A forgatókönyv-alapú tesztelés egy olyan szoftvertesztelési tevékenység, amely forgatókönyveket használ: hipotetikus történeteket, amelyek segítik a tesztelőt egy összetett probléma vagy tesztrendszer átdolgozásában. Az ideális forgatókönyvteszt egy hiteles, összetett, hiteles vagy motiváló történet, amelynek eredménye könnyen értékelhető. Ezek a tesztek általában abban különböznek a tesztesetektől, hogy a tesztesetek egyetlen lépésből állnak, míg a forgatókönyvek több lépésből állnak.
Története A forgatókönyvteszt kifejezést 2003 októberében alkotta meg Cem Kaner. Megjegyezte, hogy a tesztelés egyik legnehezebb aspektusa az volt, hogy lépésről lépésre karbantartsák a teszteseteket az elvárt eredményekkel együtt. Tanulmánya megpróbált módot találni a bonyolult írásbeli tesztek újbóli feldolgozásának csökkentésére és az esethasználat egyszerűségének beépítésére.
Néhány hónappal később Hans Buwalda egy hasonló megközelítésről írt, amelyet „szappanopera-tesztelésnek” nevezett el. A televíziós szappanoperákhoz hasonlóan ezek a tesztek is eltúlzott aktivitásúak és időben tömörítettek voltak. Mindkét megközelítés kulcsa az volt, hogy kerülik a lépésről lépésre végrehajtott tesztelési utasításokat, amelyeket várt eredmények kísérnek, ehelyett egy olyan narratívával helyettesítjük őket, amely szabadságot biztosított a tesztelőnek, miközben korlátozta a teszt hatókörét.
Módszerek
Rendszerforgatókönyvek Ebben a módszerben csak a valósághű, felhasználói tevékenységek azon halmazai használhatók, amelyek a rendszer több összetevőjét lefedik, mint forgatókönyv-teszt. A rendszer forgatókönyvének fejlesztése a következők segítségével történhet:
Történeti vonalak Állapotátmenetek Üzleti vertikumok Megvalósítási történetek az ügyfelektől
Használati eset és szerepalapú forgatókönyvek Ebben a módszerben a hangsúly azon van, hogy a felhasználó hogyan használja a rendszert különböző szerepkörökkel és környezettel.
Hivatkozások
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Tesztcsomag
Kategória:Szoftvertesztelés