A kognitív torzítás a normától vagy racionalitástól való ítélkezésbeli rendszeres eltérés. Az egyének a bemenet észleléséből saját „szubjektív valóságukat" alkotják meg. Egy egyén valóságkonstrukciója, nem pedig az objektív bemenet, határozhatja meg a viselkedését. Így a kognitív torzítások néha észlelési torzuláshoz, pontatlan ítélkezéshez, logikátlan értelmezéshez és irracionalitáshoz vezethetnek.
Bár a kognitív torzítások kezdetben negatívnak tűnhetnek, néhányuk adaptív. Ezek bizonyos kontextusban hatékonyabb cselekvésekhez vezethetnek.For instance: Továbbá, a kognitív torzítások lehetővé tétele gyorsabb döntéseket eredményezhet, amelyek kívánatosak lehetnek, amikor az időszerűség értékesebb, mint a pontosság, ahogyan azt a heurisztikák is szemléltetik. Más kognitív torzítások az emberi feldolgozási korlátok „melléktermékei”, amelyek az alkalmas mentális mechanizmusok hiányából (korlátozott racionalitás), az egyén alkotmányának és biológiai állapotának hatásából (lásd: megtestesült kogníció), vagy egyszerűen az információfeldolgozási kapacitás korlátozottságából erednek. A kutatások azt sugallják, hogy a kognitív torzítások hajlamosabbá tehetik az egyéneket az áltudományos hiedelmek elfogadására azáltal, hogy kevesebb bizonyítékot igényelnek az előítéleteiket megerősítő állításokhoz. Ez torzíthatja az észlelésüket, és pontatlan ítéletekhez vezethet.
Az elmúlt hat évtizedben az emberi ítélkezés és döntéshozatal kutatásai során a kognitív tudományban, a szociálpszichológiában és a viselkedési közgazdaságtanban folyamatosan bővülő listát azonosítottak a kognitív torzításokról. A kognitív torzítások tanulmányozása gyakorlati következményekkel bír olyan területeken, mint a klinikai ítélkezés, a vállalkozás, a pénzügy és a menedzsment.
Áttekintés A kognitív torzítás fogalmát Amos Tversky és Daniel Kahneman vezették be 1972-ben, ami az emberek számérzékének, vagyis a nagyobb nagyságrendekkel való intuitív érvelés képességének hiányából fakadó tapasztalataikból nőtt ki. Tversky, Kahneman és kollégáik számos megismételhető módon bemutatták, hogy az emberi ítéletek és döntések miként térnek el a racionális választás elméletétől. Tversky és Kahneman a heurisztikák alapján magyarázták az emberi ítéletalkotás és döntéshozatal különbségeit. A heurisztikák olyan mentális rövidítések, amelyek gyors becsléseket nyújtanak a bizonytalan események lehetőségéről. A heurisztikák egyszerűek az agy számára, hogy kiszámítsa őket, de néha „súlyos és rendszeres hibákat” eredményeznek. Például a reprezentativitási heurisztika úgy definiálható, mint „az esemény gyakoriságának vagy valószínűségének megítélésére való hajlam" az alapján, hogy az esemény mennyire „hasonlít a tipikus esetre”.
A „Linda-probléma” a reprezentativitási heurisztikát illusztrálja (Tversky & Kahneman, 1983) ). A résztvevők kaptak egy leírást „Lindáról", amely szerint Linda valószínűleg feminista lehet (például azt mondják róla, hogy aggasztja a diszkrimináció és a társadalmi igazságosság kérdései). Ezután megkérdezték tőlük, hogy szerintük Linda valószínűbb, hogy (a) egy „banki alkalmazott” vagy (b) egy „banki alkalmazott és aktív a feminista mozgalomban”, a többség a (b) választ választotta. Függetlenül a Lindáról adott információktól, a korlátozóbb (b) válasz bármilyen körülmények között statisztikailag kevésbé valószínű, mint az (a) válasz. Ez a „konjunkciós tévedés” egyik példája. Tversky és Kahneman azt állították, hogy a válaszadók azért választották a (b) választ, mert az „reprezentatívabbnak” vagy tipikusabbnak tűnt azok között, akik beleillenek Linda leírásába. A reprezentativitási heurisztika olyan hibákhoz vezethet, mint a sztereotípiák aktiválása és mások pontatlan megítélése.
