James Albert Michener amerikai író. Több mint 40 könyvet írt, amelyek többsége hosszú, kitalált családregény volt, sok generáció életét felölelő, meghatározott földrajzi helyeken játszódó, részletes történelemmel. Számos műve bestseller lett, és a Hónap Könyve KlubA Book of the Month egy 1926-ban alapított, egyesült államokbeli előfizetéses e-kereskedelmi szolgáltatás, amely havonta öt-hét új keményfedeles könyvet kínál tagjainak. választotta őket. A könyveibe épített aprólékos kutatásokról is ismert volt.
Michener könyvei közé tartozik a Tales of the South Pacific, amiért 1948-ban elnyerte a szépirodalmi Pulitzer-díjat; Hawaii; The Drifters; Centennial; The Source; The Fires of Spring; Chesapeake; Caribbean; Caravans; Alaska; Texas; Space; Poland; és a The Bridges at Toko-ri. Nem szépirodalmi művei közé tartozik az Iberia, amely spanyolországi és portugáliai utazásairól szól; memoárja, The World Is My Home; és a Sports in America. A Return to Paradise a kitalált novellákat ötvözi Michener tényszerű leírásaival a csendes-óceáni térségről, ahol ezek játszódnak.
Első könyvét Rodgers és HammersteinA Rodgers and Hammerstein a zeneszerző (1902-1979) és a szövegíró-dramaturg Oscar Hammerstein II (1895-1960) színházi szerzőpáros volt, akik együtt egy sor innovatív és nagy hatású amerikai musicalt alkottak. népszerű Broadway-musicalje, a South Pacific, majd 1958-ban és 2001-ben azonos című játékfilmként is feldolgozták, ami tovább növelte anyagi sikerét. Számos egyéb történetét és regényét filmekhez és tévésorozatokhoz adaptálták.
Ő írta a Presidential Lottery: The Reckless Gamble in Our Electoral System (Elnöki lottó: A választási rendszerünk vakmerő szerencsejátéka) című könyvet, amelyben elítélte az Egyesült Államok elektori kollégiumi rendszerét. 1969-ben jelent meg, majd 2014-ben és 2016-ban újra kiadták.
Életrajza Michener a pennsylvaniai Doylestownban született. Később azt írta, hogy nem tudja, kik a biológiai szülei, sem azt, hogy pontosan mikor és hol született. Egy örökbefogadó anya, Mabel Michener kvékerként nevelte fel Doylestownban, Bucks megyében.
1925-ben érettségizett a Doylestown High School-ban. A pennsylvaniai Swarthmore-i Swarthmore College-ba járt, ahol kosárlabdázott, és tagja volt a Phi Delta Theta testvériségnek. Miután 1929-ben summa cum laude végzett, angol és történelem szakos bachelor fokozatot szerzett, két évig Skóciában utazott és tanult a St. Andrews-i Egyetemen, az Északi-tenger partján fekvő Fife középkori városában, St Andrewsban.
Michener a nagy gazdasági világválság idején a hoboingról (ingyenes tehervonatozásról) beszél, amint azt a History Channel 1998-as Great Depression című dokumentumfilmje is említi.
Középiskolai angoltanárként dolgozott a Pennsylvania állambeli Pottstownban, a The Hill School-ban. 1933 és 1936 között a Newtown-i George School-ban tanított angolt. A Colorado State Teachers College-ba járt Greeley-ben, Colorado államban (1970-ben átnevezték University of Northern Colorado-ra), ahol oktatásból szerzett Master of Arts fokozatot. Érettségi után több évig tanított az egyetemen és a College High School-ban (University Lab School). A University of Northern Colorado könyvtárát 1972 októberében róla nevezték el.
1935-ben Michener feleségül vette Patti Koont. 1939 és 1940 között vendégoktatói állást fogadott el a Harvard Egyetemen, de elment a Macmillan Publishers-hez ahol a társadalomtudományi tanulmányok oktatási szerkesztője lett.
Bár kvékerként lelkiismereti tiltakozónakA conscientious objector olyan személy, aki a gondolat-, lelkiismereti és/vagy vallásszabadságra hivatkozva megtagad valamit. minősülhetett volna, és nem hívták volna be katonának, Michener a második világháború idején (1941-1945) jelentkezett az Egyesült Államok haditengerészetéhez. Beutazta a Csendes-óceán déli részét különféle megbízatással, amelyet azért kapott, mert bázisparancsnokai tévesen azt hitték, hogy az apja Marc Mitscher admirális.Marc Andrew "Pete" Mitscher (1887. január 26. - 1947. február 3.) a haditengerészeti repülés úttörője volt, aki az Egyesült Államok haditengerészetének admirálisa lett. Ezen utazások során szerzett tapasztalatai inspirálták a Tales of the South Pacific''' című, áttörést hozó művében megjelent történeteket.
