bélyeg|300px|Messerschmitt Bf 109 gépek a gyártósoron Németország hadigazdálkodása a második világháború előtt és alatt fontos része volt a második világháború történetének, egyaránt háttere a nagy hódításoknak és a végső vereségnek.
Németország az első világháború után a számára rendkívül hátrányos versailles-i békeszerződés megváltoztatására törekedett, a náci hatalomátvétel után már egyértelműen háború útján.
Az előző nagy háború tapasztalatai révén a politikusok és katonák egyaránt megtanulták, hogy egy modern háborúban a győzelem legalább annyira a gazdasági, mint a katonai erők függvénye, azaz a katonai erő gazdasági tényezőkön alapul. Világossá vált, hogy a fegyvergyártáson túlmenően hadianyagnak kellett tekinteni magát a vasat, a szenet és az acélt is. A korábbi tapasztalatokon túlmenően azonban széles körben terjedt az a meggyőződés, hogy az új háború totális háború lesz, kimenetele a korábbinál nagyobb mértékben függ majd az adott országok gazdasági erőforrásaitól, ezek mozgósításától, optimális felhasználásától, elosztásától.W. Bleyer: Staat und Monopole im totalen Krieg. Der staatsmonopolistische Machtapparat und die totale Mobilisierung im ersten Halbjahr 1943. Berlin, 1970. 13. o. idézi
Előkészületek bélyeg|Ludendorff a perbe fogott Hitlerrel, München, 1924. március 26. A német vezérkar Hitlerhez intézett memorandumában megfogalmazta:G. Förster: Totaler Krieg und Blitzkrieg. Berlin, 1967. 64. o. idézi
A németországi döntéshozók körében elfogadott vált, hogy a modern háború követelményei a gazdaság egészére kiterjednek és feltételezik:A. T. Lauterbach: Economics in Uniform. Military, Economy and Social Structura. Princeton, 1943. 20. о. idézi az ipar teljes átállítását hadianyag-termelésre, a munkaerő mozgásának szabályozását, a külkereskedelem állami ellenőrzését, a nyersanyag- és élelmiszer-ellátás megszervezését, a háború pénzügyi szükségleteinek megoldását adózás, kölcsönök vagy hitelműveletek révén, továbbá hatékony árszabályozást.
Erich Ludendorff már a húszas évek elején arról beszélt, hogy „a német fegyverkezési politika” nem más, mint a „német gazdaság teljes átállítása”, és a felkészülés érdekében szükséges, hogy „titokban indítsák meg a fegyverkezési iparok fejlesztését”. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után már arra a következtetésre jutottak, hogy „a békés és a háborús gazdaság megkülönböztetése csupán a liberális gazdasági felfogásban található meg, és ezért számunkra elavult fogalmak”.Ludolf Herbst: Der Totale Krieg und die Ordnung der Wirtschaft. Die Kriegswirtschaft im Spannungsfeld von Politik, Ideologie und Propaganda 1939-1945. Stuttgart, 1982. 66. o idézi
A szakmai irodalomban gazdagon kibontakozó tervek egységes állami irányítást, a munkaerőpiac szabályozását, az ipari kapacitás növelését, a külkereskedelem olyan átépítését, hogy háború esetén is működőképes maradjon, és a katonai kiadások olyan finanszírozását, mely elkerülhetővé teszi a nagyobb mérvű inflációt. Ezek az intézkedések azonban a német tőkés gazdaságot állami irányítású gazdasággá alakították volna át, amit a belső hatalmi erőviszonyok aligha tettek még lehetővé.H. E. Volkmann: Die N. S. Wirtschaft in Vorbereitung des Krieges. In: Das Deutsche Reich und der Zweite Weltkrieg. Band 1. Stuttgart, 1979. 208. o. idézi Az elképzelések bizonyos elemeit, mint a hadianyag-termelés és a fegyvergyártás felfuttatását azonban meg lehetett valósítani.
Az egyre inkább divatossá váló Wehrwirtschaft („védelmi gazdaság”) elméletének megvalósítását természetesen akadályozták a német politikai, gazdasági és katonai elit közötti érdek- és nézetkülönbségek, valamint a gazdaság napi szükségletei és távlati háborús felkészülése közötti ellentmondások. Hitler azonban azt feltételezte, hogy a háborús felkészülés, az úgynevezett „nagytérgazdaság” (Grossraumwirtschaft) kialakításának megkezdése a német belpolitikai problémák megoldásának is jó eszköze lesz.
