Alois Franz Trenker, általánosan használt nevén Luis Trenker, olasz nyelvű stáblistákon Luigi Trenker , dél-tiroli osztrák hegymászó, filmszínész, filmrendező, író. Legismertebb filmjei szűkebb hazájának lakóiról, közösségeiről szóló ún. „Heimatfilmek” , melyeket a Dolomitokban és a tiroli Alpokban forgatott. Hazafias filmjei sikert arattak Olaszországban, Ausztriában és a Weimari köztársaságban. Osztrák patrióta filmjeit az 1933. utáni nemzetiszocialista propaganda is felhasználta. Ausztria német megszállása után őt is sújtotta a Benito Mussolini és Adolf Hitler közötti megállapodásban foglalt Dél-Tirol Opció, a választás kényszere az olaszosított szűkebb hazában maradás, vagy a németté lett Ausztriába költözés között. Németországi sikerei ellenére e döntést sokáig halogatta, emiatt Goebbels foglalkoztatási tilalom alá vetette, csak Olaszországban dolgozhatott. A háború után Olaszországban élt, novellákat írt. A hamisított Eva Braun-naplók kiadása miatt sajtóperben elmarasztalták. Később az osztrák és bajor televízió dokumentumműsoraiban a szülőhazáról szóló történetek mesélője lett. Haláláig vitatta a nácikkal való együttműködés erkölcsi vádját. Ellentmondásos személyiségének megítélése meg-megújuló sajtóbírálatok tárgya.
Élete Származása, ifjúsága
Alois „Luis“ Trenker Tirol déli részén, a Grödeni-völgyben, Sankt Ulrich községben, ladin nyelvterületen született. Apja, Jakob Trenker Tirol északi részéről – a mai ausztriai Észak-Tirolból – való faszobrász–fafaragó és festő iparos-művészember, anyja, született Karolina Demetz helybéli ladin nő volt. Gyermekük kétnyelvű közegben nőtt fel: apjával a német nyelv tiroli dialektusában, anyjával és a többi falubéli gyerekkel leginkább ladin nyelven beszélt.
A helyi népiskola után a közeli Bozenben (Bolzano) kijárta a polgári fiúiskolát, ezt követően rövid ideig műszaki ipari tanuló volt a St. Ulrich-i villanytelepen, melyet anyai nagyapja, Ferdinand Demetz vezetett. 1903–1905 között a bozeni Építőmesteri és Kézművesipari Szakiskolába, majd az innsbrucki cs. és kir. állami főreáliskolába járt 1912-ig, itt megtanulta az olaszt, mint idegen nyelvet. Belépett a „Cimbria” katolikus középiskolás szövetségbe. A szünidőkben hegyi vezetőként és síoktatóként keresett pénzt. Érettségi után a Bécsi Műszaki Egyetemen építészetet tanult.
1914-től kezdve részt vett az első világháborúban, a Császári és Királyi Hadsereg tiszthelyetteseként. Először a keleti fronton, Galíciában és Orosz-Lengyelországban a nehéztüzérség kötelékében harcolt az oroszok ellen. Olaszország hadba lépésekor (1915. május 23.) átvezényelték Tirolba, az olaszok ellen vívott magashegyi háborúba. Tüzér zászlósi rangban Levico Terme fölött, a Fort Verle-erődben szolgált. 1916-ban, sebesülését követően átvezényelték szülőföldjére, a Dolomitokba, egy ott működő hegyi vezetői századba (k.u.k. Bergführerkompanie). A háború végére főhadnagyi rangot ért el.
bélyegkép|jobbra|Clemens Holzmeister és Luis Trenker közös építészirodájának hirdetése a bozeni telefonkönyvben (1925)
A háború után Dél-Tirolt és Trentinót az Olasz Királysághoz csatolták. Leszerelése után Trenker olasz állampolgár lett. Először Bozenben kereskedőként próbált megélni, kevés sikerrel. Igyekezett folytatni a háború miatt megszakított építészeti tanulmányait, oklevelét végül 1924-ben a Grazi Műszaki Egyetemen szerezte meg. Ezután Bozenben dolgozott Clemens Holzmeister építész társaként. 1924-ben Trenker a (csupa dél-tiroliból álló) olasz nemzeti bobcsapat tagjaként részt vett a téli olimpiai játékokon Chamonix-ban, ahol csapata csak a hatodik helyen végzett.