Írói karrier
Michener a második világháború idején kezdte írói pályafutását, amikor az amerikai haditengerészet hadnagyaként a dél-csendes-óceáni térségbe osztották be haditengerészettörténésznek. Jegyzeteit és benyomásait később a Tales of the South Pacific (1947) című első könyvébe foglalta, amelyet 40 éves korában adtak ki. A regény 1948-ban elnyerte a szépirodalmi Pulitzer-díjat, Rodgers és Hammerstein pedig feldolgozta a South Pacific című Broadway-musicalt, amelyet 1949-ben mutattak be a New York-i Broadwayn. A musicalből 1958-ban és 2001-ben azonos című játékfilm is készült.Déltenger (film)
Próbálkozott televíziós írással, de nem járt sikerrel. Bob Mann amerikai televíziós producer azt akarta, hogy Michener közösen készítsen egy heti Antológiasorozatot a Tales of the South Pacificből, és narrátorként szolgáljon. Rodgers és Hammerstein azonban megvásárolták a regény minden drámai jogát, és nem mondtak le a tulajdonjogukról. Michener 1959-ben egy másik televíziós sorozathoz, az Adventures in Paradise címűhöz adta a nevét, Gardner McKay főszereplésével Adam Troy kapitányt alakította a Tiki III. vitorlás hajón.Hayes, p. 159.
Michener már életében is népszerű író volt; regényeiből a becslések szerint 75 millió példányt adtak el világszerte. Hawaii című regénye (1959), amelynek megjelenését jól időzítette, amikor Hawaii az 50. állam lett, kiterjedt kutatásokon alapult. Ezt a megközelítést alkalmazta szinte minden későbbi regényénél, amelyek részletes történelmi, kulturális, sőt geológiai kutatásokon alapultak. A Centennial (1974), amely több generációs családot dokumentált az amerikai Nyugat Sziklás-hegységében, azonos címmel népszerű, 12 részes televíziós minisorozat formájában került feldolgozásra, és 1978 októberétől 1979 februárjáig a National Broadcasting Company (NBC televíziós hálózat) adta le.
Az 1970-es évek közepén Michener az Olvasók kalauza a periodikus irodalomhoz (Readers' Guide to Periodical Literature) című kiadványban dolgozott.
1996-ban a State House Press kiadta James A. Michener: A Bibliography című művét, amelyet David A. Groseclose állított össze. Az 1923-tól 1995-ig tartó több mint 2500 bejegyzés között folyóiratcikkek, előszavak és egyéb munkák találhatók.
Michener bőséges termése hosszú regényeket eredményezett, amelyek közül több is több mint 1000 oldalas. A szerző az Elveszett Mexikómban (My Lost Mexico, 1992) azt állítja, hogy időnként heteken át napi 12-15 órát töltött az írógép előtt, és olyan sok papírt használt, hogy az iktatási rendszere nehezen tudott lépést tartani vele.
Házasságok Michener háromszor volt házas. 1935-ben feleségül vette Patti Koont. 1948-ban elváltak, és ugyanebben az évben Michener feleségül vette második feleségét, Vange Nordot.
Egy chicagói ebéden találkozott harmadik feleségével,Mari Yoriko Sabusawával.Mari Yoriko Sabusawa (1920. július 10. – 1994. szeptember 25.) fordító, aktivista és filantróp. Az amerikai lányt és japán szüleit nyugati táborokba internálták, amelyeket az amerikai kormány a második világháború első éveiben hozott létre a nyugati parti / csendes-óceáni közösségekből származó japánok fogva tartására. Michener 1955-ben vált el Nordtól, és még ugyanabban az évben feleségül vette Sabusawát. Sabusawa 1994-ben halt meg.Sayonara (1954) című regénye kvázi önéletrajzi jellegű. Az 1950-es évek elején játszódik, és Lloyd Gruver őrnagy történetét meséli el, aki a koreai háborúban (1950-1953) az Amerikai Egyesült Államok légiereje ász pilótájaként Japánban állomásozik, és beleszeret Hana-ogiba, egy japán nőbe. A regény a kultúrák közötti romantikát követi nyomon, és rávilágít a második világháború utáni időszak rasszizmusára. 1957-ben adaptálták a nagysikerű Sayonara című filmbe,Szajonara (film) amelyben Marlon Brando, James Garner, Miiko Taka, Miyoshi Umeki és Red Buttons szerepelt; Umeki és Buttons 1958-ban elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek/színésznőnek járó Oscar-díjat az előadásaiért.
