomány rendkívül termékeny. Vad is bőven akad, sőt pompás oroszlánok is találhatók. A kereskedők hatalmasok és gazdagok, a császárnak nagy jövedelme van azokból az adókból, melyeket eladott és megvásárolt áruikra kivet.”A megjegyzés„69. FEJEZET- Nangin vagy Namgin a Huanghótól délre terült el a mai Hónán tartomány területén; hasonló nevű fővárosa a dzsürcsen császárok székhelye volt.”Szövegéből mintha az látszana, hogy a fordító valamiért nem vette volna észre, hogy ez Kajfeng Nancsing néven. De az is érdekes, hogy Polo ezen a régi néven emlegeti.