Első filmes szerepei A filmezéssel először 1921-ben került kapcsolatba. Arnold Fanck rendező A sors hegyfokán című romantikus filmdrámájának forgatásához felfogadta Trenkert hegyivezetőnek. Amikor a rendező látta, hogy a kiválasztott főszereplő nem tud hegyet mászni, átadta a főszerepet Trenkernek. A film sikere nyomán Trenker sorra kapta az újabb filmes munkákat. Először színészi, később, 1930-tól már rendezői megbízásokat is kapott. Sok filmjének ő maga írta a forgatókönyvét, ő rendezte és ő játszotta a főszerepet is, egyszemélyben.
Leni Riefenstahl 1925 tavaszán látta A sors hegyfokán című Fanck-némafilmet egy berlini moziban. Az élmény hatása alatt döntötte el, hogy színésznő lesz. Dolomitok-beli szállodájában felkereste Luis Trenkert, aki beajánlotta a lányt a rendezőnek. Arnold Fanckot elbűvölte Riefenstahl tehetsége, és következő filmjében, az 1926-os A szent hegyben (Der heilige Berg) főszerepet adott neki: táncosnőt játszott, akiért a két férfi főhős (Trenker és Ernst Petersen) vetélkedik.Arnold Fanck: Wie der heilige Berg entstand, in: Stadtarchiv Freiburg, K 1/26, Ordner 35, Nr. 1a. Közben Trenker a való életben is rövid, de szenvedélyes viszonyba keveredett Riefenstahllal.
1927-ben a fasiszta kormányzat új törvényt fogadott el, amely csak a belföldi (olaszországi) diplomákat ismerte el felsőfokú végzettségnek, ezzel kiszorította a munkaerőpiacról a külföldi (elsősorban ausztriai) iskolák végzettjeit. Trenker is egyre nehezebben tudott építészként munkát találni, hamarosan fel is adta építész irodáját, és csak a filmművészi foglalkozást űzte. 1927-ben Berlinbe költözött, itt élt és dolgozott 1940-ig.
Házassága (1928) bélyegkép|Luis Trenker és Hilda von Bleichert Lipcsében, házasságkötésük évében (1928)
1928-ban Trenker házasságot kötött Hilda von Bleicherttel (1903–1988), Paul von Bleichert (1877–1938) lipcsei iparvállalkozó és műgyűjtő leányát. A következő években négy gyermekük született Florian Trenker (aki később filmoperatőr lett), továbbá Ferdinand, Barbara és Josef Trenker. Gyermekei később több unokával és dédunokával ajándékozták meg.
Első filmrendezései Filmrendezőként 1930-ban debütált a A fehér hegyek fia c. filmmel, amelyben maga vitte a főszerepet is. A társrendező Mario Bonnard volt. Találkozott Carl Laemmle német származású amerikai producerrel, a Universal Studios alapítójával, aki hozzásegítette Trenkert, hogy Hollywoodban dolgozhasson. A következő években Trenker leforgatta első két hangosfilmjeinek angol nyelvű változatát, Hollywoodban. E filmjeinek cselekménye részben vagy egészben az Egyesült Államokban játszódik, szereplői Európából kivándorolt, de Amerikában kudarcot valló és lecsúszó európai bevándorlók. Az idegen városok és természeti környezet képeit Trenker minőségi vizuális látvánnyá fejlesztette. Az Alpokban felnőtt „hegyi ember” látásmódját rávetítette a felhőkarcolók világára, a közéjük zárt keskeny utcákat a mély és sötét hegyi szakadékokkal rokonította. A Havasok fia (vagy Elveszett fiú (1934) című filmjében Trenker New York tornyos látképét áttűnésekkel kapcsolja a havasok világához. Rejtett kamerás képekkel, neorealista stílusban mutatta be a nagy gazdasági világválság hatásait, áldozatait, a toronyházak sivár világában tévelygő, elveszett utazókra emlékeztetve. Másik, Amerikában készült filmjében, a Kalifornia császárában (1936) a nyugat-amerikai sivatagokat, mint az ember számára veszedelmeket rejtő távoli, idegen tájakat ábrázolja.
