bélyegkép|jobbra|A custos egy nyomtatott könyvoldal alján
A custos latin eredetű szó, jelentése őrszó. Szótári alakja: custos, -odis m f, a szó eredetileg őrszemet jelentett. Az angol szakirodalomban catchword, a franciában réclame a terminus technicusa.
Az őrszó vagy a lap, vagy az ív első szavának, vagy annak egy szótagjának, töredékének előrevetítése a könyv előző lapjának alján, a szedéstükrön kívüli jobb oldalon. A custos egyik funkciója a középkorban szokásos hangos olvasás gördülékenységének elősegítése volt. A másik – és az eredeti – feladata az volt, hogy a kódexekben és az ősnyomtatványokban az ívek, ívfüzetek, majd a lapok sorrendjét – nemcsak a signaturákkal –, hanem a custosokkal is biztosítsák a könyvkötők számára. Ez a funkció már a 10-12. században megjelent. Így a custosok – mindkét esetben – a szöveg folyamatosságát biztosították.
A custosokat egészen a 19. század elejéig használták, a nyomtatott könyvekben is.
Források Bibor Máté János: A kéziratos és a nyomtatott könyv A latin nyelv szótára (összeáll.: Finály Henrik), Budapest, Zeneműkiadó, 1991 Fülöp Géza: A könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában, Budapest, Tankönyvkiadó, 2001 A Kereszt és félhold custosról szóló szócikke A Magyar katolikus lexikon custosról szóló szócikke Novák László: A nyomdászat története, I. könyv, XV. század, Budapest, 1927
Prókai Margit: Klasszikus könyvtári szókincsünk, in: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 51. évfolyam (2004), 7. szám Sas Péter: Az erdélyi ferences rendtartomány tagjainak számkivetése (1951–1967), in: Keresztény Szó, 2001. október Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története, Budapest, Széphalom Kiadó, 2001
Kategória:Tipográfia Kategória:Paleográfia