Kahneman és Tversky kritikusai, például Gerd Gigerenzer, azt állítják, hogy a heurisztikák alapján nem szabad azt gondolnunk, hogy az emberi gondolkodás tele van irracionális kognitív torzításokkal. A racionalitást inkább egy adaptív eszközként kellene felfogni, amely nem azonos a formális logika vagy a valószínűségszámítás szabályaival. Mindazonáltal olyan kísérletek, mint a „Linda-probléma”, a heurisztikák és torzítások kutatási programjaivá fejlődtek, amelyek túlléptek az akadémiai pszichológia határain, és más tudományágakra is kiterjedtek, beleértve az orvostudományt és a politikatudományt is.
Típusok A kognitív torzítások számos dimenzió mentén különböztethetők meg. Néhány példa a kognitív torzításokra a következők:
Torzítások, amelyek csoportokra (például a kockázati eltolódás) és egyénekre jellemzőek. Torzítások, amelyek befolyásolják a döntéshozatalt, amikor a lehetőségek kívánatosságát kell figyelembe venni (pl. elsüllyedt költségek tévedése). Torzítások, mint például a téves korreláció, amelyek befolyásolják annak megítélését, hogy valami mennyire valószínű, vagy hogy egy dolog okozza-e a másikat. Torzítások, amelyek az emlékezetet befolyásolják, mint például a konzisztenciatorzítás (amikor valaki úgy emlékszik a múltbeli hozzáállására és viselkedésére, mintha azok hasonlóbbak lennének a jelenlegi hozzáállásához). Torzítások, amelyek tükrözik egy alany motivációját, például a pozitív önkép iránti vágy, ami egocentrikus torzításhoz vezet, és a kellemetlen kognitív disszonancia elkerüléséhez.
Más torzítások abból adódnak, ahogyan az agy érzékel, emlékeket formál és ítéleteket hoz. Ezt a különbségtételt néha „forró kognícióként” és „hideg kognícióként” írják le, mivel a motivált érvelés magában foglalhat egy izgatott állapotot. „Hideg” torzítások okai például: néhány esetben a releváns információ figyelmen kívül hagyása (pl. valószínűség elhanyagolása), némelyik döntést vagy ítéletet irreleváns információ befolyásolja (például a szintézishatás, amikor ugyanaz a probléma eltérő válaszokat kap attól függően, hogyan van leírva; vagy a különbségtorzítás, ahol az együtt bemutatott választások más kimeneteket eredményeznek, mint azok, amelyek külön-külön vannak bemutatva), és mások túlzott súlyt fektetnek egy fontosnak tűnő, de lényegtelen jellemzőre a problémában (pl. horgonyzás).
Mivel néhány torzítás kifejezetten a motivációra utal, különösen arra, hogy pozitív attitűdöket alakítsunk ki magunkról ez magyarázza, hogy sok torzítás önmagunk iránti motivációból vagy önszorgalomból fakad (pl. aszimmetrikus betekintés illúziója, önszolgáló torzítás). Vannak olyan torzítások is, amelyek arról szólnak, hogyan értékelik a személyek a bennszülötteket vagy a különféle csoportokat; az in-group bias arról szól, hogy az emberek a saját csoportjukat sok szempontból sokkal különbnek és „jobbnak” látják, még akkor is, ha ezek a csoportok tetszőlegesen vannak meghatározva.
Néhány kognitív torzítás az figyelmi torzítások alcsoportjába tartozik, amely azt jelenti, hogy növelt figyelmet fordítanak bizonyos ingerekre. Például bebizonyosodott, hogy az alkohol- és egyéb kábítószerek függői nagyobb figyelmet fordítanak a kábítószerrel kapcsolatos ingerekre. A figyelmi torzítások mérésére szolgáló gyakori pszichológiai tesztek közé tartozik a Stroop-feladat és a pontszonda-feladat.
A Cognitive Reflection Test (CRT), melyet Shane Frederick fejlesztett ki 2005-ben, egyes kognitív torzításokra való egyéni fogékonyságot méri.