Írói munkássága bélyegkép|jobbra|Luis Trenker: Kameraden der Berge c. könyve(1935)
A filmkészítés mellett Trenker regényeket, élménybeszámolókat és újságcikkeket is írt. Első közzétett írása (Theodor Wolff ösztönzésére) egy színes beszámoló volt a Berliner Tageblatt napilap számára a Matterhorn vértanúi című filmjének forgatásáról. A cikk nagy tetszést aratott az olvasók körében. Trenker 1931-ban közreadta Berge in Flammen című regényét, alcíme szerint „Dél-Tirol sorsdöntő napjairól”, amely 1931-es sikerfilmjének, a Császárvadásznak alapját képezte. A regény elnyerte Bécs város irodalmi díját, mint az év legjobb könyve. (Magyarul 1934-ben A hegyek hőse címmel a Pantheon kiadó jelentette meg).
Trenker írásműveiben „szellemírók” (korabeli kifejezéssel „négerek”) is közreműködtek. dolgozott. Bedolgozott neki a müncheni Walter Schmidkunz, Trenker régi hegymászó kollégája, alpesi történetek és leírások szerzője, aki 1928-ban megkapta München város költő-díját. 1935 után a nyíltan nemzetiszocialista világnézetű, salzburgi Karl Springenschmiddel dolgozott együtt. Trenker világháborús visszaemlékezésének bizonyos részét, így pl. a magashegyi erődharcokról szóló Sperrfort Rocca Alta. Der Heldenkampf eines Panzerwerkes című 1937-es regényt Trenker jóbarátja és katonatársa, Fritz Weber újságíró írta. Ezek a művek Trenker neve alatt jelentek meg, az NSDAP központi kiadóvállalatánál, az 1920-ban alapított Franz-Eher-Verlag-nál. Később, a második világháború után, az 1950-es években megjelent újabb kiadásokat Trenker egymaga átdolgozta, a politikailag kényes szakaszokat átírta vagy kihúzta.
A mások műveiből való átvételei miatt Trenkernek többször is bíróság elé kellett állnia. Munkatársa és támogatója, Arnold Fanck rendező már az 1920-as évek végén keresetet nyújtott be Trenker ellen amiatt, hogy egyik forgatókönyvét Trenker engedély nélkül felhasználta. A panaszt elutasították, mert Fanck két beosztottja az alperes javára tett vallomást, ők ezután Trenkernél kaptak állást.
1937-ben Trenkert ismét beperelték amiatt, hogy 1937-es Condottieri című olasz–német történelmi filmjében plagizálta Michael Paul Moser karintiai katolikus pap regényét. A bíróság elmarasztalta Trenkert, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól csak 1940. július 19-én mentesült, Hitler kancellártól kapott kegyelem keretében.
A háború után, 1954-ben Fritz Weber nyújtott be bírósági keresetet annak megállapítására, hogy több, Trenker neve alatt megjelent műnek ő a valódi szerzője. A jogvita a felek peren kívüli egyezségével zárult.
Filmes munkája Olaszországban és Németországban bélyegkép|jobbra|1930-ban
1932-ben Trenker (Curtis Bernhardttal és Edwin H. Knopffal együtt) elkészítette Szeverin kapitány (Der Rebell) című történelmi filmjét, melynek cselekményét 1809-ba helyezte, a napóleoni háborúk idejére, a franciák által megszállt Tirolba. A főszereplőt, Severin Anderlan tiroli alpesi gazdát maga Trenker alakította, a karaktert Andreas Hofer tiroli szabadságharcosról mintázta. A versailles-i békeszerződés következményeitől szenvedő Németországban a film az idegen megszállók elleni fegyveres függetlenségi harc apoteózisává vált.
Filmjeinek készítésekor Trenker gyakran idealizálta a „Heimat”-ot, a szűkebb hazát, a hegyvidékhez kötődő falusi, népi életmódot. A városi élethez olykor a dekadenciát társította. Az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus kultúrpolitikája emiatt több művét eszközként használta a rendszer propagandájában. Maga Adolf Hitler hosszú időn át Trenker lelkes csodálói közé tartozott. 1933. január 19-én, néhány héttel a náci hatalomátvétel előtt Hitler és Goebbels megnézték a Szeverin kapitányt. Goebbels dicsérő szavakat írt naplójába, a tiroli nemzeti felemelkedést bemutató, látványos tömegjeleneteket felvonultató filmről, mely magát a Führert is feltüzelte.