Politikai karrier 1960-ban Michener volt a Bucks megyei bizottság elnöke, amely a demokrata John F. Kennedyt választotta 35. elnökké. 1962-ben sikertelenül indult a Demokrata Párt jelöltjeként az Egyesült Államok képviselőházába Pennsylvaniából, ezt a döntést később elhibázott lépésnek tartotta. "Az én hibám az volt, hogy 1962-ben demokrata jelöltként indultam a Kongresszusba. [A feleségem] folyton azt mondta: 'Ne csináld, ne tedd.' Vesztettem, és visszatértem a könyvíráshoz." The World Is My Home (A világ az otthonom) című memoárjában Michener úgy jellemezte a hivatalért való indulást, mint "az egyik legjobb dolog, amit valaha tettem, mert a nyilvános kampányolás észhez téríti az embert".
1968-ban Michener a pennsylvaniai Joseph S. Clark amerikai szenátor kampánymenedzsere volt, aki a harmadik ciklusra való újraválasztásáért indult. Clark végül elvesztette a versenyt Richard Schweikerrel szemben, aki egy mérsékelt republikánus volt. Michener később az 1967–1968-as pennsylvaniai alkotmányozó gyűlés titkára volt. Ugyanebben az évben Michener tagja volt a z Elektori Kollégiumnak is, pennsylvaniai demokrataként. Erről az élményről írt egy Presidential Lottery: The Reckless Gamble in Our Electoral System című politológiai szövegben, amely a következő évben jelent meg. Ebben alternatív rendszereket javasolt, beleértve a közvetlen, többségi szavazást az Egyesült Államok elnöki tisztségére és más kreatívabb megoldásokat.
Emberbarát Michener jelentős filantróp lett, és több mint 100 millió dollárt adományozott oktatási, kulturális és íróintézményeknek, köztük alma materének, a Swarthmore College-nak, az Iowa Writers Workshopnak és a James A. Michener Művészeti Múzeumnak, és több mint 37 millió dollárt az austini Texasi Egyetemnek. 1992-re ajándékai révén az UT Austin legnagyobb egyéni adományozójává vált. Az évek során Mari Michener jelentős szerepet játszott az adományok irányításában.
1989-ben Michener a McClelland & Stewart kiadónál Kanadában kiadott Journey (1989) című regényének kanadai kiadásából származó jogdíjbevételét adományozta a Journey-díj létrehozására, amely egy 10 000 dollár értékű éves kanadai irodalmi díj, amelyet az év legjobb, feltörekvő kanadai írója által publikált novelláért ítélnek oda.
Utolsó évei és halála
Michenerék utolsó éveiben feleségével a texasi Austinban éltek, és az austini Texasi Egyetem Michener Íróközpontját támogatták. A Központ hároméves Michener-ösztöndíjat biztosít szépirodalom, költészet, drámaírás és forgatókönyvírás terén kis számú diáknak.
A terminális vesebetegségben szenvedő Michener 1997 októberében befejezte a napi dialíziskezelést, amely négy évig életben tartotta. Azt mondta, hogy elérte, amit akart, és nem akart további testi bonyodalmakat. 1997. október 16-án 90 éves korában veseelégtelenségben halt meg. Elhamvasztották, és a hamvait a felesége mellé helyezték a texasi Austin Memorial Park temetőjében. Michener tiszteletére emlékkő áll az austini Texasi Állami Temetőben.
Hagyatéka Michener hagyatékának nagy részét és a könyvek szerzői jogait a Swarthmore College-ra hagyta, ahol főiskolai diplomát szerzett. Iratait a Northern Colorado Egyetemnek adományozta, ahol mesteri fokozatot szerzett.
Kitüntetések
1971-ben Michener megkapta az Academy of Achievement Aranylemez-díját. 1980-ban Michener dobta az első dobást a Philadelphia Phillies és a Houston Astros közötti National League Championship második mérkőzésén. 1981-ben Michener megkapta a Missouri állambeli St. Louisban a Saint Louis-i Egyetem Könyvtári Társaságának St. Louis-i Irodalmi Díját. 1993-ban a U.S. Navy Memorial Foundation Michener-nek ítélte oda a "Lone Sailor Award"-ot a haditengerészeti háborús szolgálatáért és irodalmi eredményeiért.