Végeredményképpen a háborús előkészületekben a német gazdaság előtte járt minden potenciális ellenfelének. Például a fegyvergyártásban nélkülözhetetlen szerszámgépekből dolgozott a német iparban, több mint az Egyesült Államokban. De az egész gazdasági kapacitás tekintetében így is messze elmaradt az Egyesült Államok mögött, illetve Anglia, Franciaország és a Szovjetunió egyesített erejével sem vehette fel a versenyt.The World in March 1939. Survey ofInternational Affairs. London, 1952.446. о. idézi
A háború előtt Németország a hadviselés szempontjából legnélkülözhetetlenebbnek tekinthető nyersanyagfajtából mindössze négyben rendelkezett megfelelő készletekkel.Lajos Iván: Germany’s War Chances as Pictured in German Official Literature. London, 1939. 106. o. idézi Ezért is igyekeztek ellenőrzésük alá vonni a délkelet-európai országok gazdaságát, melyek megfelelő mennyiségben szállíthattak élelmiszert és nyersanyagot Németország számára, s ebben az irányban nem állt fenn az angol blokád veszélye. A náci párt által 1932-ben közzétett program is hangsúlyozta, ebbe az irányba kell fordítani a külkereskedelmet. Németországot és a délkelet-európai országokat egymást kiegészítő gazdaságnak tekintették. A program azt is előirányozta, hogy Németország az mozgósítsa vegyészeti iparát és magas szintű technikai felkészültségét, hogy ezáltal a hiányzó nyersanyagokat szintetikus anyagokkal pótolhassák, mindenekelőtt szintetikus olaj és gumi előállítása révén.W. Birkenfeld: Der synthetische Treibstoff, 1933-1945. Göttingen, 1964. 22-78. o. idézi
A háborúra való gazdasági készülődés jegyében 1936-ban bevezették az ár- és bérellenőrzést, 1938-ban sor került a munkaerő részleges mozgósítására és a szabad munkahelyválasztás korlátozására. A hadsereg megrendelései a nehézipari kapacitás jó részét már lekötötték.A. T. Lauterbach: Economics in Uniform. 86. o. idézi Hitler azonban ideológiai és népesedéspolitikai okokból (Kinder, Küche, Kirche), nem szorgalmazta a női munkaerőt bevonását gyári munkára, és népszerűségének megóvása érdekében ahhoz sem járult hozzá, hogy a lakosság fogyasztási szintjét a források átcsoportosításával tovább csökkentsék.В. A. Caroll: Design for Total War. Arms and Economics in the Third Reich. The Hague-Paris, 1968. 194-210. о. idézi
Autópálya-építés bélyeg|Saale-híd a Berlin–München-autópályán a 30-as évek végén 1932 szeptemberében a nagy gazdasági világválság körülményei között a német gazdasági helyzet katasztrofális volt, a munkanélküliek száma elérte az 5 milliót. A Hitler vezette NSDAP az 1932 novemberében tartott választásokon a korábbiakhoz képest kétmillió szavazatot veszített, 230 képviselői hely helyett 196-ot szerzett. Belpolitikai kombinációk révén azonban 1933. január 30-án mégis Hitler lett a kancellár.
Hitler hatalomra kerülése után gyors intézkedésekkel igyekezett növelni népszerűségét, nagyszabású, államilag finanszírozott munkaprogramokat szorgalmazott, például a Reichsautobahn – út- és hídépítési program, valamint a járműipar népszerűsítése – végrehajtását. E program szervezője és fő tervezője a Sager & Woerner cég műszaki igazgatója, Fritz Todt volt. 1933. szeptember 23-án Hitler maga tette meg az első kapavágást az építkezésen, amin rögtön 15 000 fő állt munkába. A csúcsot 1936-ban érték el munkással, amikor a munkanélküliség már egyébként is jelentősen csökkent. Az autópályák dinamizmusukkal, merész tervezésükkel és korszerűségükkel nagy sikert arattak, népszerűséget hoztak a rezsimnek. A birodalmi autópályák széles körben terjesztették a motorizációt, sok embert képeztek ki gépjárművek vezetésére, és stratégiai szempontból is volt jelentőségük, bár később, a háborúban, az autópályák alig játszottak szerepet a nehézfegyverek és csapatok szállításában, amire főleg a vasutat illetve a frontok közelében lovasfogatokat használtak. Az útépítési program azonban rendkívül hatékonyan teremtett munkahelyeket a nehezen foglalkoztatható, képzetlen dolgozók csoportja számára.
Hadikonjunktúra A nagy gazdasági világválság németországi hatásainak csökkentésében, a munkanélküliség felszámolásában messze a legnagyobb szerepet a hadikonjunktúra játszotta.