Az elfogultságok listája Az alábbiakban felsoroljuk a gyakrabban tanulmányozott kognitív torzításokat: NévLeírásAlapvető attribúciós hiba megfelelési torzítás()Hajlam arra, hogy a másoknál megfigyelt viselkedések személyiségalapú magyarázatát túlhangsúlyozzuk. Ugyanakkor az egyének alábecsülik az ugyanarra a viselkedésre gyakorolt szituációs hatások szerepét és erejét. Edward E. Jones and Victor A. Harris' (1967) a klasszikus tanulmány a FAE-t illusztrálja. Annak ellenére, hogy a résztvevők tudatában voltak annak, hogy a célszemély beszédirányát (Castro-párti/ Castro-ellenes) az íróhoz rendelték, figyelmen kívül hagyták a szituációs nyomást, és Castro-párti attitűdöket tulajdonítottak az írónak, amikor a beszéd ilyen attitűdöket képviselt.Implicit előítélet (más néven implicit sztereotípia, tudattalan előítélet)Hajlam arra, hogy pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonítsunk egyének egy csoportjának. Ez lehet teljesen tényszerűtlen, vagy lehet egy csoportban gyakori tulajdonság visszaélésszerű általánosítása az adott csoport összes egyedére.Priming elfogultságHajlamosak vagyunk arra, hogy egy kérdés első bemutatása befolyásoljon minket, hogy kialakítsuk előítéletünket róla, amelyet aztán a későbbi információkkal kiigazíthatunk.Megerősítési torzításHajlam arra, hogy az információkat úgy keressük vagy értelmezzük, hogy azok megerősítsék az előítéleteket, és hiteltelenítsük azokat az információkat, amelyek nem támasztják alá az eredeti véleményt. A Kognitív disszonancia fogalmához kapcsolódva, az egyének csökkenthetik a következetlenséget azáltal, hogy olyan információkat keresnek, amelyek megerősítik nézeteiket. (Jermias, 2001, p. 146).Affinitás torzításHajlam arra, hogy kedvezően elfogultak legyünk a hozzánk leginkább hasonló emberekkel szemben.Öncélú elfogultságHajlam nagyobb felelősséget vállalni a sikerekért, mint a kudarcokért. Megnyilvánulhat úgy is, hogy az emberek hajlamosak a kétértelmű információkat az érdekeik szempontjából előnyös módon értékelni.Hiedelem elfogultságHajlam arra, hogy egy érv logikai erejét az aktuális meggyőződés és az állítás következtetésének vélt hihetősége alapján értékelje.KeretezésHajlam a helyzet leírásának szűkítésére, hogy egy kiválasztott következtetéshez vezessen. Ugyanazt az alapot különbözőképpen lehet megfogalmazni, és ezért különböző következtetésekhez vezethet.Utólagos elfogultságHajlam arra, hogy a múltbeli eseményeket kiszámíthatónak tekintse. Más néven „Mindig is tudtam” hatás.Megtestesült megismerésAz érzékelés, a figyelem, a döntéshozatal és a motiváció szelektivitására való hajlam a test biológiai állapota alapján.Horgonyzási torzításAz emberek képtelensége arra, hogy a végső válaszra reagálva megfelelő kiigazításokat végezzenek egy kiindulási pontból. Ez az emberek számára szuboptimális döntések meghozatalához vezethet. A lehorgonyzás befolyásolja a döntéshozatalt a tárgyalások, az orvosi diagnózisok és a bírósági ítélethozatal során.Cho, I. et al. (2018) 'The Anchoring Effect in Decision-Making with Visual Analytics', 2017 IEEE Conference on Visual Analytics Science and Technology, VAST 2017 - Proceedings. IEEE, pp. 116–126. .A status quo előítéletHajlam a jelenlegi helyzethez való ragaszkodásra egy alternatív helyzet helyett, a kockázat és a veszteség elkerülése érdekében (veszteségellenesség). A status quo torzításnál a döntéshozó fokozottan hajlamos egy opciót választani, mert ez az alapértelmezett opció vagy status quo. Kimutatták, hogy befolyásolja a különböző fontos gazdasági döntéseket, például az autóbiztosítás vagy az elektromos szolgáltatás választását.Dean, M. (2008) 'Status quo bias in large and small choice sets', New York, p. 52. Available at: http://www.yorkshire-exile.co.uk/Dean_SQ.pdf .Túlzott magabiztosság hatásaHajlam arra, hogy az ember túlzottan bízzon saját képességeiben, hogy helyes döntéseket hozzon. Az emberek hajlamosak túlértékelni a döntéshozói képességeiket és készségeiket. Lásd még a Dunning–Kruger-hatást.Fizikai vonzerő sztereotípiaAz a tendencia, hogy a fizikailag vonzó emberek más kívánatos személyiségjegyekkel is rendelkeznek.
Gyakorlati jelentősége Sok társadalmi intézmény az egyének racionális ítéleteire támaszkodik.
Az értékpapír-szabályozási rendszer nagyrészt abból indul ki, hogy minden befektető tökéletesen racionálisan cselekszik. Valójában azonban a befektetők számos kognitív korlátot tapasztalnak torzítások, heurisztikák és keretelvű hatások formájában.