Az általános katonai szolgálat 1935. március 16-i bevezetése rohamosan növelte a csapatok létszámát. Az állam által több milliárd márkával támogatott fegyverkezési beruházások új munkahelyeket teremtettek az iparban. A repülőgépgyártás példátlan fellendülésen ment keresztül, dolgozóinak száma az 1933. januári mintegy 4000 alkalmazottról két évvel később főre, 1938 tavaszán pedig csaknem alkalmazottra nőtt.
A teljessé vált foglalkoztatottság ellenére a kormányzat továbbra is a bérek 6,5 százalékán tartotta a munkanélküli-biztosítási járulék mértékét, és az így beszedett milliárdokat is a fegyvergyártásba irányította. A társadalombiztosítási pénztárak mérlegfőösszege az 1932-es 4,6 milliárd birodalmi márkáról 1939-re 10,5 milliárdra nőtt, és ezek az alapok kölcsönként szolgáltak a birodalmi költségvetésnek a fegyverkezési kiadások finanszírozására.
A fegyverkezésre fordított milliárdokat nagyrészt állami hitelfelvétellel szerezték be. 1933 júniusában született meg a döntés a külföldi adósság törlesztésének „ideiglenes” leállításáról. Ez az egyoldalúan meghirdetett adósságmoratórium rontotta a Német Birodalom hírnevét a nemzetközi pénzügyi piacokon, és egyben megmutatta, hogy az új német kormányt már nem kötik a nemzetközi szerződések. Hjalmar Schacht, a Reichsbank főnöke ésszerűtlen intézkedésekkel is próbált pénzt gyűjteni, szembeszegült a tőkepiacok korlátaival. A náci vezetés abban bízott, hogy a győztes háború után, a hódítások és zsákmányolás révén könnyedén helyreállíthatják a német pénzügyi egyensúlyt.
Az Anschluss gazdasági vonatkozásai Ausztria bekebelezésének, különösen a végrehajtás időpontjának megválasztásában gazdasági okok is szerepet játszottak. Ausztria ugyanis gazdag vasérckészletekkel, ólom, cink és molibdén lelőhelyekkel is rendelkezett, sőt frissen fedeztek fel kőolajmezőket is. Emellett az Osztrák Nemzeti Bank arany- és valutakészletét 460 millió birodalmi márkára becsülték, ami meghaladta a Német Birodalmi Bank készleteinek értékét. Ausztriának igen jelentős külföldi befektetései és követelései voltak, melyek értékét 900 millió márkára becsülték.N. Schausberger: Die Auswirkungen der Rüstung- und Kriegswirtschaft 1938-1945 auf die soziale und ökonomische Struktur Österreich. In: F. Forstmeier-H. E. Volkmann: Kriegswirtschaft und Rüstung 1939-1945. Düsseldorf, 1977. 229. o.; N. Schausberger: Rüstung in Österreich 1928-1945. Bécs, 1970. 27-42. о. idézi 243 nagyobb osztrák üzemet azonnal be is kapcsolhattak a német fegyverkezési programba.
Ausztria és Csehország elfoglalása révén a német vastermelés 16 millió tonnáról 22 millió tonnára, az acéltermelés 18,6 millió tonnáról 25 millió tonnára emelkedett egy év alatt. Azonnal terveket dolgoztak ki az osztrák vastermelés növelésére, Linz környékén egy új vasmű létesítésére. Németország délkelet-európai terjeszkedését is megkönnyítették az ott található erős osztrák érdekeltségek.
A német gazdaság a háborúban bélyeg|Albert Speer Hadiipar A gazdasági felkészülés tényleges eredményei akkoriban, és az utókor történészei körében is vitatottak. Nyilvánvaló, ha Németország már 1939–40-ben kénytelen lett volna komolyabb hadműveletekbe bocsátkozni, a hadigazdaság gyengeségei kiütköztek volna. A sikeres villámháborúhoz azonban sokkal kevesebb nyersanyagra volt szükség, mint számították, sőt, jelentékeny hadizsákmányra tettek szert. Ennek következtében a helyzet radikálisan megváltozott. A német hadigazdasági kapacitás közel megkétszereződött, s az ország pedig saját erőforrásai teljes mozgósítása nélkül is felkészültebbnek tűnt nagy méretű katonai hadműveletekre, mint korábban. Ezért a háború első két éve során nem is került sor radikális változtatásokra a német gazdaság szerkezetében. bélyeg|Tigris harckocsi Észak-Franciaországban